Komolyan. Olyan ez mint egy kib****tt tükörlabirintusban bolyongani. Az álmodni, hogy felébredtél, aztán rájössz, hogy még mindig alszol. Annyira kiborulsz, hogy felébredsz. Aztán rájössz, hogy még mindig álmodsz. Végtelen ciklus.
Az a furcsa, hogy most, hogy ezt írom, nem borultam ki igazán. Pedig elég deprimáló. Lehet, hogy az van, amit az okosok mondanak, hogy a vízszintes mozgás helyét átveszi a függőleges mozgás. Az eljutni valahonnan valahová helyére beáll az ott lenni, ahol vagyok. A ego érzékelése olyan mint kinézni a vonatablakon. Minél távolabbra nézel, annál élesebben látsz, de hogy mi van az ablak közvetlen közelében, csak elmosódott foltokként látod. Pedig ott vagy, nem kilométerekkel arrébb. (Oké, ez a kép most tetszik)
Na, most, akkor tudatosodni olyan, mint leugrani erről a vonatról. Ez őrültség. Normális ember nem csinál ilyet. Felelőtlenség. Mi lesz azokkal, akiket szeretsz és a vonaton maradnak? Önzés. (Juj, borzasztóan el tudnám magam ítélni :)
Valaki azt mondta nekem, hogy a mi világunk nem engedi meg számunkra, nem teszi lehetővé, hogy a jelenre koncentráljunk. Mert, akkor mi lesz?
A mi világunk? Nem. Az ego világa. Mi történhet, ha kiszállsz?
Megvetnek.
Milyen súlya van egy csomó kómás bolond megvetésének? Jézust kinyírták és ő mégis a helyén kezelte a dolgot. Nem haragudott érte. (Egy barátom sokszor rosszul aludt, mert igen stresszes volt az élete. Ilyenkor forgolódott, nyögött. Egy alkalommal felébredt mellette a kedvese a mocorgásra, finoman próbálta ébresztgetni. A barátom, még mindig alva, félkönyékre emelkedett, majd ököllel leütötte a kedvesét. Megnyugodott és tovább aludt. Természetesen együtt maradtak. A lány nem dühös volt, hanem aggódott párja egészségéért. Mi lett volna, ha fiú ébren teszi mindezt?)
Elveszítem a megbecsülést.
Ha körülötted mindenki őrült, és ennek van értéke, akkor csak arról mondtál le, hogy az őrültség valamilyen formájában kitűnj.
Nem fognak szeretni.
Akit az ego vezérel nem képes az igazi szeretetre, hisz mindig a félelem gerjesztette önzése fogja vezérelni. Az igazi szeretetre a tudatosságban találhatsz rá, de az nem függ mástól. Az a puszta létezésedből fakad. (Ez ku***ra csak spekuláció a részemről. Olvastam, hallottam, értem, de én magam nem éltem meg.)
Szerintem elég ebből a vergődésből. Megvilágosodás bizonytalan időre szünetel!
Egyetlen támpont van, amit nem akarok elengedni.
Figyelek!
Együtt brekegünk