békás tó

Nos, most, hogy megvan, hogy miként is alakulnak ki a negatív érzelmek, elsősorban a düh, most ideje megnézni, mit lehetne vele kezdeni. Látod az összefüggést a Valóság téves érzékelése és az egóban keletkező ellenállás között. Most meg kell tenni a második lépést:

Nos, ahhoz hogy valamit kezdeni is lehessen azzal, amit a Dühkontroll c. bejegyzésben leírtam, megpróbálok valami gyakorlati útmutatót fabrikálni.

1. Értsük meg, hogyan keletkezik a düh (és általában minden olyan érzelem, ami negatívnak nevezhető).

(Ami most következik, az olvasmányaimon és saját tapasztalataimon alapszik. Ha megfigyeled magad, rájössz, hogy mennyivel jobb meglátásaid vannak, és biztosra vehető, hogy tévedek. :)

A düh, a lelki fájdalom, a bánat, frusztráció, szégyen mind elakadt életenergia, mely nem tudván szabadon áramolni, pangani kezd, feszíteni, miközben kitörési pontot keres.

Legalábbis valami ilyesmit mondanak azok, akik értenek valamicskét az efféle dolgokhoz.

Ha kicsit jobban szemügyre vesszük ezeket az érzéseket, akkor meglehetősen jól láthatóvá válik, hogy mindegyik egy tőről fakad. Onnan, hogy nem fogadjuk el a MOSTot. Nem fogadjuk el, ami most van. Szakadék van a jelen pillanat és a fejemben élő, egóm teremtette, szimulált valóság között. Minél élesebb ez a különbség, annál nagyobb a feszültség. (ld.: Vigyázat! Alacsony feszültség! c. bejegyzésem)

Mi van, ha egyre nagyobb a különbség aközött, ahogy élek, és amit gondolok arról, hogy mi az élet?

Mi van, ha a szerepek, amiket játszok, egyre kevésbé inspirálnak, s ennek következtében egyre kevésbé játszom jól őket?