békás tó

Nos, mint a mellékelt ábra mutatja nem tűntem el. Elnézést a hosszú hallgatásért. Az történt, hogy rátaláltam Max és Maxina blogjára, ahol elolvastam „a nagy kékség” c. bejegyzést. Felkeltetette az érdeklődésemet, s kérdéseket tettem fel. Ebből aztán kialakult egy érdekes beszélgetés Maxina és köztem. Hosszú utat jártunk be. A továbbiakban a kiinduló bejegyzést is és az abból kialakuló beszélgetést többé-kevésbé vágatlan változatban fogom több részletben közzétenni. Ha valaki esetleg szeretne hozzászólni, ne fogja vissza magát :)

Így kezdődött:

Az én egyik legnagyobb gondom Istennel az volt, hogy zsarnoknak tartottam. Egy önző állatnak, aki életre hívott engem, őrült, hagymázas álmában. Belekényszerített egy játékba, amit csak úgy lehet megnyerni, hogy az ő szabályait követem, miközben nyalom a seggét. A tét óriási, a nyeremény vagy a veszteség nagyrészt örökre szól.