Lássuk a csodát! (TÁ-Dááá!)
Ki vagy Te most? Az emlékeid, a vágyaid, a tapasztalataid, a gondolataid, a neveltetésed, a reményeid, tükröződésed mások szemében stb. Mikor megszülettél, a szüleid, lévén felelősségteljes emberek, szinte azonnal elkezdtek nevelni téged. Erről már írtam. Pillanatok alatt ugyanolyan kis reflexdroidot (ez tök jó szó) faragtak belőled, mint ők maguk. Átadták nemcsak a kultúrádat, a hagyományokat, hanem a tudásukat a helyesről s helytelenről, s minden frusztrációjukat, fájdalmukat. Amikor ezt így összeállították, akkor beléd szuggerálták, hogy ez vagy te. (Nagyon fontos érteni, hogy semmiféle gonoszság nem vezette őket. Mivel nem voltak tapasztalataik a valóságról, jelenről, így a legjobb hiszemben nyomorítottak meg. Annyira erős ez a kondicionálás, hogy én is ezt csinálom a gyerekeimmel, pedig ki tudom fejteni, hogy ez miért nem jó. De ez reflexes, és ha nem vagyok éber (márpedig a gyerekeim közelében ritkán vagyok az :), akkor reflexdroidként reagálok, és ugyanúgy nyomorítom őket, mint bárki más.)
Szóval a szüleid megtanítottak reflexválaszokat adni mindarra, amit ők ismertek a világból. (Ha elutasítottad a megoldásikat, akkor ezáltal határoztak meg.) Ha új dologgal találkozol, akkor az ő sémáik alapján próbálsz reagálni. De mindig minden változik. Az egy perccel ezelőtti megoldás mostanra már nem megfelelő. Te is változtál, a helyzet is. Olyan vagy, mint aki egy egy évvel ezelőtti napilapból próbál tájékozódni, és állást foglalni aktuális kérdésekben. Miért van ez?
Mert elmebeteg vagy. Nincs megfontolás, nincs felfogás, csak aktuális reflexreakció. Igazából nem vagy magadnál, alszol, alva jársz. Ez addig így is marad, amíg nagyjából elégedett vagy a megoldásaiddal. A modern pszichológia komfortzónának hívja azt a területet, amin belül jól érzed magad, mert ismered. Biztonságos. Főleg rutin tevékenységekből áll, mert ezekre elég a reflexes válasz is, ha bevált. Az emberek zöme ezért utálja a változást. Az újnál a régi rossz is jobb, mert ismerős. Mivel nem vagy képes figyelni a jelenre, nem vagy képes a helyzetnek megfelelő reakciókat adni.
Gyakorlatilag úgy éled az életed, hogy olyan vagy mint a légy a szobában. A légy komfortzónája a szabad ég, a tág tér. Ott mindent tud. De mi van, ha a szobába keveredik? Nekirepül az ablaknak. Koppan. Újra nekirepül, koppan. Újra. Újra. És újra. A végén megdöglik, vagy lecsapod. Annyira ostoba, hogy nem jön rá, az üvegen nem jut ki. Meg kell keresnie a rést, ott simán ki tud szabadulni. Na, ja. Hülye légy. Az emberek zöme légyként viselkedik, ha kikerül a komfortzónájából. Igazából mindig légyként viselkedik, csak a zónán belül ez nem nyilvánvaló.
(Most nincs kedvem, de holnap folytatom.)
Együtt brekegünk