Erkölcsi kategória. Lényege a birtoklás.
Az a tied, amit megeszel.
Az vagy, amit birtokolsz.
Ezek régi bölcsességek. Csak egy kicsit tévednek. Azzá válsz, amit megeszel. És azzá válsz, amit birtokolsz.
Ahogy a test molekuláris szinten építi fel magát, azokból az anyagokból, és csak azokból, amiket Te elfogyasztasz, úgy építi fel magát az elméd is, azon dolgok segítségével, amikkel azonosulni tud.
Az ENYÉM az egyik legerősebb azonosulási forma. Talán a legősibb is. Ha láttál kisgyereket, aki játékok halmán üldögél a sarokban, csak hogy más se tudjon játszani vele...
Miért ilyen erős az ENYÉM?
Minden emberi lény, a születése pillanatától, tökéletes egységben létezik az Egésszel. (Hogy ezt hogyan definiálod: Isten, Univerzum, Mindenség stb. az tökéletesen mindegy.) Az egység, a teljesség élménye a lényeg. A legintenzívebb megjelenési formája az anyával való egység élménye. Igen, a régi közhely...
Az idő előrehaladtával, a dolgok törvényszerűségéből fakadóan, egyre jobban kiszakadunk ebből az egységből. Ez egyre több lehetőséget jelent a számunkra, önállóságot. Azonban egyre nagyobb szorongást is. Bizonytalanságot. Ahogy egyre nagyobb az űr az egész(ség (csodálatos a nyelvünk) :) és Én között, úgy telítődik fel ez az üresség az ENYÉMekkel.
A világ egyre félelmetesebb, minél inkább magunkra maradunk, ezt a szorongást próbáljuk pótolni szabályokkal, erkölcsökkel. Hiszen honnan is tudhatnánk magunktól, hogyan kell helyesen cselekedni? Helyesen? Te is tetted fel már ezt a kérdést: Ki tudná megmondani, mi a helyes?
Megfigyelted, hogy az ember hajlamos erőszakot tenni magán? Kötelezettségek, erkölcsök, elvárások, szabályok formájában. Erőszakot akkor teszel magadon, amikor elzárod magad a boldogságtól. Attól a lehetőségtől, hogy adott pillanatban a vágy és a pillanat összhangba kerüljön. Pl. a hűség. Azt is megfigyelted, hogy minden olyan, amikor fel "kell" adnod a vágyaidat, érzéseidet egy elvont fogalomért, azt valamiféle erősen pozitív erkölcsi értékként jelenik meg. Erőszakot teszünk másokon is. Tulajdonképpen az egész világon. Elvárásainkban félelmeink tükröződnek vissza. Ha minden az elvárásaimnak megfelelően alakul, akkor biztonságban vagyok, megélhetem az Egész(ség) visszfényét, és azt mondom, boldog vagyok... Ha nem úgy alakulnak a dolgok, akkor szenvedek.
Néhány szabállyal kellene csak tisztában lenni:
1. Semmit nem tudsz birtokolni. Bármennyire is szorosra fűzöd a szálakat közted és a tulajdonolt dolgaid között vagy akár egy másik ember között, soha nem válik a részeddé. Nem lesz belőle ÉN. Fogadd el, hogy a tárgyak és az emberek, mint minden más, függetlenül attól, hogy milyen címkével illeted őket (apa, gyerek, partner, barát, szerelem stb.), egyszerűen felbukkannak az életedben, majd eltűnnek. Te ugyanezt teszed mások életében. Az életet ezért lehet a víz metaforával leírni. A folyó végül mindent elsodor.
2. A félelmet kell megszüntetned. A félelmet, ami abból fakad, hogy egy parányi, egyedülálló töredék vagy egy kiszámíthatatlan, kaotikus világban. Vedd észre, hogy miközben azért küzdesz, hogy megteremtsd a biztonság illúzióját, elveszíted saját magadat, a boldogságodat, a valódi szeretetet... Értsd meg, így nem győzhetsz. (Hogy megrohadhatnék ráérő szabadidőmben, amiért lopom az idődet és méretes baromságokkal traktállak? Ha félelmet meg lehetne csak úgy szüntetni, akkor minden rendben lenne...)
3. Értsd meg: MEG FOGSZ HALNI! A formák világának törvényeiből fakadóan, az ami most te vagy, fel fog bomlani. Akármit hiszel helyesről és helytelenről, a végén meghalsz. Ebből a szempontból nem vagy más, mint egy nagy csomó tapasztalat. Semmi más. Az hogy hogyan viszonyulsz a tapasztalataidhoz, az már csak az értelmezési kísérleted. Nyugodj meg, bármit is találsz ki, hogy mi miért jó vagy rossz, fogsz találni valakit, aki pont fordítva gondolja. Elvesztetted a lábad. Tragédiaként éled meg? Valaki azt mondja lehetőséget kaptál. Rákod van? Kiábrándulsz Istenből, mert egy kisgyerek meghal mondjuk egy balesetben? Valóban ismered annyira a Valóságot, a világot, az egész Univerzumot, hogy a te értelmezésed legyen a helyes? Nem vagy kicsit öntelt, nagyképű? :) Minek fárasztod magad az örökös ítélkezéssel? Helyes? Helytelen? Jó? Rossz?
4. Az erkölcsi kategóriák, társadalmi szabályok, hagyományok, szokások mind mind lerakódott fikciók. Érvényességük a Valóság tekintetében nem több mint az ellenkezőjüknek. Ezen nem kell felháborodni.
5. Ezektől függetlenül léteznek szabályok és törvények, de ezeknek a megismerése más módon történik. Amíg tudod, hogy mi a helyes, addig esélyed sincs meglátni azt, ami van. A Valóságot. Nem kevés bátorságot igényel kimondani és megélni, akárhány évesen, hogy valójában semmit nem tudsz a világról. Ugyanakkor ezek a szabályszerűségek ettől függetlenül körülvesznek és működnek. Igazából csak ezek működnek, akármit is gondolsz Te. Ezért született meg a véletlen fogalma is.
Falevél vagy egy folyóban. A víz sodor. Sodrását olyan tényezők alakítják melyeknek még létezéséről sem tudsz. Tényleg azt gondolod, hogy Te úszol?
Ha ezeket megérted, akkor tudunk beszélgetni a megcsalásról is.
Együtt brekegünk