BEMUTATKOZÁS

Ha sétálsz egy tó közelében, sokféle hangot hallhatsz. A víz csobogását, a szél zúgását. Sokszor a békák kuruttyolását is. Dönthetsz, hogyan tovább. Észre sem veszed és továbbmész. Megállsz egy pillanatra, mert idegesít a vartyogás. Szidod a békát, mert zavar. Vagy állsz egy kicsit és hallgatod. Belefeledkezel. Akárhogy döntesz, a békának mindegy. Ő marad és brekeg. Yorick vagyok, és ez az én tavam.

Együtt brekegünk

  • jorick1977: @sünibaba: Én valójában nem erre gondoltam... :) De abban is van igazság, amit írtál. Hiszek abban... (2015.01.30. 07:03) Megcsalás 4.
  • sünibaba: Sokat gondolkodom a megcsalásról szóló írásaidon. Töprengek, hogy vagyok én most ezzel. Teljes mér... (2015.01.28. 19:33) Megcsalás 4.
  • sünibaba: @jorick1977: Válaszoltál, nagyon is, köszönöm. Én is egyre többször meglátom azt a sérült kicsit ... (2014.10.16. 18:56) Realitás vagy valóság?
  • jorick1977: @sünibaba: Magát az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a bűvész nagylelkűen megmutatja, hogya... (2014.10.07. 09:37) Realitás vagy valóság?
  • sünibaba: @jorick1977: Esetleg igen, ha ez nem túl tolakodó kérés. Könnyebb megértenem, ha van konkrétabb pé... (2014.10.05. 07:32) Realitás vagy valóság?
  • Utolsó 20

Harc most és mindörökké

2013.11.11. 06:38 | jorick1977 | komment

Címkék: ego élet halál harc bűntudat fájdalom szorongás filozófia gondolatok valóság most szenvedés életmód figyelem bölcsesség pszichológia életvezetés tudat igazság bűn megvilágosodás önismeret harmónia jelen konfliktus félelmek spiritualitás elme önkép megszabadulás jelenlét feloldás elbukás meghalás

A tudatosságért folytatott harc láthatatlan. Benned zajlik. Egész lényed veszi fel a küzdelmet a saját részével.

Ez a harc csak a Jelenben zajlik. Ez a harc elsősorban a Jelenért zajlik. Pillanatról pillanatra vívod. A Jelen állandó és örök. A harc tehát örökké tart. 

Ebben a harcban nincsenek különbékék. Ez a harc nem ismeri a kompromisszumokat. Vagy győzöl vagy veszítesz. Ha nyersz, mindent megnyersz, ha veszítesz mindent elveszítesz. Ha félsz, el se kezd.

Ebben a harcban nincsenek hősök. Csak áldozatok. Ha vívod, akkor élni fogsz. Ha megállsz elbuksz. Minden egyes pillanatért meg kell harcolni, s a pillanatok sora végtelen.

Nincs olyan, hogy most nem. Most nincs kedvem, fáradt vagyok. Most nem csinálom. Ha ez megtörténik, elbuksz a Mostban. Meghalsz a Mostban. A most pedig örökké tart. Ez a pokol.

Nem elég felébredni! Ébren kell maradni.

Nem elég reménykedni! Érezni kell.

Nem elég tudni! Élni kell.

Semmi nem elég, ami nem teljes.

Értsd meg, az életed a tét. Nem több, de nem is kevesebb.

Itt nincsenek helyezések. Nincs elismerés a nyertesnek. Nincs elmarasztalás az elbukónak. Csak élet van és halál.

Nem tekintheted hobbinak, érdeklődési körnek. Nem lehet mellékága az életednek. Nincs fontosabb, mint megnyerni a JELENT.

Ébredj fel! ÉBREDJ!

FIGYELJ!

Figyelj minden lélegzetvételedre, minden lépésedre, kézmozdulatodra, arcvonásodra, szavadra, gondolatodra. Ha nem figyelsz, akkor nem tudod, mit is teszel, de akkor ki cselekszik, ha te nem vagy jelen?

Itt vagy?

JELEN!

A bejegyzés trackback címe:

https://bekasto.blog.hu/api/trackback/id/tr265625799

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Max & Maxina · www.maxandmaxina.blog.hu 2013.12.05. 08:14:04

vagy engedj el mindent és lebegj. ne feszülj, ne akarj. csak! add át magad és lebegj.
hogy tetszik? :D

jorick1977 · http://bekasto.blog.hu 2013.12.05. 12:35:22

@Max & Maxina: Igazad van. De ezért meg kell küzdeni. Nem aktívan harcolva, hanem merni kell lebegni, legyőzve a belső ellenállást s görcsöket. :) Éber figyelemben kell maradni, különben a reflexek visszatérnek.
Nem elég felébredni - ébren kell maradni: ez a harc. Eredménye a lebegés :P

Max & Maxina · www.maxandmaxina.blog.hu 2013.12.10. 11:00:07

@jorick1977: no, akkor nem tudom, írtam-e már erről, szerintem igen és talán kapcsolódik az egyéb beszélgetéseinkhez is...:
négy évig tanultam úszni középiskolás koromban, tesi órákon. odáig jutottam el, hogy mellúszásban át tudom úszni hosszában a nagymedencét. :) semmi egyéb. mint a nyeletlen fejsze, olyan vagyok. ez nem akadályozott soha, hogy a víz közelébe menjek, de az úszás nem az erősségem. a lebegés meg.......hhhhhhhhhhhhh hát, semmi. az egész családom lebeg, mint kis medúza, én meg merülök, mint egy nyeletlen fejsze. :D:D:D
max a nyáron nekiveselkedett, mert (szerinte is, mint mindenki szerint, aki tud) lebegni mindenki tud, csak elég lazának kell lenni. ahham. hátöööööööö, nem tudok. még most sem. nagyon vicces, ahogy magyarázzák nekem, hogy SEMMIT sem kell tennem, csak lazán feküdjek a vízen.
nah. ennyit a lebegésről. átvitt értelemben is és egyébként is. :D

jorick1977 · http://bekasto.blog.hu 2013.12.11. 10:36:04

@Max & Maxina: Akkor már érted mit jelent itt a harc. Lebegni lazán lehet, ha merev vagy elmerülsz. Merev vagy mert félsz, mi lesz, ha elmerülsz. A félelmet is le kell küzdeni.
Ha laza él, vagy meghal, mert fél! :)

Max & Maxina · www.maxandmaxina.blog.hu 2013.12.11. 10:54:48

@jorick1977: laza nem vagyok, de bátor igen. újra és újra megpróbálom...:D
eccer csakbejön?! nem?
nah.

Gráf Légrádi Balázs 2014.09.17. 12:59:29

@Max & Maxina:

LEBEGÉS

Egy csepp vagyok a tengervízében,
áttetsző és kék,
sodródom az áramlással a végtelen felé,
lebegés, lebegés, lebegés.
Felsejlik a lelkemben a végtelenség fénye,
lebegés és felismerés,
világosan érzem, hogy valódi önmagamhoz értem,
lebegés és felismerés,
egy csepp vagyok a tengervízében,
áttetsző és kék,
sodródom az áramlással a végtelen felé,
lebegés, lebegés, lebegés…és sódródni az áramlással a végtelen felé,
lebegés, lebegés, lebegés...sódródás és felismerés...(Gráf Légrádi Balázs © Minden jog fenntartva!)

Max & Maxina · www.maxandmaxina.blog.hu 2014.09.17. 13:11:55

@csendetkérek: ahhh!!

ugye, nincsenek véletlenek???? :)

nekem még most se megy. :(

de értem.

Gráf Légrádi Balázs 2014.09.17. 13:30:53

Gondoltam elküldöm talán segít...:)

Gráf Légrádi Balázs 2014.09.17. 13:35:03

@Max & Maxina:

Véletlenek...remélem nincsenek...:) Gondoltam elküldöm talán segít...:)
Te nem a vízben lebegsz...illetve a vízben épp nem lebegsz...lebegsz máshol...meg már vízben is lebegtél...a magzatvízben...:)

Max & Maxina · www.maxandmaxina.blog.hu 2014.09.17. 13:48:56

@csendetkérek: hogy érted, hogy máshol lebegek?

éppen hogy nem lebegek sehol, a víz itt csak allegória.

én az agyammal pontosan értem az egészet. de a lebegés az életösztönöm ellen való. egyszerűen képtelen vagyok rá, hogy ne mozduljak, hogy sodródjak. pontosabban képes vagyok rövid ideig, de iszonyatos erőfeszítésembe kerül. a lebegés számomra annyira magányos, kiszolgáltatott és tehetetlen állapot.

de éppen most jutottam el a feladás gondolatához. feladás = halál = elengedés = lebegés.
talán....
de szomorú vagyok emiatt.

Gráf Légrádi Balázs 2014.09.17. 14:03:43

Reméltem h ha nem a vízben máshol lebegsz...

“Bárhová mész, ott vagy.” Ahhoz, hogy lélekben fejlődjünk, növekedjünk, nekünk magunknak kell belül előbbre lépni. Az egyetlen, ami valójában megadatott az életünkben mi magunk vagyunk...minden lépés egy következő lépéshez vezet...egy folyamat és hát írod h annyira magányos, kiszolgáltatott és tehetetlen állapot...valahol ez, ilyen a földi életünk...ha tetszik ha nem...

Max & Maxina · www.maxandmaxina.blog.hu 2014.09.17. 14:25:05

@csendetkérek: igen, igazad van és ezt is "értem". mármint, hogy ilyen a földi életünk. nem véletlen, hogy az egyik kedvenc versem Szabó Lőrinc: Én és ti, többiek :)

de attól még nem tetszik. attól még nem jó érzés sem magányosnak, sem kiszolgáltatottnak, sem tehetetlennek lenni.

ha jól sejtem az egész lebegés lényege a transzformáció. ezeket az érzéseket áttranszformálni valami egységélménnyé (a tenger része vagyok) és azonosulássá valami traszcendenssel (a végtelenség és annak fénye a lelkemben).
vagy ez csak kognitív disszonancia? egy világkép, amibe belegyömöszölöm és elfogadhatóvá teszem az elfogadhatatlant? :D

persze nem vagyok ilyen vidám. inkább megyek főzni és agyalás nélkül lebegek egyet a főzésben - és gyászolom magam kicsit. (röhejesnek érzem az egészet egyébként. mintha egy mozgásában fogyatékkal élő akarna repülni.)
nah.

Gráf Légrádi Balázs 2014.09.17. 14:32:02

@Max & Maxina: Az élet zajlik, történik, alakul, változik velünk is és nélkülünk is...a reakcióink azok, amik 100 százalékban rajtunk múlnak...minél inkább tisztában vagyunk vele mik az automatikus reagálási mintáink, annál inkább van választásunk másként dönteni,nem pedig az automatánkra hagyatkozva rutinból, ösztönből reagálni, cselekedni. Bármilyen élethelyzetet az arra adott reakcióink színeznek ilyenné vagy olyanná...Véleményem szerint életünk legfőbb célja a nyugalom, a lelki béke...Ha nyugodt vagy jó fele mész, ha nem vagy az tévúton jársz...Ilyen egyszerű v csupán ennyire bonyolult...Gráf Légrádi Balázs

Gráf Légrádi Balázs 2014.09.17. 14:43:47

Látom h lehet saját néven is át is változtattam mert olyan skizofrén állapot számomra ez az álnevezés, álnéven írás...a lebegés valójában nyugalom, csend...a lebegés, csend és nyugalom keveréke egyenlő Harmónia...szerintem...:)

Gráf Légrádi Balázs 2014.09.17. 15:07:11

így inkább: Elengedés, lebegés, csend és nyugalom keveréke egyenlő Harmónia...szerintem...:) O:)

Max & Maxina · www.maxandmaxina.blog.hu 2014.09.17. 15:30:27

@Gráf Légrádi Balázs: :)

és mi van akkor, ha a csend, béke és lebegés újra és újra disszonanciába torkollik? ha egy idő után azt veszed észre, hogy a az önmagaddal való harmónikus állapotok újra és újra zsákutcába sodornak? lebegsz ott tovább? esetleg vársz egy áramlatra, ami majd kisodor onnan? hagyod, mert legyen meg a végtelen akarata? hol vagyok akkor én? (tudom, jorick...:P)

eszembe jut az a délután, mikor egyszer a csoporttársaimmal a zenei "g" hangról indulva elkezdtünk "zümmögni". mindenki ugyanazon a hangon, azután valaki egy idő után változtatott, majd még valaki. a hangok távolodtak, közeledtek, diszharmónia és harmónia váltotta egymást. mégis, valahogy, valami egészen érdekes módon az úgynevezett nem harmonikus hangzásokban is volt valami ......nem is tudom, hogyan mondjam......valami jó. a feszültség és a nyugalom váltakozása volt. és a tudásé, hogy bármikor átcsaphat valami másba, hogy rajtunk múlik. hogy mást teszünk, mégis alkalmazkodunk, hogy amikor valakinek a nyugalom lett "rossz", kizökkentet és ez hatással volt, majd amikor valakinek ez volt "rossz" visszaközelített......:D

vannak ilyen élményeim, igen.
csak azt hiszem, erőm nincs. ott tévedtem, amikor azt gondoltam, az erőim kimeríthetetlenek, a zsákutcákból mindig kijövök, a földről mindig felállok. de azt érzem most, hogy nem.
de a változáshoz, a sodródáshoz, a harmóniához, a békéhez is kell erő.
talán a legnagyobb. :)

"ami énbennem botorkál elbukik egy vak ároknál" :) nem saját, "csak" József Attila. ez jutott eszembe.

Gráf Légrádi Balázs 2014.09.17. 16:06:29

Pontosan érteni véllek, nagyon szemléletesen leírtad...sokan érzik ezt amit leírtál h egy helyben topognak...mindannyian érezzük ezt...el kell fogadnunk h a hétköznapjaink része...beszélgess magaddal mélyen, őszintén...én terápiákkal foglalkozom és mindennapos tapasztalatom amit leírtál...el kell fogadni, kéne h mi semmik vagyunk...sok csuda jó írást, segítséget találsz itt is...(fogalmam sincs ki ez a jorick, ma találtam a blogjára, de olyan érzés olvasni mintha magamat olvasnám...:) furcsa érzés...:) ha van kedved keress meg a facebookon...a jegyzeteim között sztem találsz olyat ami segít Neked...:)

Pl:

Nem a beidegződéseink, a hiedelmeink, az elvárásaink, a gondolataink, a félelmeink, a sóvárgásaink vagyunk...az igazi valóságunk ezeken túl kezdődik...viszont el kell engedni a felsoroltakat ha az igazi valóságunk közelébe akarunk jutni...Ez a feladat, ezért vagyunk itt...A nehézség mindig mélységet ad és abba az irányba fordít ami az élet lényege, amiért itt vagyunk...Szeretet, megbocsájtás, türelem, hála...Gráf Légrádi Balázs

Max & Maxina · www.maxandmaxina.blog.hu 2014.09.17. 17:14:53

@Gráf Légrádi Balázs: hogy a hétköznapjaink része, tudom. hogy nem kivételes eset, azt is tudom. ettől azonban még nem kevésbé nehéz. :)

az igazi valóságom, vagy az igazi valóm, régóta kutatom, sokra azonban nem jutottam. talán azért mert nem hiszek a lélek örökkévalóságában, sem a gondviselésben, ahogy istenben sem, mint világrendező elvben és az anyagon túliban.
emlékszem (egy utolsó emlék még ma itt :) ) gyerekkoromban hittanra járattak. 6-8 éves lehettem. lenyűgözve hallgattam a bibliai történeteket, ahogy a magyar népmeséket szokás. annyira szerettem volna hinni. el is határoztam, hogy hinni fogok. elhiszem, hogy isten létezik, mert olyan könnyű lett volna, olyan egyszerű. de persze nem sikerült. :) egyszerűen képtelen voltam komolyan venni, hogy van egy lény, aki láthatatlanul befolyással bír az életemre, sőt, az egész világra. akinek olyan hatalma van, hogy ura életnek, halálnak. irányít és kormányoz minden létezőt. hogy bármi, ami velünk történik egy egyetemes terv része, a tanulásunk indukációja. (ezt az utolsó mondatot most teszem hozzá.)
szóval nem ment és azóta sem megy. talán ezért sem találom a "lényeget" magamban.
miközben hiszek a mintázatok erejében, a tanult és genetikailag kódolt beidegződéseinkben.
és egyetértek azzal, hogy a nehézségek teszik háromdimenzióssá a létezésünket. :)

mindenesetre köszönöm balázs a figyelmet.
jólesett. :)

szép napot.

maxina

Gráf Légrádi Balázs 2014.09.17. 17:25:37

hm...szépen, plasztikusan fogalmazol Maxina...:)
A konkrét választ meghagyom Joricknak mégiscsak az ő blogja...:D Kíváncsi vagyok mit ír...:) Viszont sok jókat: Balázs

jorick1977 · http://bekasto.blog.hu 2014.09.18. 07:29:46

Engedjétek meg, hogy valaki mást hívjak segítségül: :)

Honnan tudjam, mit kell tennem? - Heti párbeszéd Feldmárral
2014. szeptember 17., 13:29

ESZTER: Kedves András, honnan tudja az ember, hogy éppen mit kell tennie és merre menjen? Vagy egyáltalán ezt tudni kell, vagy sodródni kell? Például, ha sokszor vált valaki munkahelyet, az szerinted miért van? Úgy, hogy dolgozni akar, céljai vannak és állandó akadályok tornyosulnak elé, azokat legyőzi, és jön a következő. És ha ezt talán maga az ember csinálja ezeket az akadályokat, akkor az miért van, ha közben meg nagyon nehezen éli meg az akadályokat? Köszönöm!

ANDRÁS: Én sohasem tudom, mit kell tennem és hogy merre menjek. Pontosabban, tudom, rájöttem, hogy semmit sem kell tennem, és hogy lehetetlen tudnom merre megy a legjobb út. Ha létezne egy séma, ha meg lehetne győződni arról, hogy mi az optimális, ha lenne egy forgatókönyv, amiben elő van írva a legjobb út, akkor nem lennék szabad, akkor színész lennék, egy színdarab börtönében.

Sodródni sem kell. Sodródni lehet: az is egy döntés, ha elhatározom, hogy nem döntök. Fontos kérdés és kevesen kérdezik, “Mit tegyek amikor nem tudom, hogy mit tegyek?” Talán a legjobb, ha semmit sem teszek, hiszen valószínű, hogy ha sürgetném magam, akkor rosszat, irrelevánst, vagy feleslegeset tennék. Gondolom, hogy ha a helyzet követel valamit, akkor érzékelném. Például, ha a tengerparton sétálok és egy fuldokló gyereket veszek észre a hullámokban, azonnal hozzá úsznék és kihúznám a homokba.

A szokás illúzió, a szabadság tény, valóság. Az életem egy regény, aminek én vagyok a szerzője is, főhőse is. Az, hogy mit tesz a hős a következő fejezetben, teljesen tőlem függ, az én felelősségem. Kivándorol. Politikus lesz és bekerül a parlamentbe. Drogozni kezd és mindenét elveszíti. Játszik a tőzsdén, beleszeret egy prostiba, milliomos lesz és megveszi magának a prostit.

Mi az, hogy akadály? Ha A pontból B-be akarok menni és az úton egy falba ütközöm, akkor a falat akadálynak tekinthetem, mert útban van. Tulajdonképpen a fal csak egy fal, csak az én szempontomból akadály. Számomra egy nem-kívánt, felesleges élmény. Ha az ember örül, hogy él, ha mélyen hálás azért a csodáért, hogy van élménye egyáltalán, akkor valójában szemtelenség, pimaszság káromkodni, panaszkodni azért, ami van. Ha a vizet meggátolja valami abban, hogy tovább folyjon, a víz türelmesen tanulmányozza a gátat. Itt, ott talál esetleg egy hézagot és folytatja útját, vagy felgyülemlik és végül is átkel, átömlik mindenen, ami útját állja.

2014. szeptember 17.

Max & Maxina · www.maxandmaxina.blog.hu 2014.09.18. 08:29:20

@jorick1977: óóóóóóóóóóó, igen!!!!

ezt értem és érzem is! és tudom csinálni is akkor. :D

köszönöm jorick, sokat segített ebben a dilemmában!

egyébként lenyűgözve szoktam állni az ilyen esetek előtt, amikor éppen eljutok egy problémához, majd jön egy ember, majd még egy, majd még egy és pont arról beszél éppen rámutat, rákérdez.

asszem ezek a hétköznapi csodák. :D

köszönöm fiúk még egyszer!

cupp

jorick1977 · http://bekasto.blog.hu 2014.09.18. 15:00:36

@Max & Maxina: Nagyon örülök neked Maxina! Már hiányoztál :)

Max & Maxina · www.maxandmaxina.blog.hu 2014.09.19. 08:41:35

@jorick1977: télleg? :D no, akkor írok valamit........

szóval: az egész olyan, mint egy nagytakarításos, nagy bulira készülős cucc, ahol mondjuk még 20 emberre is kell svédasztalos kaját, meg melegételt készíteni.
menü kitalálása, bevásárlás, főzés, közben lakás felfordítása. reggel nyolctól, délután ötig. mondjuk. (erről van élményem. :P)
szóval, hozzáfogsz, egyik lépés a másik után. csinálod, a tervezés csak az elején van. utána lépegetsz szépen. délután háromkor még hatalmas a kupi, még semmi sincs kész, de már minden sínen van, a fő részmunkák elvégezve és tudod, hogy már csak ez, meg ez, meg ez.....és kész.
és tényleg. :)

a lebegés és e között az a különbség, hogy van egy vágyam, egy tervem. elkezdek lépegetni. egyiket a másik után. itt nem csak rajtam múlnak a dolgok, a lépések nem várt irányba vihetnek. mondjuk szeretnék egy állást. jelentkezem, elutasítanak. de akkor jelentkezem máshová. beeshet egy nem várt ajánlat. vagy elfogadják az egyik jelentkezést. akkor vagyok döntéshelyzetben ismét. a lényeg: nem tudom, hová jutok, csak lépek. döntök adott pillanatban, amely döntések kifutása a jövőben ismeretlen. de ez igaz ismerkedésre, stb.
a lényeg: van egy aktív része amikor döntök valami irány mellett, közben pedig lépegetek és a változókat figyelembe véve amikor lehetőségem van, újra döntök.

engem csak az zavar, ha két döntési lehetőség között viszonylag sok idő telik el, akkor érzem magam tehetetlennek. :)
a türelem erénye nem az erősségem. még mindig. :P :D

de ez csak egy a sok gondolat közül, amiket ez a mini beszélgetés generált.

cupp

jorick1977 · http://bekasto.blog.hu 2014.09.19. 10:57:42

@Max & Maxina: Tökéletesen írtad le a folyamatokat. Ha van cél, akkor van út is. Az út a lépések sorozata. Elsősorban a lépés a fontos, arra kell koncentrálni, s nem mereven ragaszkodni az eredeti tervhez.

Van egy megközelítése azonban azoknak a helyzeteknek, amikor nem látszik út vagy cél. Ha nem tudod mit kellene tenned, akkor ne mozdulj! Várj!

A lebegés erre a dologra vonatkozik. Lazának maradni, amikor nincs mit csinálni. A türelmetlenség abból is fakad, hogy a figyelmed fókuszában nem a jelen pillanat van, hanem a jövőre vonatkozó tervek, vágyak, elképzelések.

Van egy mondás: Azt csinálni, amit szeretsz, szerencse. Azt szeretni, amit csinálsz boldogság.

(És igen. Sokszor nevetek magamon :)

Gráf Légrádi Balázs 2014.09.22. 23:15:04

Nem kaptam értesítést emailben h írtatok...vajon miért nem...? Így aztán csak most láttam...Sztem nem boldogság hanem harmónia...lépésről...lépésre közelebb és közelebb valódi önmagunkhoz...csak mi gyorsan szeretnénk mert időben tudunk csak gondolkodni pedig bármi ami idő előtt, túl gyorsan, hirtelen jön nem hoz tartós nyugalmat...ezt kéne megtanulnom nekem is...megtanulni várni, kivárni...
süti beállítások módosítása