BEMUTATKOZÁS

Ha sétálsz egy tó közelében, sokféle hangot hallhatsz. A víz csobogását, a szél zúgását. Sokszor a békák kuruttyolását is. Dönthetsz, hogyan tovább. Észre sem veszed és továbbmész. Megállsz egy pillanatra, mert idegesít a vartyogás. Szidod a békát, mert zavar. Vagy állsz egy kicsit és hallgatod. Belefeledkezel. Akárhogy döntesz, a békának mindegy. Ő marad és brekeg. Yorick vagyok, és ez az én tavam.

Együtt brekegünk

  • jorick1977: @sünibaba: Én valójában nem erre gondoltam... :) De abban is van igazság, amit írtál. Hiszek abban... (2015.01.30. 07:03) Megcsalás 4.
  • sünibaba: Sokat gondolkodom a megcsalásról szóló írásaidon. Töprengek, hogy vagyok én most ezzel. Teljes mér... (2015.01.28. 19:33) Megcsalás 4.
  • sünibaba: @jorick1977: Válaszoltál, nagyon is, köszönöm. Én is egyre többször meglátom azt a sérült kicsit ... (2014.10.16. 18:56) Realitás vagy valóság?
  • jorick1977: @sünibaba: Magát az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a bűvész nagylelkűen megmutatja, hogya... (2014.10.07. 09:37) Realitás vagy valóság?
  • sünibaba: @jorick1977: Esetleg igen, ha ez nem túl tolakodó kérés. Könnyebb megértenem, ha van konkrétabb pé... (2014.10.05. 07:32) Realitás vagy valóság?
  • Utolsó 20

Ott lenni, ahol vagy

2013.07.02. 06:31 | jorick1977 | komment

Címkék: ego filozófia gondolatok valóság most életmód figyelem életvezetés tudat önismeret harmónia jelen elme önkép jelenlét

Azt hiszem teljesen igaz, hogy mindaz, amiről eddig írtam, elmélkedtem, gyakorlati szempontból nem túl sokat ér. Talán annyi mint egy vaspöröly, amivel az egó kemény kérgét lehet berepeszteni. Egy hajszálnyi rés. Önmagában semmi, csak lehetőség. Mint a szikla repedése. Önmagában jelentéktelen, de várd meg, amíg befolyik az esővíz, majd megfagy.

Szóval a repedés megvan már. Jöhet a víz. A víz az nem más mint a figyelem. Igen, ezért kell mindig figyelni. Ha figyelsz, akkor furcsa dolgok történnek. Hogyan működik?

Csend

2013.07.01. 06:41 | jorick1977 | komment

Vajon mi ez a csönd? Figyelj!

Semmi…

Pörög az élet. Történik ez meg az. De semmi.

Milyen mókás, hogy pont a napokban dugult el úgy mindkét fülem, hogy napokig sokszor alig hallottam. Mintha víz alá merültem volna. Hirtelen minden tompább lett, távolibb. Tudod mit? Élveztem kicsit. Jól esett, hogy a világ, a külső világ távolabb lépett. A figyelmem így beljebb irányult. Jó volt.

De, ha őszinte akarok lenni, valójában semmi. Semmi van és már nem is zavar igazán. Talán őszintébb lettem. Néha meglep, hogy milyen intenzív érzések, benyomások törnek rám. De még ezek sem törik át a burkot. A többi néma csend…

Egyre többször kapom magam azon, hogy nem gondolkodom. Fura érzés. Történik valami, amin korábban sokat töprengtem, rágódtam volna, elemeztem volna, most meg nem. Aztán egyszer csak ocsúdok. Hé! Nem kellene ezt átgondolnod? 

Nem igazán.

Egyre több mindent bocsájtok meg magamnak. Olyan dolgokat, amikről azt tanították nekem, hogy helytelen. Egyre szabadabban mozgok az életemben. 

Múltkor valaki kérdezett valamit erről az egészről, s igen kellemetlen volt, hogy nem bírtam szavakba önteni. Belül pontosan tudtam, mit kellene mondani, de kimondva semmi nem fedte le a lényeget. Kicsit el is ment a kedvem a filozofálgatástól. Kicsit az írástól is.

Lehet, hogy most nincs más dolgom, mint megélni, mindazt, ami fennakadt a szűrőn. Lehet, hogy most már eljutottam odáig, hogy tényleg csak figyelnem kell.

Csak figyelnem.

Figyelnem.

Csak. (Jó, mi? :)

süti beállítások módosítása