BEMUTATKOZÁS

Ha sétálsz egy tó közelében, sokféle hangot hallhatsz. A víz csobogását, a szél zúgását. Sokszor a békák kuruttyolását is. Dönthetsz, hogyan tovább. Észre sem veszed és továbbmész. Megállsz egy pillanatra, mert idegesít a vartyogás. Szidod a békát, mert zavar. Vagy állsz egy kicsit és hallgatod. Belefeledkezel. Akárhogy döntesz, a békának mindegy. Ő marad és brekeg. Yorick vagyok, és ez az én tavam.

Együtt brekegünk

  • jorick1977: @sünibaba: Én valójában nem erre gondoltam... :) De abban is van igazság, amit írtál. Hiszek abban... (2015.01.30. 07:03) Megcsalás 4.
  • sünibaba: Sokat gondolkodom a megcsalásról szóló írásaidon. Töprengek, hogy vagyok én most ezzel. Teljes mér... (2015.01.28. 19:33) Megcsalás 4.
  • sünibaba: @jorick1977: Válaszoltál, nagyon is, köszönöm. Én is egyre többször meglátom azt a sérült kicsit ... (2014.10.16. 18:56) Realitás vagy valóság?
  • jorick1977: @sünibaba: Magát az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a bűvész nagylelkűen megmutatja, hogya... (2014.10.07. 09:37) Realitás vagy valóság?
  • sünibaba: @jorick1977: Esetleg igen, ha ez nem túl tolakodó kérés. Könnyebb megértenem, ha van konkrétabb pé... (2014.10.05. 07:32) Realitás vagy valóság?
  • Utolsó 20

Leszokni a dohányzásról (bénázás helyett :) valamivel később

2013.07.11. 06:28 | jorick1977 | Szólj hozzá!

Címkék: ego függőség drog betegség bűntudat önértékelés dohányzás szorongás gondolatok valóság most szenvedés életmód figyelem bölcsesség pszichológia életvezetés szenvedély tudat leszokás igazság önismeret önbizalom szenvedélybetegség félelmek elme megszabadulás jelenlét feloldás elbukás

Használati utasítás:

Ez a bejegyzés egy sorozat 6. része. Ahhoz, hogy igazán értsed, mit is szeretnék mondani, kérlek olvasd el az első 5-öt is.

Ha olvastad az elejét, akkor hagyjál ki némi időt ennek az elolvasása előtt. Ez fontos! Mennyi időt pontosan? Azt hiszem, tudni fogod. :)

Lássuk a macit!

TEDD LE A CIGIT MOST! AZT MONDTAM, MOST! SOHA TÖBBÉ NEM GYÚJTASZ RÁ! ÉRTETTED? SOHA TÖBBÉ!

Na, milyen? Megvan a gyomorgörcs? Nyugi, ez nem kudarc!! 

Én nagyon nehezen jöttem rá a legfontosabb dologra, és a legalapvetőbb összefüggésekre. Ezeket mutatom most meg. Mindig, amikor odakerült a sor, hogy már erősen lecsökkent a napi cigimennyiségem, és már csak egy lépés volt hátra, nevezetesen az, hogy elszívjam az utolsó cigit, elbuktam. Nem egyszer. Rohadt érzés volt.  A szégyen keveredett a megalázottsággal, ráadásul a legszarabb módon, saját magamon belül. Nem volt menekvés. Nem hittem el, hogy eljutottam idáig, sokszor már csak napi egy-két szálat szívva, és akkor így elbukom. Ráadásul, mivel ekkor már mindegy, mindig megugrott a fogyasztásom is, bár a korábbi szintet már nem érte el.

Van egy fickó, aki már korábban rájött egy csomó hasonló összefüggésre, Amerikában. Írt egy könyvet, lett belőle hangoskönyv, meg rengeteg pénz. A lényeg: ő váltig állította, hogy elszívni az utolsó cigit örömteli esemény. Hát szerintem nem!

ELSZÍVNI AZ “UTOLSÓ" CIGIT VÉGTELENÜL NYOMASZTÓ! MÉLY DEPRESSZIÓBA SODOR ANNAK A PUSZTA TUDATA, HOGY A KEZEMBEN TARTOTT CIGARETTA AZ UTOLSÓ SZÁL AZ ÉLETEMBEN.

Ettől mindig összeroppantam. Ezen az ajtón nem bírtam belépni. Cserében folyamatos kudarcérzésem volt. A bukás keserű íze keveredett a számban a cigarettafüsttel. (költői, mi:)

Amikről most írok az a kezdeti lépésektől kb. 8-9 hónapnyi távolságban vannak. (Mint egy terhesség :) bár végül is a folyamat vége egyfajta újjászületés!)

Menet közben a következő dolgok jutottak eszembe:

1. A békés harcos útja c. film. Fantasztikusan jó, csak ajánlani tudom, a link itt van a blogban. A filmben van egy jelenet, ahol a “mester" elviszi tanítványát kocsmázni. A srác már kezdi érezni a tudatosság lényegét, mivel azonban még nem mozog magabiztosan az új keretek között, majdnem kiesik a szeme, amikor meglátja, hogy a mester, miközben dupla whiskyt iszogat, rágyújt egy szivarra. - Ennél mi jobbak vagyunk, nem? - bizonytalanodik el. A válasz: - A lényeg az irányítás! Ha inni és dohányozni akarsz, akkor igyál és dohányozz! De csak akkor, ha te akarod. Idáig az idézet. Nem biztos, hogy pontos, de a lényeget fedi. Rájöttem, hogy azért nem jutok semmire a leszokással kapcsolatban, mert az van a fejemben, hogy SOHA NEM GYÚJTHATOK RÁ! Emiatt már egy ideje egyre öntudatlanabbul dohányoztam. Nem bírtam a cigire figyelni, mert az volt a fejemben, hogy miért csinálom, már rég abba kellett volna hagynom. Így megint nem annak láttam a dohányzást, ami.

2. Van egy régi mondás, minden kultúra másként fogalmazta meg ezt az igazságot, nagyjából úgy szól: A NÁD MEGHAJLIK A VIHARBAN, MAJD A VÉGÉN ÚJRA KIEGYENESEDIK ÉS TÚLÉL. AZ ERŐS TÖLGY CSAK ÁLL, S VÉGÜL ELTÖRIK, ÉS ELPUSZTUL. 

Egy darabig pörögtek ezek a gondolatok az agyamban, majd nagyon fontos felismerésre jutottam:

A FEJEMBEN ÉN MÁR NEM VAGYOK FÜGGŐ. ÉN MÁR LESZOKTAM A DOHÁNYZÁSRÓL! SIKERÜLT!

Nagyon jó érzés volt! Így végig tudtam azt gondolni, hogy az elmúlt félévben mennyivel kevesebbet szívtam. Tényleg érződik a közérzetemen. Ha a mostani szinten maradok, már jó. Elkezdtem ellazulni. Igen, még elszívogattam napi egy-két szálat, de:

MÁR NEM FESZÜLTEM EMIATT. NEM VOLT LELKIISMERET FURDALÁSOM. ÉS A LEGFONTOSABB: TUDTAM, HOGY NEM FOGOM NÖVELNI AZ ADAGOT, MERT FEJBEN MÁR ELDŐLT MINDEN.

Ez így ment egy darabig, majd rájöttem, hogy egy lépés még hátra van. De ehhez a felismeréshez nagyon kellett

FIGYELNEM! :)

(folyt. köv.)

A bejegyzés trackback címe:

http://bekasto.blog.hu/api/trackback/id/tr105395780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.