Amikor megpróbálsz figyelni a Mostra. Ha az energiáidat arra fordítod, hogy meg tud élni a jelen pillanatot. Akkor elég hamar találkozol néhány igen kellemetlen bár hasznos következménnyel.

(Az EGÓ igazi túlélő. A végsőkig alkalmazkodik. Azért megy bele, hogy Te a Tudatossággal kísérletezz, mert így azt mondhatja: jobb emberré leszek, bölcsebb leszek, kiválóbb leszek, mint ezek a nyomorultak körülöttem, akik le se tudják írni, hogy spiritualitás. Sose becsüld alá az egó trükkjeit és elszántságát. Rendkívül agresszív. Figyelem! Mindezek ellenére nem legyőzendő ellenfél, akit el kell pusztítani! Létezésének oka és célja van. Annyit kell elérni, hogy pusztán akkora szerepet játsszon az életedben, amekkorára hivatott. Érts meg, hogy fél. Folyamatosan retteg. Retteg a lebukástól, retteg a pusztulástól. Olyan mintha Te egy olyan munkakörben lennél, ami messze meghaladja a képességeidet, viszont úgy éreznéd, ha kirúgnak, akkor vége az életednek.)

Tehát az egó mindig szerepet játszik. akármilyen élethelyzetben vagy, jól megfigyelhető személyiségtípusok szerint működsz, attól függően, hogy mit sajátítottál el gyerekkorodban a környezetedtől. Teljesen másképp viselkedhetsz szeretőként, gyerekként, szülőként, barátként, kollégaként stb. Sőt ezek a szerepek néha ütik egymást, mégis megmagyarázod magadnak, hogy ez így rendben van. (Pl. Dohányzol, amit szülőként következetesen tiltasz a gyerekednek. Amikor vele beszélsz erről gyönyörűen elmondod neki, mi a baj a dohányzással, majd kimész a konyhába rágyújtani, mert azért idegesített ez a beszélgetés. Ha fel is merül benned, hogy valami nem stimmel, hisz az előbb soroltad el, miért hülyeség dohányozni, most meg rágyújtasz, akkor jön az elsimítás: “ő még gyerek, meg kell védenem”, “nekem már úgy is mindegy”, “szeretek dohányozni, de nem akarom, hogy ő is rászokjon”. A pszichológia ezt kognitív distinkciónak hívja, vagyis hasításnak. Szerintem ez pusztán annyi, hogy az egó droid egyszerre futtat egymásnak ellentmondó programokat, s megpróbálja lefedni ezt a működési zavart.) Azért írtam erről ennyit, mert valószínűleg pusztán ezért jön létre a tudatalatti. Az egó ide söpör be mindent, amit nem tud kezelni.

Amikor Te elkezdesz figyelni a Mostra, akkor, többek között, finoman gyengítgeted az Egó integritását is. Ahogy gyengül az egó, úgy tudja egyre kevésbé lenyomni az elfedett érzelmeket, gondolatokat. Ennek pedig az a következménye, hogy a sokszor évtizedek óta elfojtott dolgok most szépen előszivárognak. És ne feledjük az Egó nem véletlenül próbálta elrejteni ezen dolgokat! :) Tehát a folyamat kezdetén megdöbbensz attól, mik lapulnak benned. Ilyenkor kell nagyon figyelni. Ha tudod, hogy mi történik. Hogy ez egy tisztulási folyamat, akkor talán sikerül nem ítélkezned. Ne feledd, az egész helyzetet az hozta létre, hogy az egó megítélte ezeket a dolgokat, és úgy okoskodott, hogyha már nem tud vele mit kezdeni, akkor legalább ne is lássa. Tényleg “borzalmas” dolgok derülhetnek ki rólad:

Nem is vagy olyan kedves ember, mint aminek tartanak/tartod magad.

Valójában haragszol a szüleidre.

Nem is bírod annyira a saját gyerekeidet.

Stb.

Ha mindeközben képes vagy jelen lenni, akkor életedben először esélyt kapsz arra, hogy kezdj valamit ezekkel a gondokkal. Sokan itt fordulnak be. Megijednek. Az Egó pedig győzedelmes mosollyal tér vissza, még erősebben. “Én megmondtam. Spirituális maszlag, a tököm!” :)

Mivel a sok szerepjáték miatt, rengeteg elfojtott düh van benned, s talán ezen a területen azok a legveszélyeztetettebbek, akik mind a saját mind a környezetük szemében nyugodt emberek, arra kell számítani, hogy látványos kitörések lesznek. Itt muszáj figyelni, mert pont azokat sújthatja leginkább, akik közel állnak hozzád. Ez tényleg olyan mint a Tom és Jerryben. amikor Jerry Tom hátsójába szúr egy kötőtűt, s Tom csak megnyikkan, majd a szájára tapasztja a kezét, elvörösödik, s csak eztán kezd üvölteni. Te évtizedekig éltél úgy, hogy a szádra volt tapasztva a kezed. Ne lepődj meg hát, ha a legelső dolog, amit teszel az az üvöltés lesz. Csináld, csak közben

FIGYELJ!

(folytatás)