BEMUTATKOZÁS

Ha sétálsz egy tó közelében, sokféle hangot hallhatsz. A víz csobogását, a szél zúgását. Sokszor a békák kuruttyolását is. Dönthetsz, hogyan tovább. Észre sem veszed és továbbmész. Megállsz egy pillanatra, mert idegesít a vartyogás. Szidod a békát, mert zavar. Vagy állsz egy kicsit és hallgatod. Belefeledkezel. Akárhogy döntesz, a békának mindegy. Ő marad és brekeg. Yorick vagyok, és ez az én tavam.

Együtt brekegünk

  • jorick1977: @sünibaba: Én valójában nem erre gondoltam... :) De abban is van igazság, amit írtál. Hiszek abban... (2015.01.30. 07:03) Megcsalás 4.
  • sünibaba: Sokat gondolkodom a megcsalásról szóló írásaidon. Töprengek, hogy vagyok én most ezzel. Teljes mér... (2015.01.28. 19:33) Megcsalás 4.
  • sünibaba: @jorick1977: Válaszoltál, nagyon is, köszönöm. Én is egyre többször meglátom azt a sérült kicsit ... (2014.10.16. 18:56) Realitás vagy valóság?
  • jorick1977: @sünibaba: Magát az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a bűvész nagylelkűen megmutatja, hogya... (2014.10.07. 09:37) Realitás vagy valóság?
  • sünibaba: @jorick1977: Esetleg igen, ha ez nem túl tolakodó kérés. Könnyebb megértenem, ha van konkrétabb pé... (2014.10.05. 07:32) Realitás vagy valóság?
  • Utolsó 20

Realitás vagy valóság?

2014.08.27. 11:27 | jorick1977 | komment

A kettő nem ugyanaz?

Nos, szerintem nem. A valóság valami, ami rajtunk kívül létezik, tőlünk tökéletesen függetlenül. Realitás pedig az, ahogyan én vagyok képes kezelni a valóságot.

A "gondom" az, hogy mostanában elértem egy határvonalra. A határra valóság és a realitásom között. A kettő nem fedi egymást!

Mit csinálhat egy egyszerű kis elme, aki megéli azt, hogy kezdi látni a valóságot, de nem tudja elhinni, hogy realitása csak egy fikció?

Egyensúlyoz. Próbálja érvényesíteni mindkettőt.

De ez nem megy! Nem lehet valami egyszerre igaz és nem igaz. 

De minden, ami eddig fontos volt nekem, minden, ami én vagyok, minden, ami helyes vagy helytelen, logikus, ésszerű, az a realitásomhoz tartozik.

Példa kell?

Nézzük a leghülyébbet! "Legalább a húsit edd ki!" hányszor hallottam... A hús drága, fontos a szervet számára, erősek leszünk tőle... bla-bla-bla. Ennyi a programozás. A valóság az, hogy a hús nem fontos, ha lehet ki kell kerülni. De mi van, ha nem lehet, mert kínálnak, ott maradna, ki kellene dobni... Mi a helyes?

A realitásom a programozottságom alapján fut, és eszem a húst. A valóság szarik rá, hogy mit gondolok és egy kicsit elveszítek abból, amiért annyit tettem az utóbbi időben. Veszítek a fizikai, szellemi egészségemből. 

Ott kéne hagyni a francba... De a mélyre vésődött program miatt rosszul érzem magam, hiszen PAZARLOK!

Apám mondta mindig: Egy seggel nem lehet két lovat megülni. 

Döntenem kell. Bár valójában ez sem igaz. Számomra nincs visszaút. Az a gond, ha már egyszer láttad a valóságot, a realitásod nevetséges gyerekjáték mellette. Már soha nem lesz elég.

Kicsit beszorultam. Oda nem tudok visszamenni. Ide belépni még félek. Olyan lettem, mint Tom Hanks a Terminálban.

Mindegy. Elmúlik ez is. Egy kicsit csövezek itt. Szemlélem az átmenő forgalmat, aztán

hazatérek. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://bekasto.blog.hu/api/trackback/id/tr176640499

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sünibaba · http://dosszie.blog.hu 2014.09.03. 20:39:50

Olyan szívesen venném, ha írnál erről a témáról még! Nagyon kíváncsi vagyok a tapasztalataidra!
Tudom, hogy nem ez a poszt lényege, de a húsevéshez csak annyit: én több mint egy éve nem eszem. És érdekes tapasztalni, mennyire a húsevésre van kondicionálva a társadalmunk: a családom,a barátaim, távoli ismerőseim (a kapcsolat szorosságától függően) megdöbbennek és/vagy aggódnak: te jó ég, hát hiánybetegséged lesz! Pedig dehogy.

jorick1977 · http://bekasto.blog.hu 2014.09.05. 04:23:02

Nem tudom, pontosan mi is érdekelne. A táplálkozásommal való babrálás vezetett el ahhoz a felismeréshez, hogy milyen mértékig ki vagyunk szolgáltatva saját beidegződéseinknek. Parányi lépéseken keresztül jutottam el addig, hogy a vegetarianizmus lehetséges perspektíva lett. Ez több mint két évig tartott a hús, krumpli, hagyma alapú táplálkozástól indulva :) . Én nagyon türelmes vagyok az értetlenkedőkkel, mert pontosan emlékszem, hogyan gondolkodtam erről az egészről. Ráadásul sokan úgy érzik, hogy pusztán az átállásoddal támadod az ő életvitelüket. Meg kell védeniük magukat. Ez főleg azokra jellemző, akik teljesen azonosulnak a saját értékrendjükkel. Tehát majdnem mindenki :)
Ha nekik igazuk van, neked nem lehet. Ha neked van igazad... Jaj-jaj :) Nálam a következő lépés a glutén lekapcsolása lesz. Mondjuk arról lövésem sincs, a végén mit fogok enni. :D

sünibaba · http://dosszie.blog.hu 2014.10.04. 06:57:23

@jorick1977: A vegetarianizmussal kapcsolatban nekem annyi tapasztalatom van - egyelőre - hogy sokat kétségbeestek: de hát akkor mit eszel? És ugye szedsz vitamint? Mert hús nélkül hiánybetegségeid lesznek. Hm, engem marhára érdekelne, milyen vitaminok lehetnek egy hosszú ideig főzött/sütött húsdarabban?
És hogy vagy most a valóság kontra realitás témával? Ha van kedved, írj a szemlélődésedről! Ebből a perspektívából valszeg egy csomó mindent máshogyan látsz.

jorick1977 · http://bekasto.blog.hu 2014.10.04. 20:35:26

@sünibaba: Alakulgatok. A realitásom egyre kevésbé zavar meg :) Persze, jelen van, érzem, átszínez, befolyásol, de egyre kevésbé. A félelem egyre jobban enged, egyre lazább vagyok. Egyre könnyebb élni. :) Nagyon furcsa látni, hogy a világ, amiben eddig léteztem, valójában nem létezik. Izgalmas látni, mi van az illúziófátyol mögött. De még nagyon messze vagyok... :) De már közelebb :D Konkrétumokat szeretnél?

sünibaba · http://dosszie.blog.hu 2014.10.05. 07:32:25

@jorick1977: Esetleg igen, ha ez nem túl tolakodó kérés. Könnyebb megértenem, ha van konkrétabb példa.

jorick1977 · http://bekasto.blog.hu 2014.10.07. 09:37:54

@sünibaba: Magát az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a bűvész nagylelkűen megmutatja, hogyan működik a trükk. Ez egyszerre érdekes és kiábrándító. Ahol eddig a csoda élt a lelkedben, beköltözik a tudás. Pl. Konfliktusban meglátod a harag mögött a félelmet, a rosszindulat mögött az irigységet. Elkezded sajnálni a rád támadót.

Gyereket nevelsz, s közben tudod, hogy a saját sérüléseid és görcseid beszélnek belőled. Apád és anyád vagy és olyan őseid, akiket nem is ismerhettél. S bár megállítani nem tudod, de érzékeled. S így néha magától abbamarad, mert okafogyottá válik. :)

Rájössz, hogy az emberek végtelenül egyszerűek. Ez önmagában nem igaz. AZ egó az, ami egyszerű. Minél többet tanulmányozod a sajátod működését, annál könnyebben fedezed fel, hogy bár a hangszer és a hangszín más, a dallam alapvetően ugyanaz. Ha mindig megkérded magadtól, miért teszem? Annál könnyebben fogsz belelátni mások motivációiba. S azon a ponton többnyire rémült, bizonytalan, szeretetéhes gyermekeket fogsz találni. Amikor magadban magadhoz öleled ezt a gyermeket és megnyugtatod, akkor tudod majd a többieket is szeretni. Akármi is van a felszínen.

Igazából azt hiszem nem válaszoltam a kérdésedre, de most csak ezt tudtam leírni. :)

Majd még összeszedem magam.

Az is érdekes, hogy egyre kevésbé maradnak meg a memóriámban azok a helyzetek, amik nem valódiak. Hiszen teljesen lényegtelenek.

(Na most jól mellébeszéltem :)

sünibaba · http://dosszie.blog.hu 2014.10.16. 18:56:28

@jorick1977: Válaszoltál, nagyon is, köszönöm.
Én is egyre többször meglátom azt a sérült kicsit az embertársaimban. Az enyémet 4 éve gyógyítgatom.
süti beállítások módosítása