BEMUTATKOZÁS

Ha sétálsz egy tó közelében, sokféle hangot hallhatsz. A víz csobogását, a szél zúgását. Sokszor a békák kuruttyolását is. Dönthetsz, hogyan tovább. Észre sem veszed és továbbmész. Megállsz egy pillanatra, mert idegesít a vartyogás. Szidod a békát, mert zavar. Vagy állsz egy kicsit és hallgatod. Belefeledkezel. Akárhogy döntesz, a békának mindegy. Ő marad és brekeg. Yorick vagyok, és ez az én tavam.

Együtt brekegünk

  • jorick1977: @sünibaba: Én valójában nem erre gondoltam... :) De abban is van igazság, amit írtál. Hiszek abban... (2015.01.30. 07:03) Megcsalás 4.
  • sünibaba: Sokat gondolkodom a megcsalásról szóló írásaidon. Töprengek, hogy vagyok én most ezzel. Teljes mér... (2015.01.28. 19:33) Megcsalás 4.
  • sünibaba: @jorick1977: Válaszoltál, nagyon is, köszönöm. Én is egyre többször meglátom azt a sérült kicsit ... (2014.10.16. 18:56) Realitás vagy valóság?
  • jorick1977: @sünibaba: Magát az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a bűvész nagylelkűen megmutatja, hogya... (2014.10.07. 09:37) Realitás vagy valóság?
  • sünibaba: @jorick1977: Esetleg igen, ha ez nem túl tolakodó kérés. Könnyebb megértenem, ha van konkrétabb pé... (2014.10.05. 07:32) Realitás vagy valóság?
  • Utolsó 20

Önszuggesztió

2014.03.17. 15:40 | jorick1977 | 2 komment

Járni az úton. Kiüresedni. Mint egy váza, amiből kiöntöd a zavaros vizet. Hagyni, hogy a pillanat beáramoljon a helyére. Ha nem gondolsz, Élettel telsz meg.

Feloldódik a forma. Ha tele vagy gondolattal, minek lenne még helye az életedben. Csak hordalék. Csak zaj.

Nem tudni, mi lesz a következő pillanat. Elfogadni. Átélni. Nem

Harc most és mindörökké

2013.11.11. 06:38 | jorick1977 | 26 komment

Címkék: ego élet halál harc bűntudat fájdalom szorongás filozófia gondolatok valóság most szenvedés életmód figyelem bölcsesség pszichológia életvezetés tudat igazság bűn megvilágosodás önismeret harmónia jelen konfliktus félelmek spiritualitás elme önkép megszabadulás jelenlét feloldás elbukás meghalás

A tudatosságért folytatott harc láthatatlan. Benned zajlik. Egész lényed veszi fel a küzdelmet a saját részével.

Ez a harc csak a Jelenben zajlik. Ez a harc elsősorban a Jelenért zajlik. Pillanatról pillanatra vívod. A Jelen állandó és örök. A harc tehát örökké tart. 

Ebben a harcban nincsenek különbékék. Ez a harc nem ismeri a kompromisszumokat. Vagy győzöl vagy veszítesz. Ha nyersz, mindent megnyersz, ha veszítesz mindent elveszítesz. Ha félsz, el se kezd.

Ez a pillanat az életem!

2013.09.16. 18:42 | jorick1977 | 3 komment

Címkék: ego élet játék filozófia gondolatok valóság most figyelem pszichológia életvezetés tudat megvilágosodás önismeret harmónia útkeresés spiritualitás elme jelenlét

Megvan az új játék! Sejtettem, hogy erre megy ki a dolog a Ma meghalokkal :) Nagyon örülök neki. Nagyon tetszik az új játékom. Megmutatom!

Ma meghalok!

2013.09.13. 06:56 | jorick1977 | 1 komment

Címkék: ego függőség halál bűntudat önértékelés fájdalom szorongás filozófia gondolatok valóság most szenvedés figyelem szeretet bölcsesség pszichológia életvezetés szenvedély tudat igazság megvilágosodás önismeret lelkiismeret harmónia útkeresés félelmek spiritualitás elme hála önkép megszabadulás jelenlét megbánás bakancslista feloldás utolsó nap meghalás

Belegondoltál már abba, hogy mit tennél, ha tudnád ez az utolsó napod itt a Földön? Szerintem mindenki eljátszik néha a gondolattal. Ez olyan bakancslistás dolog. De én most nem arra gondolok, hogy elképzeled, hogy tudod, ez az utolsó heted, kilépsz a munkahelyedről, vagy csak be sem mész, gyorsan listát készítesz azokról a dolgokról, amit meg akarsz tenni, aztán nekivágsz. 

Szentségeskedés

2013.09.04. 06:25 | jorick1977 | Szólj hozzá!

Címkék: vallás gondolatok szent figyelem tudat önismeret útkeresés spiritualitás hála szentség jelenlét

Nem rég kaptam egy spirituális tockost. Egy, gyakorlatilag vadidegen, olyan mélységig pillantott a bennem zajló folyamatokba, ami megdöbbentő volt. Két mondata, kérdése mélyen belém vésődött, s azóta is sokszor jut eszembe:

"Nem elég mindig csak felhalmozni a tudást, hagyni kell megtörténni a dolgokat, s engedni magad számára, hogy megéld… Megéld az életed."

"Ma adtál már hálát azokért a dolgokért, amiknek örülsz az életedben? Megálltál egy pillanatra, és megköszönted?"

Nos, ez a kérdés az, ami igazán beékelődött az agyamba. Hálásnak lenni azért, ami van… Tudtam persze, hogy ez fontos, de nem gyakoroltam. És most egyszer csak rám szóltak.

Hogy jön ez a szentséghez? A szentség valami nagyon fontos, nagy jelentőséggel bíró dolog. Nem kell, hogy köze legyen valamelyik valláshoz, a saját életünkben is vannak, számunkra, szent dolgok. Márpedig, ha valami ekkora jelentőséggel bír az életünkben, akkor nagyon-nagyon odafigyelünk rá.

Ha tehát én “megszentelem” azokat a tárgyakat, embereket és eseményeket, amikkel kapcsolatba kerülök az adott pillanatba, akkor megszenteltem az életemet, hisz az ezen pillanatok sorozata. Vagyis ez annyit jelent, odafigyelek az életemre, jelenlévővé válok a pillanatokban.

Hálát adni a puszta létezésért, szentségként kezelni saját vagy mások létezését, tisztelettel bánni az étellel, ami táplál… Mindez a jelenlétet erősíti. Hozzásegít ahhoz, hogy tudatos tudjál maradni.

Ez a derű forrása is. Amikor életed alapzöngéjévé, egyfajta harmónia, boldogság érzés válik. Mert megéled azt, hogy milyen csoda önmagában a létezésed. Mintha minden levegővételnek úgy tudnál örülni, mint annak az elsőnek, ami előtt két percig nem vettél levegőt.

Tudom, hogy ez szerepet játszik a kereszténységben, és feltételezem, hogy más vallásokban is fontos. De egyrészt most kezdem el felfogni, hogy ez mit jelent, másrészt úgy látom, hogy a vallásokban ez kiüresedett formulává vált.

Most tehát nincs más dolgom, mint megélni ezt az örömöt, “megszentelni” a pillanatokat, s így képessé válni arra, hogy

FIGYELJEK!