Az a mélyen gyökeredző hit, hogy teljességünkhöz, boldogságunkhoz egy másik emberre is szükségünk van néhány félreértésen alapul.
Sokszor használjuk a szeretet szót különböző kapcsolatainkban. Szeretjük a gyerekeinket, barátainkat, szüleinket, szerelmeinket, férjeinket, feleségeinket. (Többnyire :) Azonban az egó szeretetfelfogása csak torzképe annak, amit az valójában jelent.
Hiány. Hiányzik. Hiányzik valami. Hiányzik valami fontos. Hiányzik valami fontos, ami kell nekem.
Az egó mantrája. Rágógumija. Ezzel szórakoztatja magát sokszor. Minden egó legalapvetőbb létállapota a félelem. Nem képes gondolati úton, a mechanizmusain keresztül sem megérteni, sem kontroll alá vonni maga körül a világot. Kiszakadt az egységből és formát öltött. Azonban parányi. Sérülékeny. Számtalan módját találta ki annak, hogyan kezelje az állandó fenyegetettség érzést. Ez az érzés abból fakad, hogy mindig sokszor érzékeli, hogy nem elég.
Nem elég jó, nem elég szép, nem elég okos, nem elég..., nem elég...
Kezdek elhalványodni. Mint a régi filmes trükkben. Egyre átlátszóbb vagyok, egyre karaktertelenebb (olyan ritkán használjuk ezt a szót :) ) Sokan meg is jegyzik: "Mostanában olyan csöndes vagy." "Tudod, mielőtt megkattantál..."
Mindezt aggódó hangsúlyokkal. ;)
Együtt brekegünk