BEMUTATKOZÁS

Ha sétálsz egy tó közelében, sokféle hangot hallhatsz. A víz csobogását, a szél zúgását. Sokszor a békák kuruttyolását is. Dönthetsz, hogyan tovább. Észre sem veszed és továbbmész. Megállsz egy pillanatra, mert idegesít a vartyogás. Szidod a békát, mert zavar. Vagy állsz egy kicsit és hallgatod. Belefeledkezel. Akárhogy döntesz, a békának mindegy. Ő marad és brekeg. Yorick vagyok, és ez az én tavam.

Együtt brekegünk

  • jorick1977: @sünibaba: Én valójában nem erre gondoltam... :) De abban is van igazság, amit írtál. Hiszek abban... (2015.01.30. 07:03) Megcsalás 4.
  • sünibaba: Sokat gondolkodom a megcsalásról szóló írásaidon. Töprengek, hogy vagyok én most ezzel. Teljes mér... (2015.01.28. 19:33) Megcsalás 4.
  • sünibaba: @jorick1977: Válaszoltál, nagyon is, köszönöm. Én is egyre többször meglátom azt a sérült kicsit ... (2014.10.16. 18:56) Realitás vagy valóság?
  • jorick1977: @sünibaba: Magát az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a bűvész nagylelkűen megmutatja, hogya... (2014.10.07. 09:37) Realitás vagy valóság?
  • sünibaba: @jorick1977: Esetleg igen, ha ez nem túl tolakodó kérés. Könnyebb megértenem, ha van konkrétabb pé... (2014.10.05. 07:32) Realitás vagy valóság?
  • Utolsó 20

Restart

2017.06.01. 11:38 | jorick1977 | Szólj hozzá!

"Előről nem, de újra bármikor el tudod kezdeni." - ahogy a Kowalsky meg a Vega  énekli.

huh...

Nagyon régen nem írtam. Annyira el voltam foglalva magammal. Persze ez nem mentség, hisz mindig magunkkal vagyunk elfoglalva. Ezért nem érünk rá élni. 

Megfogott az élet és azt mondta: Na te okostojás! Lássuk, mire mész a gyakorlatban!

És megláttuk...

Őrületes utazás van mögöttem. Nem. Ez így nem igaz. Utazásomnak egy őrületes szakasza van mögöttem. Igazi tisztítótűz. Egyszerre a leggyönyörtelibb és a legfájdalmasabb dolog, amit valaha megéltem.

Szóval igazából belehaltam. Legalábbis az, aki voltam, pontosabban, az akivel, amivel azonosítottam magam, az nagyrészt meghalt. Nem élte túl a valósággal való nyílt konfrontációt.

Ma már tudom, mennyit hazudunk magunknak és mindenkinek, aki körülvesz bennünket.

Aki ma vagyok, az sem jobb a Deákné vásznánál, csak... Csak súlytalanabb. Könnyedebb. Megtanultam nem túl komolyan venni magam. Senki mást sem. Persze néha (meglehetősen gyakran van ez a néha :) ), néha még sikerül. Ilyenkor vad kielégülésben tombol az egóm. Dühöng, sóvárog, fél, szorong, győz, veszít, ítél... jaj, de kéjesen :)

De utána már könnyű visszaállni. Könnyű élni.

Hálás vagyok. Mindenért. Azért is, ami fáj.

Megvolt a reset.

Jöhet a restart. Feláll az új rendszer. Könnyedebb, elegánsabb, élhetőbb. És ami a legfontosabb, sokkal könnyebben lerombolható...

A bejegyzés trackback címe:

http://bekasto.blog.hu/api/trackback/id/tr8912557177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.