BEMUTATKOZÁS

Ha sétálsz egy tó közelében, sokféle hangot hallhatsz. A víz csobogását, a szél zúgását. Sokszor a békák kuruttyolását is. Dönthetsz, hogyan tovább. Észre sem veszed és továbbmész. Megállsz egy pillanatra, mert idegesít a vartyogás. Szidod a békát, mert zavar. Vagy állsz egy kicsit és hallgatod. Belefeledkezel. Akárhogy döntesz, a békának mindegy. Ő marad és brekeg. Yorick vagyok, és ez az én tavam.

Együtt brekegünk

  • jorick1977: @sünibaba: Én valójában nem erre gondoltam... :) De abban is van igazság, amit írtál. Hiszek abban... (2015.01.30. 07:03) Megcsalás 4.
  • sünibaba: Sokat gondolkodom a megcsalásról szóló írásaidon. Töprengek, hogy vagyok én most ezzel. Teljes mér... (2015.01.28. 19:33) Megcsalás 4.
  • sünibaba: @jorick1977: Válaszoltál, nagyon is, köszönöm. Én is egyre többször meglátom azt a sérült kicsit ... (2014.10.16. 18:56) Realitás vagy valóság?
  • jorick1977: @sünibaba: Magát az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a bűvész nagylelkűen megmutatja, hogya... (2014.10.07. 09:37) Realitás vagy valóság?
  • sünibaba: @jorick1977: Esetleg igen, ha ez nem túl tolakodó kérés. Könnyebb megértenem, ha van konkrétabb pé... (2014.10.05. 07:32) Realitás vagy valóság?
  • Utolsó 20

Utolsó kommentek:

jorick1977 · http://bekasto.blog.hu 2015.01.30. 07:03:57

@sünibaba: Én valójában nem erre gondoltam... :) De abban is van igazság, amit írtál. Hiszek abban, hogy van egy olyan szintje a kapcsolatoknak, ahol ezek a szavak, fogalmak már használhatatlanok. Nemcsak azért nincs megcsalás, mert a Társat kivel lehetne... Egyszerűen a megcsalás mint fogalom, a maga veszteségtudatával, fájdalmával feloldódik... :)

Bejegyzés: Megcsalás 4.

sünibaba · http://dosszie.blog.hu 2015.01.28. 19:33:09

Sokat gondolkodom a megcsalásról szóló írásaidon. Töprengek, hogy vagyok én most ezzel. Teljes mértékben egyetértek azzal, amit a Társról írtál. Hiszem (és - hála érte - tapasztalom is), hogy ilyen van. De az a fránya ego... Az én mindig úgy fordítom le magamnak, amikor Te egóról írsz, hogy valójában sokszor az a sérült kicsi bennünk. Aki kapar, ragaszkodik, hiányai vannak, szimbiózist akar, birtoklást, zálogot, mert annak idején nem vagy nem jól szerették. A felnőtt (a lélek) tud úgy szeretni, ahogy Te írod. Az egót meg lehet gyógyítani, lehet integrálni, szeretettel lecsendesíteni, de jelenlegi tudásom szerint mindig ott lesz, jelen lesz és akarni, fájni fog.

Viszont azt hiszem, ma értettem meg valamit, e negyedik bejegyzés olvasása során. Hogy abban a minőségben, amit Te Társnak nevezel, nem azért nincs megcsalás, mert a másik fél már meghaladta a birtoklási igényét és ily módon "elnézi" azt, hanem mert egész egyszerűen fel sem merül. Ugyan kivel csalnám meg a Társamat?

Bejegyzés: Megcsalás 4.

sünibaba · http://dosszie.blog.hu 2014.10.16. 18:56:28

@jorick1977: Válaszoltál, nagyon is, köszönöm.
Én is egyre többször meglátom azt a sérült kicsit az embertársaimban. Az enyémet 4 éve gyógyítgatom.

Bejegyzés: Realitás vagy valóság?

jorick1977 · http://bekasto.blog.hu 2014.10.07. 09:37:54

@sünibaba: Magát az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a bűvész nagylelkűen megmutatja, hogyan működik a trükk. Ez egyszerre érdekes és kiábrándító. Ahol eddig a csoda élt a lelkedben, beköltözik a tudás. Pl. Konfliktusban meglátod a harag mögött a félelmet, a rosszindulat mögött az irigységet. Elkezded sajnálni a rád támadót.

Gyereket nevelsz, s közben tudod, hogy a saját sérüléseid és görcseid beszélnek belőled. Apád és anyád vagy és olyan őseid, akiket nem is ismerhettél. S bár megállítani nem tudod, de érzékeled. S így néha magától abbamarad, mert okafogyottá válik. :)

Rájössz, hogy az emberek végtelenül egyszerűek. Ez önmagában nem igaz. AZ egó az, ami egyszerű. Minél többet tanulmányozod a sajátod működését, annál könnyebben fedezed fel, hogy bár a hangszer és a hangszín más, a dallam alapvetően ugyanaz. Ha mindig megkérded magadtól, miért teszem? Annál könnyebben fogsz belelátni mások motivációiba. S azon a ponton többnyire rémült, bizonytalan, szeretetéhes gyermekeket fogsz találni. Amikor magadban magadhoz öleled ezt a gyermeket és megnyugtatod, akkor tudod majd a többieket is szeretni. Akármi is van a felszínen.

Igazából azt hiszem nem válaszoltam a kérdésedre, de most csak ezt tudtam leírni. :)

Majd még összeszedem magam.

Az is érdekes, hogy egyre kevésbé maradnak meg a memóriámban azok a helyzetek, amik nem valódiak. Hiszen teljesen lényegtelenek.

(Na most jól mellébeszéltem :)

Bejegyzés: Realitás vagy valóság?

sünibaba · http://dosszie.blog.hu 2014.10.05. 07:32:25

@jorick1977: Esetleg igen, ha ez nem túl tolakodó kérés. Könnyebb megértenem, ha van konkrétabb példa.

Bejegyzés: Realitás vagy valóság?

jorick1977 · http://bekasto.blog.hu 2014.10.04. 20:35:26

@sünibaba: Alakulgatok. A realitásom egyre kevésbé zavar meg :) Persze, jelen van, érzem, átszínez, befolyásol, de egyre kevésbé. A félelem egyre jobban enged, egyre lazább vagyok. Egyre könnyebb élni. :) Nagyon furcsa látni, hogy a világ, amiben eddig léteztem, valójában nem létezik. Izgalmas látni, mi van az illúziófátyol mögött. De még nagyon messze vagyok... :) De már közelebb :D Konkrétumokat szeretnél?

Bejegyzés: Realitás vagy valóság?

sünibaba · http://dosszie.blog.hu 2014.10.04. 06:57:23

@jorick1977: A vegetarianizmussal kapcsolatban nekem annyi tapasztalatom van - egyelőre - hogy sokat kétségbeestek: de hát akkor mit eszel? És ugye szedsz vitamint? Mert hús nélkül hiánybetegségeid lesznek. Hm, engem marhára érdekelne, milyen vitaminok lehetnek egy hosszú ideig főzött/sütött húsdarabban?
És hogy vagy most a valóság kontra realitás témával? Ha van kedved, írj a szemlélődésedről! Ebből a perspektívából valszeg egy csomó mindent máshogyan látsz.

Bejegyzés: Realitás vagy valóság?

Gráf Légrádi Balázs 2014.09.27. 22:12:23

Pontosan érteni véllek...Mooji tuti kizabálja éjszaka a hűtőt...:D
Tollenak van egy élettársa...:

www.youtube.com/watch?v=fyTGY8xDbK4

Bejegyzés: Vergődés

jorick1977 · http://bekasto.blog.hu 2014.09.24. 06:27:45

Címkék kellenek. Különben nem tudnánk kommunikálni. Csak nem biztos, hogy annyira komolyan kell venni őket. Vagy magunkat. Vagy bármit :D

Bejegyzés: Egy kicsit el vagyok veszve...

Gráf Légrádi Balázs 2014.09.23. 21:50:06

Én is sokat töprengek ezeken...mi nagyon rokon lelkek vagyunk...:)
Ilyen alapon minden címke...és ugye itt élünk a címkék között lavírozva...és a díszlet ehhez egy nem a jelenben élő, velejéig egóból, beidegződésből, reakcióból működő ember tömeg által meghatározott külvilág...(gyártottam egy újabb címkét...:)

Bejegyzés: Egy kicsit el vagyok veszve...

Gráf Légrádi Balázs 2014.09.22. 23:15:04

Nem kaptam értesítést emailben h írtatok...vajon miért nem...? Így aztán csak most láttam...Sztem nem boldogság hanem harmónia...lépésről...lépésre közelebb és közelebb valódi önmagunkhoz...csak mi gyorsan szeretnénk mert időben tudunk csak gondolkodni pedig bármi ami idő előtt, túl gyorsan, hirtelen jön nem hoz tartós nyugalmat...ezt kéne megtanulnom nekem is...megtanulni várni, kivárni...

Bejegyzés: Harc most és mindörökké

jorick1977 · http://bekasto.blog.hu 2014.09.19. 10:57:42

@Max & Maxina: Tökéletesen írtad le a folyamatokat. Ha van cél, akkor van út is. Az út a lépések sorozata. Elsősorban a lépés a fontos, arra kell koncentrálni, s nem mereven ragaszkodni az eredeti tervhez.

Van egy megközelítése azonban azoknak a helyzeteknek, amikor nem látszik út vagy cél. Ha nem tudod mit kellene tenned, akkor ne mozdulj! Várj!

A lebegés erre a dologra vonatkozik. Lazának maradni, amikor nincs mit csinálni. A türelmetlenség abból is fakad, hogy a figyelmed fókuszában nem a jelen pillanat van, hanem a jövőre vonatkozó tervek, vágyak, elképzelések.

Van egy mondás: Azt csinálni, amit szeretsz, szerencse. Azt szeretni, amit csinálsz boldogság.

(És igen. Sokszor nevetek magamon :)

Bejegyzés: Harc most és mindörökké

Max & Maxina · www.maxandmaxina.blog.hu 2014.09.19. 08:41:35

@jorick1977: télleg? :D no, akkor írok valamit........

szóval: az egész olyan, mint egy nagytakarításos, nagy bulira készülős cucc, ahol mondjuk még 20 emberre is kell svédasztalos kaját, meg melegételt készíteni.
menü kitalálása, bevásárlás, főzés, közben lakás felfordítása. reggel nyolctól, délután ötig. mondjuk. (erről van élményem. :P)
szóval, hozzáfogsz, egyik lépés a másik után. csinálod, a tervezés csak az elején van. utána lépegetsz szépen. délután háromkor még hatalmas a kupi, még semmi sincs kész, de már minden sínen van, a fő részmunkák elvégezve és tudod, hogy már csak ez, meg ez, meg ez.....és kész.
és tényleg. :)

a lebegés és e között az a különbség, hogy van egy vágyam, egy tervem. elkezdek lépegetni. egyiket a másik után. itt nem csak rajtam múlnak a dolgok, a lépések nem várt irányba vihetnek. mondjuk szeretnék egy állást. jelentkezem, elutasítanak. de akkor jelentkezem máshová. beeshet egy nem várt ajánlat. vagy elfogadják az egyik jelentkezést. akkor vagyok döntéshelyzetben ismét. a lényeg: nem tudom, hová jutok, csak lépek. döntök adott pillanatban, amely döntések kifutása a jövőben ismeretlen. de ez igaz ismerkedésre, stb.
a lényeg: van egy aktív része amikor döntök valami irány mellett, közben pedig lépegetek és a változókat figyelembe véve amikor lehetőségem van, újra döntök.

engem csak az zavar, ha két döntési lehetőség között viszonylag sok idő telik el, akkor érzem magam tehetetlennek. :)
a türelem erénye nem az erősségem. még mindig. :P :D

de ez csak egy a sok gondolat közül, amiket ez a mini beszélgetés generált.

cupp

Bejegyzés: Harc most és mindörökké

jorick1977 · http://bekasto.blog.hu 2014.09.18. 15:00:36

@Max & Maxina: Nagyon örülök neked Maxina! Már hiányoztál :)

Bejegyzés: Harc most és mindörökké

Max & Maxina · www.maxandmaxina.blog.hu 2014.09.18. 08:29:20

@jorick1977: óóóóóóóóóóó, igen!!!!

ezt értem és érzem is! és tudom csinálni is akkor. :D

köszönöm jorick, sokat segített ebben a dilemmában!

egyébként lenyűgözve szoktam állni az ilyen esetek előtt, amikor éppen eljutok egy problémához, majd jön egy ember, majd még egy, majd még egy és pont arról beszél éppen rámutat, rákérdez.

asszem ezek a hétköznapi csodák. :D

köszönöm fiúk még egyszer!

cupp

Bejegyzés: Harc most és mindörökké

jorick1977 · http://bekasto.blog.hu 2014.09.18. 07:29:46

Engedjétek meg, hogy valaki mást hívjak segítségül: :)

Honnan tudjam, mit kell tennem? - Heti párbeszéd Feldmárral
2014. szeptember 17., 13:29

ESZTER: Kedves András, honnan tudja az ember, hogy éppen mit kell tennie és merre menjen? Vagy egyáltalán ezt tudni kell, vagy sodródni kell? Például, ha sokszor vált valaki munkahelyet, az szerinted miért van? Úgy, hogy dolgozni akar, céljai vannak és állandó akadályok tornyosulnak elé, azokat legyőzi, és jön a következő. És ha ezt talán maga az ember csinálja ezeket az akadályokat, akkor az miért van, ha közben meg nagyon nehezen éli meg az akadályokat? Köszönöm!

ANDRÁS: Én sohasem tudom, mit kell tennem és hogy merre menjek. Pontosabban, tudom, rájöttem, hogy semmit sem kell tennem, és hogy lehetetlen tudnom merre megy a legjobb út. Ha létezne egy séma, ha meg lehetne győződni arról, hogy mi az optimális, ha lenne egy forgatókönyv, amiben elő van írva a legjobb út, akkor nem lennék szabad, akkor színész lennék, egy színdarab börtönében.

Sodródni sem kell. Sodródni lehet: az is egy döntés, ha elhatározom, hogy nem döntök. Fontos kérdés és kevesen kérdezik, “Mit tegyek amikor nem tudom, hogy mit tegyek?” Talán a legjobb, ha semmit sem teszek, hiszen valószínű, hogy ha sürgetném magam, akkor rosszat, irrelevánst, vagy feleslegeset tennék. Gondolom, hogy ha a helyzet követel valamit, akkor érzékelném. Például, ha a tengerparton sétálok és egy fuldokló gyereket veszek észre a hullámokban, azonnal hozzá úsznék és kihúznám a homokba.

A szokás illúzió, a szabadság tény, valóság. Az életem egy regény, aminek én vagyok a szerzője is, főhőse is. Az, hogy mit tesz a hős a következő fejezetben, teljesen tőlem függ, az én felelősségem. Kivándorol. Politikus lesz és bekerül a parlamentbe. Drogozni kezd és mindenét elveszíti. Játszik a tőzsdén, beleszeret egy prostiba, milliomos lesz és megveszi magának a prostit.

Mi az, hogy akadály? Ha A pontból B-be akarok menni és az úton egy falba ütközöm, akkor a falat akadálynak tekinthetem, mert útban van. Tulajdonképpen a fal csak egy fal, csak az én szempontomból akadály. Számomra egy nem-kívánt, felesleges élmény. Ha az ember örül, hogy él, ha mélyen hálás azért a csodáért, hogy van élménye egyáltalán, akkor valójában szemtelenség, pimaszság káromkodni, panaszkodni azért, ami van. Ha a vizet meggátolja valami abban, hogy tovább folyjon, a víz türelmesen tanulmányozza a gátat. Itt, ott talál esetleg egy hézagot és folytatja útját, vagy felgyülemlik és végül is átkel, átömlik mindenen, ami útját állja.

2014. szeptember 17.

Bejegyzés: Harc most és mindörökké

Gráf Légrádi Balázs 2014.09.17. 17:25:37

hm...szépen, plasztikusan fogalmazol Maxina...:)
A konkrét választ meghagyom Joricknak mégiscsak az ő blogja...:D Kíváncsi vagyok mit ír...:) Viszont sok jókat: Balázs

Bejegyzés: Harc most és mindörökké

Max & Maxina · www.maxandmaxina.blog.hu 2014.09.17. 17:14:53

@Gráf Légrádi Balázs: hogy a hétköznapjaink része, tudom. hogy nem kivételes eset, azt is tudom. ettől azonban még nem kevésbé nehéz. :)

az igazi valóságom, vagy az igazi valóm, régóta kutatom, sokra azonban nem jutottam. talán azért mert nem hiszek a lélek örökkévalóságában, sem a gondviselésben, ahogy istenben sem, mint világrendező elvben és az anyagon túliban.
emlékszem (egy utolsó emlék még ma itt :) ) gyerekkoromban hittanra járattak. 6-8 éves lehettem. lenyűgözve hallgattam a bibliai történeteket, ahogy a magyar népmeséket szokás. annyira szerettem volna hinni. el is határoztam, hogy hinni fogok. elhiszem, hogy isten létezik, mert olyan könnyű lett volna, olyan egyszerű. de persze nem sikerült. :) egyszerűen képtelen voltam komolyan venni, hogy van egy lény, aki láthatatlanul befolyással bír az életemre, sőt, az egész világra. akinek olyan hatalma van, hogy ura életnek, halálnak. irányít és kormányoz minden létezőt. hogy bármi, ami velünk történik egy egyetemes terv része, a tanulásunk indukációja. (ezt az utolsó mondatot most teszem hozzá.)
szóval nem ment és azóta sem megy. talán ezért sem találom a "lényeget" magamban.
miközben hiszek a mintázatok erejében, a tanult és genetikailag kódolt beidegződéseinkben.
és egyetértek azzal, hogy a nehézségek teszik háromdimenzióssá a létezésünket. :)

mindenesetre köszönöm balázs a figyelmet.
jólesett. :)

szép napot.

maxina

Bejegyzés: Harc most és mindörökké