Érzem ahogy oldódnak a félelmek és a görcsök. Semmi nem lett jobb vagy rosszabb. Én változom. Egyre kevésbé veszem komolyan magam. Egyre könnyebb vagyok.
Egyre több mosoly vesz körbe. Érzik.
Persze szenvedek még időről-időre, csak... Csak amikor éppen nagyon szenvedek, akkor már nem felejtem el, hogy ez egy múló állapot. Nem felejtem el, hogy mit teszek én, hogy ez a szenvedés megjelenhessen bennem.
Láttad a Harry Pottert, amikor a mumust elűző commikulus varázslatot tanítják? A lényege, hogy a mumus mindig a legsötétebb félelmednek megfelelő formában jelenik meg. Ha engedsz a félelmednek, akkor a mumus nem tudom mit csinál veled, itt nem figyeltem, de biztos valami rosszat. Úgy kerülheted ezt ki, hogy valahogy viccé, tréfává alakítod a félelmedet, hogy nevetni tudj rajta.
Ez hasonló állapot. Még bele-bele alszom a saját álmomba, de egyre gyakrabban riadok fel. Egyre többször érzem a megkönnyebbülést: ez csak álom volt.
Van, hogy mások húznak bele az ő álmaikba. Ezek többnyire rémesek. Már sokszor kívül maradok és csak figyelem őket. Tanulok. Tapasztalok.
Egyre könnyebben tudok
figyelni!
Együtt brekegünk