BEMUTATKOZÁS

Ha sétálsz egy tó közelében, sokféle hangot hallhatsz. A víz csobogását, a szél zúgását. Sokszor a békák kuruttyolását is. Dönthetsz, hogyan tovább. Észre sem veszed és továbbmész. Megállsz egy pillanatra, mert idegesít a vartyogás. Szidod a békát, mert zavar. Vagy állsz egy kicsit és hallgatod. Belefeledkezel. Akárhogy döntesz, a békának mindegy. Ő marad és brekeg. Yorick vagyok, és ez az én tavam.

Együtt brekegünk

  • jorick1977: @sünibaba: Én valójában nem erre gondoltam... :) De abban is van igazság, amit írtál. Hiszek abban... (2015.01.30. 07:03) Megcsalás 4.
  • sünibaba: Sokat gondolkodom a megcsalásról szóló írásaidon. Töprengek, hogy vagyok én most ezzel. Teljes mér... (2015.01.28. 19:33) Megcsalás 4.
  • sünibaba: @jorick1977: Válaszoltál, nagyon is, köszönöm. Én is egyre többször meglátom azt a sérült kicsit ... (2014.10.16. 18:56) Realitás vagy valóság?
  • jorick1977: @sünibaba: Magát az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a bűvész nagylelkűen megmutatja, hogya... (2014.10.07. 09:37) Realitás vagy valóság?
  • sünibaba: @jorick1977: Esetleg igen, ha ez nem túl tolakodó kérés. Könnyebb megértenem, ha van konkrétabb pé... (2014.10.05. 07:32) Realitás vagy valóság?
  • Utolsó 20

Leszokni a dohányzásról (bénázás helyett :) utolsó lépések II. (VÉGE:)

2013.07.15. 06:51 | jorick1977 | Szólj hozzá!

Címkék: ego függőség drog betegség bűntudat önértékelés dohányzás szorongás gondolatok most szenvedés életmód figyelem bölcsesség pszichológia életvezetés szenvedély tudat leszokás igazság önismeret lelkiismeret önbizalom szenvedélybetegség konfliktus félelmek elme megszabadulás jelenlét megbánás feloldás elbukás

Használati utasítás!

Ez a bejegyzés egy sorozathoz tartozik. Kicsi az esélye annak, hogy bármiféle segítséget tud nyújtani az előzmények ismerete nélkül. Ha lehet, kérlek, olvasd el azokat is!

Ha minden jól ment, mostanra készen állsz, hogy megtedd a legutolsó lépést. Hogy mi az?

NE DOHÁNYOZZ!

Még mindig szorongós? :P

Semmi gond. Ahhoz, hogy működjön a dolog, valamit meg kell értened az elméd működésével kapcsolatban.

AZ ELMÉD, AZ EGÓD NEM TE VAGY. A RÉSZED, DE NEM AZONOS AZ EGÉSSZEL, AMI VALÓJÁBAN VAGY.

Az egóhoz tartozik mindaz, amire most azt mondod, hogy ez vagyok én. Tartalmazza a gondolataidat, az önmeghatározásaidat, a neveltetésedet, az ítéleteidet stb. Egyik legfontosabb jellemzője az, hogy csak a múltban és a jövőben tud tájékozódni. Ez azért van, mert számára a jelen nem kezelhető. Túl bonyolult számára, ezért sohasem arra figyel, ami van, hanem egyfajta elképzeléseket próbál ráerőltetni az adott pillanatra. Ezek az elképzelések azonban zömükben a múlthoz vagy a jövőhöz kötődnek. Tudom, hogy ez így kicsit ködös. Itt most nem írnék erről többet, de korábbi bejegyzésekben sok minden van erről. De megpróbálom egy példával:

Ha nem akarsz dohányozni, akkor miért is teszed? Most ebben a pillanatban azért jut eszedbe, hogy rá kellene gyújtani, mert az emlékeidből egy olyan énkép áll össze, aminek szerves része az, hogy te dohányzol. De ha képes vagy a jelenre koncentrálni, akkor tudod, hogy semmi jelentősége sincs annak MOST, hogy a MÚLTBAN dohányoztál. Az is fontos, hogy tudd, annak sincs jelentősége, hogy ha most MOST nem gyújtasz rá, az nem jelenti azt, hogy a JÖVŐBEN sem fogsz. Igen, talán ennek a megértése a legfontosabb:

NEKED ELÉG, HA CSAK MOST NEM GYÚJTASZ RÁ! CSAK MOST NEM!

Én a következőt csináltam:

Amikor már nagyon megritkult a napi rágyújtásaim száma, akkor elkezdtem kísérletezni azzal, hogy elhagyom. Számoltam az órákat, feszültem, mert az 58. órában a falat kapartam, és szenvedtem attól a tudattól, hogy soha többé nem gyújthatok rá. Pedig tudtam, hogy a fizikai függőség egy hét/10 nap alatt nagyrészt megszűnik. Csak annyit kellett volna kibírni. Nem ment.

Addigra átállítottam a táplálkozásomat, rászoktam a vízivásra, és igyekeztem kapcsolatba lépni a jelen pillanattal. Ekkor jutott eszembe:

Én bármikor rágyújthatok a jövőben, ha kívánom. A jó konyakot is szeretem. Ha van, akkor előfordul, hogy minden este iszom egy pohárkával, ha nincs, akkor bármeddig elvagyok nélküle. Akkor most alkoholista vagyok vagy sem? A lényeg az, hogy ez mindegy. 

Arra még szükségem volt, hogy időponthoz kössem a kezdetet. Ez lett március 1. Miért ez? Csak. Ez a hónap következett. Eljött elseje. Nem mondtam olyat, hogy “Ma nem fogok rágyújtani!". Telt a nap. Jött az inger, hogy rá kell gyújtanom. Azt mondtam magamnak, hogy most nem, de igen erősen elkezdtem arról fantáziálni, hogy otthon, este az erkélyen kéjesen pöfékelek. Arra gondoltam, hogy ha majd végképp nem bírom, akkor majd rágyújtok. De most még bírom. Közben ittam a vizet, lemenetem a dohányos kollégákkal dumálni, közben rágtam az almámat. (És hárítottam a vicces beszólásokat :)

Többnyire az történt, hogy egy idő után megfeledkeztem arról, hogy mennyire rá akartam gyújtani. Ha újra eszembe jutott, akkor ugyanazt csináltam mint korábban. Ha pedig végképp nem bírtam, akkor nem szégyelltem kérni egy slukkot. Ne feledd, ami nem hajlik az törik! Egész cigit nem akartam, mert lehet, hogy nem bírtam volna nem elszívni. 

Teltek a napok egyre könnyebben ment, egyre ritkábban kértem egy slukkot. (Már napok teltek el közben) Végül letelt a hét. Most már a testem is segített. Persze számoltam a napokat, de már erőt merítettem abból, hogy mennyi nap van mögöttem. 37 környékén veszítettem el a fonalat. Onnantól nem számoltam.

DE!

SOHA, EGYETLEN PERCIG SEM GONDOLTAM ÉS MOST SEM GONDOLOM ÚGY, HOGY LESZOKTAM. ÉN OLYAN DOHÁNYOS VAGYOK, AKI MOST NEM GYÚJT RÁ.

Pár héttel később belém bújt a kisördög. Álmodoztam arról az érzésről. Tudod, amikor hosszú idő után mélyen leszívod az első slukkot. Kértem valakitől egy slukkot. Mélyen letüdőztem és vártam a csodás érzést. Nos, nem volt az. Úgy éreztem, mintha tüdőn rúgtak volna. Rájöttem, hogy a cigifüst az valójában füst. (Ez szerintem egy dohányosnak sokkal kevésbé nyilvánvaló mint gondolnád. Avarégetésnél miért nem mész oda inhalálni? :) A szám íze undorító volt, átlengte a langy csatornabűz. Az egyik legrosszabb része a kezem szaga volt. Összességében nagyon örültem annak, hogy megtettem. Rájöttem, hogy már a testem sem függő. Elkezdtem élvezni, hogy jól érzem magam a bőrömben. Új ízek, új szagok. nagyobb teherbírás. Ez nagyon sokat segített.

Azonban időről időre megismételtem ezt a műveletet. Azért tettem, hogy ne erősödhessen meg a vágy annyira, amit már nem tudnék kezelni. Mert a vágy megmarad sokáig. Újra és újra jelentkezik, mint a fantomfájdalom. Én tudom, hogy ilyen értelemben gyenge vagyok, de nem érdekelt. Úgy döntöttem, akkor sincs semmi baj, ha visszaesem. Nincs stressz és szorongás. Nincs feszültség. A MOST van.

Annyit tudok javasolni, kezdj el játszani ezzel, miközben figyeled magad. Elárulom, mi a trükk:

AZ IGAZI CÉL NEM AZ, HOGY SOHA NE GYÚJTS RÁ TÖBBÉ.

AZ IGAZI CÉL AZ, HOGY AKKOR GYÚJTHASS RÁ, AMIKOR CSAK AKARSZ, DE CSAK AKKOR, AMIKOR TE AKAROD. AMIKOR TUDATÁBAN VAGY ANNAK, HOGY MIT CSINÁLSZ, ÉS TÉNYLEG SZERETNÉD.

Meg kell értened! Ha soha többé nem akarod megengedni magadnak, hogy rágyújts, akkor valójában függő maradtál. Valójában nem értél el semmit. A dohányfüst helyett most a stressz káros következményeit szenveded. A legrosszabb az, hogy sokan nagyon sokáig kibírják és nem gyújtanak rá, aztán valamiért mégis elszívnak egy cigit. Ekkor az egójuk büszkén kihúzza magát, és azt mondja: Na ugye! Igazam volt! Gyenge vagy, nem bírtad ki! Most már mindegy. S az illető megy, akár évtizednyi kihagyás után is, és megveszi a cigit.

Itt ver át mindenki, aki ilyen olyan leszokó programokat nyomat. A szenvedés egy formájából átlök egy másikba. Mi lenne, ha inkább nem szenvednél? 

Látod? Én mondtam, hogy lesz trükk a végén. Azt is mondtam, ha rövid idő alatt olvastad végig, anélkül, hogy lennének tapasztalataid a korábban leírtakkal kapcsolatban, akkor most becsapottnak érezheted magad. 

Erre ment ki az egész? Leszokni, de mégse? Mi ez a baromság?

Értsd meg, azért érzed így mert bár érted a szavak szintjén, hogy miket írtam le, de hiányzik mögüle a tapasztalás. Én nem tudlak leszoktatni téged. Én annyit tettem, amennyit ígértem:

Elmeséltem, hogy én mit kezdtem ezzel a helyzettel. Ha mégis megfogott a dolog, akkor most menj vissza az elejére, és haladj lassan. A tempót érezni fogod. Adj időt magadnak. Ez a te életed. Ez rólad szól. Mindenki mástól különbözöl. Meg tudod találni a saját utadat.

Ha úgy érzed szükséged lenne többre, mint amit ide leírtam, akkor írj a yorickom@gmail.com címre. Ha tudok, megpróbálok segíteni. Sok sikert! Ja, igen! Egy dolgot ne felejts el ebből az egészből:

FIGYELJ! :)

A bejegyzés trackback címe:

http://bekasto.blog.hu/api/trackback/id/tr705402724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.