BEMUTATKOZÁS

Ha sétálsz egy tó közelében, sokféle hangot hallhatsz. A víz csobogását, a szél zúgását. Sokszor a békák kuruttyolását is. Dönthetsz, hogyan tovább. Észre sem veszed és továbbmész. Megállsz egy pillanatra, mert idegesít a vartyogás. Szidod a békát, mert zavar. Vagy állsz egy kicsit és hallgatod. Belefeledkezel. Akárhogy döntesz, a békának mindegy. Ő marad és brekeg. Yorick vagyok, és ez az én tavam.

Együtt brekegünk

  • jorick1977: @sünibaba: Én valójában nem erre gondoltam... :) De abban is van igazság, amit írtál. Hiszek abban... (2015.01.30. 07:03) Megcsalás 4.
  • sünibaba: Sokat gondolkodom a megcsalásról szóló írásaidon. Töprengek, hogy vagyok én most ezzel. Teljes mér... (2015.01.28. 19:33) Megcsalás 4.
  • sünibaba: @jorick1977: Válaszoltál, nagyon is, köszönöm. Én is egyre többször meglátom azt a sérült kicsit ... (2014.10.16. 18:56) Realitás vagy valóság?
  • jorick1977: @sünibaba: Magát az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a bűvész nagylelkűen megmutatja, hogya... (2014.10.07. 09:37) Realitás vagy valóság?
  • sünibaba: @jorick1977: Esetleg igen, ha ez nem túl tolakodó kérés. Könnyebb megértenem, ha van konkrétabb pé... (2014.10.05. 07:32) Realitás vagy valóság?
  • Utolsó 20

Ma meghalok!

2013.09.13. 06:56 | jorick1977 | komment

Címkék: ego függőség halál bűntudat önértékelés fájdalom szorongás filozófia gondolatok valóság most szenvedés figyelem szeretet bölcsesség pszichológia életvezetés szenvedély tudat igazság megvilágosodás önismeret lelkiismeret harmónia útkeresés félelmek spiritualitás elme hála önkép megszabadulás jelenlét megbánás bakancslista feloldás utolsó nap meghalás

Belegondoltál már abba, hogy mit tennél, ha tudnád ez az utolsó napod itt a Földön? Szerintem mindenki eljátszik néha a gondolattal. Ez olyan bakancslistás dolog. De én most nem arra gondolok, hogy elképzeled, hogy tudod, ez az utolsó heted, kilépsz a munkahelyedről, vagy csak be sem mész, gyorsan listát készítesz azokról a dolgokról, amit meg akarsz tenni, aztán nekivágsz. 

Pár kapcsolat VI.

2013.09.12. 10:31 | jorick1977 | komment

Címkék: ego függőség filozófia gondolatok valóság most szenvedés figyelem szeretet evangélium életvezetés szenvedély tudat igazság megvilágosodás harmónia útkeresés ezoteria félelmek spiritualitás elme hála jelenlét

(Figyelem! A most következő szöveg a fikció világában született. Bármilyen egyezése a Valósággal pusztán a szerencsés véletlen műve.)

Hogy milyen lehet a kapcsolat más emberekkel, ha nem az egó diktálja a tempót? Mi történik, ha a másik emberben, legyen szó életed párjáról, gyermekedről, barátodról, rokonokról, nem a saját egód egyfajta meghosszabbítását látod?

Mire gondolok? 

Pár kapcsolat V.

2013.09.12. 06:22 | jorick1977 | komment

Címkék: ego függőség bűntudat önértékelés filozófia gondolatok valóság most szenvedés figyelem szeretet bölcsesség pszichológia életvezetés szenvedély tudat igazság megvilágosodás önismeret harmónia önbizalom útkeresés konfliktus félelmek spiritualitás elme önkép jelenlét

Amikor belevágunk egy új kapcsolatba, akkor érdeklődéssel fordulunk a másik felé. Az öntudatlan kérdés ott motoszkál a fejünkben:

Pár kapcsolat IV.

2013.09.11. 06:55 | jorick1977 | komment

Címkék: ego függőség önértékelés fájdalom filozófia gondolatok valóság most szenvedés figyelem szeretet pszichológia életvezetés szenvedély tudat igazság megvilágosodás önismeret önbizalom útkeresés konfliktus félelmek spiritualitás elme önkép jelenlét

Akkor nézzük még egyszer az állítást:

A modern párkapcsolatokat (melyek alapja a “szerelem”) szinte kizárólag a megfelelési kényszer és az önzés kettőssége határozza meg, s a karmester, aki összehangolja őket nem más mint a FÉLELEM.

A szerelem, a vonzalom számtalan módon kezdődhet, s szintén számtalan oka lehet. Sokszor külső szemlélő számára teljesen érthetetlen okok vonzanak össze két embert. Egy szempontból azonban mindegyik azonos. Bár a külső megjelenés végtelen formát ölthet, az alapfolyamat pár változó mentén ugyanúgy alakul. Ennek az az oka, hogy bár nem jó ezt elhinni, de az egó, az elme, alapvetően nem túl komplikált szerkezet.

Pár kapcsolat III.

2013.09.10. 06:15 | jorick1977 | komment

Címkék: ego függőség betegség önértékelés fájdalom szerelem filozófia gondolatok mantra valóság most szenvedés figyelem szeretet bölcsesség párkapcsolat pszichológia szenvedély tudat igazság megvilágosodás önzés önismeret önbizalom birtoklás útkeresés félelmek spiritualitás elme önkép jelenlét

Ami most következik, az nem kizárólag férfi és nő kapcsolatára vonatkozik. A vonzalom, szenvedély, szeretet nem kötődik nemekhez, életkorokhoz, néha még fajokhoz sem :) (No, semmi disznóság! Csak arra gondoltam, hogy mindenki látott már olyan magányos embergyűlölőt, aki rajongva imádta a házi kedvencét.)

Az egyik ok, ami miatt a párkapcsolat oly mértékben izgalmasnak számít, hogy emberi kapcsolataink közül azokhoz tartozik, amit nem készen kapunk, hanem a választásainkon, döntéseinken alapul. Emiatt természetesen lázban tartja az egót, aki abból indul ki, hogy az életben rajta múlik majdnem minden, ezért valamiféle feladványként éli meg, problémaként. (Láttad a Rain Mant Dustin Hoffmannal? “Ki kezd? Ki. Mármint ki lesz az első? Ki. …” Az autista feladványként értelmez egy bugyuta szóviccet és évekig mantrázza, hogy megoldást találjon. Az egónk az élet, a Valóság szempontjából igen hasonló helyzetben van. :)

Pár kapcsolat II.

2013.09.09. 06:15 | jorick1977 | komment

Címkék: ego függőség bűntudat önértékelés fájdalom szerelem filozófia gondolatok valóság most szenvedés figyelem szeretet párkapcsolat pszichológia életvezetés szenvedély tudat igazság megvilágosodás önismeret önbizalom útkeresés elfogadás félelmek spiritualitás elme önkép jelenlét

Az egó egyik legfontosabb stratégiája, hogy fenntarthassa az integritását, a félelem, szenvedés. Vagy tudatos, vagy nagyon gyakran tudattalan szinten a félelmeinken keresztül irányít.

Jó eséllyel utoljára csepp gyermek korodban volt az, hogy a környezeted egyöntetűen elfogadott téged annak, ami vagy, s a puszta létezésed már örömforrás volt. Ekkor voltál utoljára igazán nyitott a világra, más emberekre. Mivel nem ítéltek meg téged, vagy legalábbis nem voltál ennek tudatában, te is nyitott voltál mások felé. Nem ítélkeztél.

Ahogy telt-múlt az idő, egyre gyakrabban találkoztál azzal a ténnyel, hogy veled valami baj van.

A szenvedés szenvedélye I.

2013.06.06. 06:22 | jorick1977 | komment

Címkék: ego harc betegség önértékelés fájdalom szorongás gondolatok valóság szenvedés életmód figyelem szeretet bölcsesség pszichológia életvezetés szenvedély tudat igazság önismeret önbizalom útkeresés konfliktus félelmek spiritualitás elme bűnhődés jelenlét feloldás

Mostanában úgy gondolom, hogy a szenvedés valami csodálatos mechanizmus. A nyelvünk valahogy tudja ezt: a szenvedést nem szeretjük, de a szenvedélyt csodás dolognak tartjuk. Aki szenvedélyes, az képes igazán élni. Irigylésre méltó. De hogyan lehet valami egyértelműen negatív pozitívvá?

Lássuk a csodát! (TÁ-Dááá!)

Szeretném, ha szeretnék

2013.05.29. 06:22 | jorick1977 | komment

Címkék: filozófia gondolatok figyelem szeretet pszichológia életvezetés tudat

Egyre erősebb a meggyőződésem, hogy lövésünk sincs a szeretet valódi természetéről. Most eszembe jutott Douglas Adams idő meghatározása a Galaxis útikalauz stopposoknak c. könyvből: “körülbelül kétezer évvel azután, hogy valakit felszögeztek egy fára pusztán azért, mert azt mondta, mi lenne, ha az emberek, a változatosság kedvéért, szeretnék egymást…”

Nekem mindig gondot okoz, hogy sokszor azt hiszem valamiről, hogy már tudom, értem, pedig nem. Aztán szépen lassan leesik, hogy félreértettem. Nézzük, miről van szó:

Egy barátommal a szeretetről/szerelemről beszélgetünk, mikor olyasmit mondott:

- Akkor azok alapján, amiről eddig beszéltünk, akkor tudnom kell elfogadni olyannak, amilyen. Akkor nem gerjeszthet az egom konfliktust, szenvedést.

Én úgy gondolom, hogy ez majdnem igaz. (A Casting c. filmből Kern Andrástól megtanulhatjuk, hogy a majdnem a legrosszabb. Rosszabb mintha távol vagy tőle.) Egyébként egyetlen szón bukik el a dolog:

KELL

A kell az akaratot fejezi ki, egyfajta kényszert. Ha szeretni akarom, akkor el kellfogadnom, olyannak, amilyen. Azonban az akarom és a kell cselekvést takar. A szeretetet el kell érni, tenni kell érte, különben nem elérhető. A kellben benne van, hogy alkut kell kötnöm magammal, valamit el kell nyomnom magamban, valamit szublimálnom kell. Valójában mi történik?

A másik tesz valamit, ami nekem nincs ínyemre, valamit, ami engem határozottan zavar, mert ellentmond annak, amit én az adott pillanatban helyesnek vélek. Miért zavar egyáltalán? Ez könnyű: az ego féltékenyen őrzi saját integritását. Ha valamiről azt gondolom, hogy helyes, akkor valójában nem is az a fontos, hogy tényleg helyes-e vagy sem. Akkor az számít igazán, hogy én gondoltam. Az, hogy a másik másképp cselekszik veszélyezteti az énképemet, aminek fontos eleme az, hogy én tudom az igazat. Nem lehet mindkettőnknek igaza, ha ellentétes a meglátásunk. Egyik álláspontnak vesznie kell! Szóváteszek. Ingerkedem. Kötözködök. Panaszkodok. A forma mindegy. A másik tudtára kell adnom, hogy helytelen a viselkedése. Az ő egoja ezt támadásként érzékeli. Látszólag az álláspontját védi, valójában élet-halál harcot vívunk. “Két önzés titkos párbaja…” by Szabó Lőrinc.

Így alakulnak ki azok a pitiáner, méltatlan, idétlen veszekedések, ahol 10 perc után már nem tudod felidézni a kiváltó okot, csak azt tudod, hogy győznöd kell.

Hogy Te ilyet sose? Akkor valószínűleg egod szerves része az, hogy veled bárki bármit megtehet, értéktelen vagy, s maximum úgy kaphatsz némi figyelmet az emberektől, hogy beléd törlik a lábukat, de így legalább elmondhatod, hogy különleges vagy, mert el tudod ezt viselni, s bár súlyt a sors, de te bírod és kitartasz. Tűrsz. (Na, milyen vagyok :)

Ha szeretni akarom, akkor el kell fogadnom, olyannak, amilyen.

Miért akarom? Ha akarom, akkor pillanatnyilag nem szeretem. Miért kell? Ha kényszerből cselekszem, akkor az később visszaüt. Miért kötsz kompromisszumot? Nagyon egyszerű a válasz, és nagyon visszataszító:

FÉLSZ.

Hogy mitől, azt mindig az adott szituáció dönti el, s hogy mennyire, az attól függ, hogyan vagy képes elleplezni magad elől a nyilvánvaló tényeket. Egy párkapcsolati konfliktusban mindig mérlegre kerül, hogy mi az erősebb, az egod integritás iránti igénye, vagy félelme, hogy kizökken a számára kezelhető (még akkor is, ha borzalmasan nehéz), és ismerős helyzetből.

De akkor hogy? Hogyan kell szeretni?

Már megint a kell… Nem kell szeretni. Amikor megtanulsz figyelni, akkor lecsendesíted az egod őrjöngését. A csendben felismerésekhez jutsz, és életedben először, valódi tapasztalatokhoz. Ezek elvezetnek, ahhoz a ponthoz, ahol le tudod tenni a félelmeidet. Ha nincsenek félelmeid, annak tudod látni a dolgokat, amik. Mivel nem félsz, nem kell ítélkezned, hogy összetartsd az egodat, mert már túlléptél az egon. Azt, hiszem ez az a pont, ahol szeretni lehet, ahol az elfogadás teljessé válik. Ehhez legközelebb az anyák szeretete áll, amit gyermekeik felé éreznek. (Valójában ez csak egész kis korban van így, amíg az anyák bele tudják álmodni álmaikat a parányi emberkezdeményekbe. Az álmok elvárásokká, az elvárások csalódássá, a csalódások feszültséggé válnak. AZ EGO NEM TUD SZERETNI!)

Amikor teljes az elfogadás, az a másik puszta létezésére irányul, legyen szó bárkiről. Olyan szintű szeretet, amit még nem tapasztalhattunk meg létezésünk során. Olyan szeretet, ami nem korlátoz, hanem kiteljesít. Olyan szeretet, ami nem önző, nem gyáva, nincs benne parányi félelem se.

Én nem akarok szeretni.

Én figyelni akarok!

süti beállítások módosítása