békás tó

Mit tanácsolnál annak, aki elhamarkodottan ítélkezik, és azt gondolja, mindig mások a hibásak? Vagy mindenben tökéletes akar lenni, és arra vágyik, hogy mindenki szeresse?

Keresse meg azt, hogy mitől fél. A létezésünk alapállapota, amíg az egónk irányít minket, a félelem. Annyi minden van, amivel az elménk nem tud mit kezdeni, s azért, hogy ne kelljen szembenéznie vele, megpróbálja másnak látni. Dühös lesz, szomorú, kivetíti, elnyomja, hasítja... Bármit megtesz, csak ne kelljen szembenéznie vele.

Hogy ez miért így működik?

Mit gondolsz? célszerű vagy ostobaság elkerülni azt a személyt aki elutasítást fájdalmat szenvedést vált ki belőled. Aki összetöri a szíved. Ezt kell megoldanom. Különben mindig erőt kell vennem magamon minden egyes alkalommal amikor kapcsolatba kerülök azzal a személlyel és ez már elviselhetetlen.

A bölcsek azt mondják, légy hálás azoknak, akik bántanak, szenvedést okoznak neked, mert ők tanítanak téged. Ahhoz, hogy ezzel kezdeni lehessen valamit, meg kell érteni a szenvedés természetét. Itt csak röviden annyit, hogy a szenvedés többnyire akkor keletkezik, amikor az elme által kreált szimulált valóságkép és a Valóság eltávolodik egymástól. Amikor valami szenvedést okoz számodra, akkor három lehetőség áll a rendelkezésedre:

Hogyan lehet megállni azt, hogy folyamatosan összehasonlítsd magad másokkal? Kényszeresen hasonlítom össze magam másokkal, a testem, a tehetségem, a képességeimet, sikereimet teljesítményemet. Ezt komoly akadálynak érzem. Igyekszem hálát adni azért ami van. De az elmém, valahol ott a háttérben folyamatosan felmér. Összevet a szerinte ideális képpel. Mit tehetek ellene?

Az, hogy folyamatosan összehasonlítod magad másokkal, teljesen természetes. Ne tegyél ellene semmit. Persze, érzem, hogy téged nagyon zavar, hogy nem tudod abbahagyni. Ez már egy sokkal érdekesebb dolog. Olyan, mintha személyiséged egy része, nem lenne alárendelve az akaratodnak. Hirtelen dróton rángatott bábúnak érzed magad, akinek nincs beleszólása a saját sorsába? Nagyszerű!