BEMUTATKOZÁS

Ha sétálsz egy tó közelében, sokféle hangot hallhatsz. A víz csobogását, a szél zúgását. Sokszor a békák kuruttyolását is. Dönthetsz, hogyan tovább. Észre sem veszed és továbbmész. Megállsz egy pillanatra, mert idegesít a vartyogás. Szidod a békát, mert zavar. Vagy állsz egy kicsit és hallgatod. Belefeledkezel. Akárhogy döntesz, a békának mindegy. Ő marad és brekeg. Yorick vagyok, és ez az én tavam.

Együtt brekegünk

  • jorick1977: @sünibaba: Én valójában nem erre gondoltam... :) De abban is van igazság, amit írtál. Hiszek abban... (2015.01.30. 07:03) Megcsalás 4.
  • sünibaba: Sokat gondolkodom a megcsalásról szóló írásaidon. Töprengek, hogy vagyok én most ezzel. Teljes mér... (2015.01.28. 19:33) Megcsalás 4.
  • sünibaba: @jorick1977: Válaszoltál, nagyon is, köszönöm. Én is egyre többször meglátom azt a sérült kicsit ... (2014.10.16. 18:56) Realitás vagy valóság?
  • jorick1977: @sünibaba: Magát az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a bűvész nagylelkűen megmutatja, hogya... (2014.10.07. 09:37) Realitás vagy valóság?
  • sünibaba: @jorick1977: Esetleg igen, ha ez nem túl tolakodó kérés. Könnyebb megértenem, ha van konkrétabb pé... (2014.10.05. 07:32) Realitás vagy valóság?
  • Utolsó 20

Szentségeskedés

2013.09.04. 06:25 | jorick1977 | Szólj hozzá!

Címkék: vallás gondolatok szent figyelem tudat önismeret útkeresés spiritualitás hála szentség jelenlét

Nem rég kaptam egy spirituális tockost. Egy, gyakorlatilag vadidegen, olyan mélységig pillantott a bennem zajló folyamatokba, ami megdöbbentő volt. Két mondata, kérdése mélyen belém vésődött, s azóta is sokszor jut eszembe:

"Nem elég mindig csak felhalmozni a tudást, hagyni kell megtörténni a dolgokat, s engedni magad számára, hogy megéld… Megéld az életed."

"Ma adtál már hálát azokért a dolgokért, amiknek örülsz az életedben? Megálltál egy pillanatra, és megköszönted?"

Nos, ez a kérdés az, ami igazán beékelődött az agyamba. Hálásnak lenni azért, ami van… Tudtam persze, hogy ez fontos, de nem gyakoroltam. És most egyszer csak rám szóltak.

Hogy jön ez a szentséghez? A szentség valami nagyon fontos, nagy jelentőséggel bíró dolog. Nem kell, hogy köze legyen valamelyik valláshoz, a saját életünkben is vannak, számunkra, szent dolgok. Márpedig, ha valami ekkora jelentőséggel bír az életünkben, akkor nagyon-nagyon odafigyelünk rá.

Ha tehát én “megszentelem” azokat a tárgyakat, embereket és eseményeket, amikkel kapcsolatba kerülök az adott pillanatba, akkor megszenteltem az életemet, hisz az ezen pillanatok sorozata. Vagyis ez annyit jelent, odafigyelek az életemre, jelenlévővé válok a pillanatokban.

Hálát adni a puszta létezésért, szentségként kezelni saját vagy mások létezését, tisztelettel bánni az étellel, ami táplál… Mindez a jelenlétet erősíti. Hozzásegít ahhoz, hogy tudatos tudjál maradni.

Ez a derű forrása is. Amikor életed alapzöngéjévé, egyfajta harmónia, boldogság érzés válik. Mert megéled azt, hogy milyen csoda önmagában a létezésed. Mintha minden levegővételnek úgy tudnál örülni, mint annak az elsőnek, ami előtt két percig nem vettél levegőt.

Tudom, hogy ez szerepet játszik a kereszténységben, és feltételezem, hogy más vallásokban is fontos. De egyrészt most kezdem el felfogni, hogy ez mit jelent, másrészt úgy látom, hogy a vallásokban ez kiüresedett formulává vált.

Most tehát nincs más dolgom, mint megélni ezt az örömöt, “megszentelni” a pillanatokat, s így képessé válni arra, hogy

FIGYELJEK!

SATAN & Co. Ltd

2013.08.13. 06:51 | jorick1977 | Szólj hozzá!

Címkék: jelentés nyelvészet vallás teremtés filozófia gondolatok pszichológia életvezetés tudat bűn gonosz sátán önismeret harmónia útkeresés ezoteria spiritualitás Jézus Leibniz konnotatív

Az én egyik legnagyobb gondom Istennel az volt, hogy zsarnoknak tartottam. Egy önző állatnak, aki életre hívott engem, őrült, hagymázas álmában. Belekényszerített egy játékba, amit csak úgy lehet megnyerni, hogy az ő szabályait követem, miközben nyalom a seggét. A tét óriási, a nyeremény vagy a veszteség nagyrészt örökre szól.

Hogy ez egy meglehetősen kamaszos kirohanás az Úr ellen? Valóban. Most már én is úgy gondolom. Istennel nincs semmi gond. Még az is tökéletesen irreleváns, hogy létezik-e. A teremtményekkel annál több a probléma.

Sokszor lehet hallani: Ha létezne Isten, nem hagyná, hogy ennyi szörnyűség történjen! Hisz, ha Ő végtelenül szeret minket (márpedig, ha hihetünk Jézusnak, aki a téma elismert szakértője, akkor szeret), nem engedné, azt a rengeteg bűnt, ami eluralja a világot, a sok erőszakot, gyilkolást, természeti katasztrófát…

Hajaj… Mit lehet ilyenkor csinálni? Vagy kijelentem, hogy Isten nincs, vagy ha van egy szadista geci, aki szarik a pofánkba és jót röhög rajtunk. Vagy bevetem a tuti megoldást:

A SÁTÁNT! 

Sodródás

2013.05.10. 08:53 | jorick1977 | Szólj hozzá!

Címkék: vallás filozófia gondolatok életvezetés önismeret útkeresés spiritualitás

Azt hiszem, elkezdtem sodródni. (Valójában ez mindig is így volt, csak most már látom is.) Nem jó érzés. Ahogy kezdem kipakolni magamból a gondolatokat, úgy válok egyre könnyebbé. Az élet fel-felkap és sodor. Úgy érzem, nincs beleszólásom.

Ezt akartad, nem?

De. Csak… Csak félek.

2013.05.08. 07:23 | jorick1977 | Szólj hozzá!

Címkék: vallás filozófia gondolatok

tumblr_mm3s9hhein1somed4o1_500_1367385847.jpg_500x333

"Isten halott!" (Nietzsche)

"Nietzsche halott!" (Isten)

                        (falfírka)

Na jó!

2013.05.01. 07:11 | jorick1977 | Szólj hozzá!

Címkék: vallás evangélium spiritualitás Jézus Júdás

El kell ismernem, Jézus nem volt ostoba. A következő idézet Júdás evangéliumából való:

“Jézus azt mondta nekik [a tanítványainak]: Miért zavarodtatok össze? Bizony mondom nektek, minden pap, aki az oltár előtt áll, az én nevemet hívja segítségül. Továbbá azt is mondom nektek, hogy a nevem ráíratott a csillagok nemzedékeinek eme […] - jára, az emberek nemzedékei által. [És ők] gyümölcstelen fákat ültettek az én nevemben, szégyenletes módon.

Jézus azt mondta nekik: Akiket az oltárnál láttatok [egy közös látomásban], amint átveszik az áldozatokat, azok vagytok ti. Az az isten, akit szolgáltok, és ti vagytok a tizenkét ember, akit láttatok, és az állatok, amelyeket láttatok, hogy áldozatnak visznek, azok a tömegek, akiket félrevezettetek [40] ennél az oltárnál. […] odaáll majd, és így használja ki nevemet, és a jámborak nemzedékei hűségesek lesznek hozzá.”

(forrás: Rodolphe Kasser, Marvin Meyer, Gregor Wurst: Júdás evangéliuma a Tchacos-kódex alapján. National Geographic. 33-34. o.)

Nem rossz, mi?

Tovább is van, csak most nincs kedvem tovább idézni :)

Brekk :)

Tanok és tanítások

2013.04.30. 15:34 | jorick1977 | Szólj hozzá!

Címkék: ego élet vallás filozófia gondolatok valóság életmód figyelem bölcsesség pszichológia életvezetés tudat igazság tanítás útkeresés spiritualitás elme tan

Van egy régi mondás: A Tanító és a Tanítvány együtt hozzák létre a tanítást.

A probléma az, hogy amit nekünk fel kellene fognunk, azt nem érthetjük meg logikával, okoskodással. 

Akkor az meg milyen tudás? Hm. Csak idézni tudok: Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán fontos az a szemnek láthatatlan. (Oké. Ez így tényleg reménytelennek tűnik. Tudom mit akarok mondani, és nem tudom fókuszálni a gondolataimat.)

Látod a linkekből, hogy rengeteg “TANÍTÓ” van. Ők csak a jéghegy csúcsa. Sokan nem is látszanak. Csak a szűkebb környezetük ismeri őket. Én nagyjából annyit ismerek ezekből a dolgokból, amiket ők kifejtettek, persze azt se mindet. De igen határozottan úgy érzem, hogy lényegében ugyanarról beszélnek. Ez érthető, mert ha az igazságról beszélnek, annak természetéből fakadóan Egynek kell lennie.

De, ha az igazság egy, akkor minek ennyi tanító? Miért kell ennyiképpen elmondani?

Mert mindenki mást hall meg. Minden tanító mást tapasztalt meg, más képekben próbálja elmagyarázni, más kultúra alapján. Engem például Christian picit idegesít, pedig sokat segített nekem. Osho nekem sokszor karcos és végletes, de olyan dolgokra döbbentett rá, amire a többiek nem voltak képesek. Mooji-t imádom, nem azért amit mond, hanem ahogy mondja. Nekem alappá Tolle vált.

Egyikük sem jobb vagy rosszabb a másiknál. És akkor még nem említettük a klasszikusokat: Jézust, Buddhát, Szókratészt stb. Amit mondtak az nem avult el. Talán csak a fogalmak, amiket használtak. Én úgy látom, hogy Mindenki ugyanarról beszél.

Amikor tanító át akarja adni a tudását, akkor jön létre a TAN(ítás). De aki nekem megfelelő tanító, neked nem biztos, hogy az. Hisz Te és Én egyelőre különbözünk (vagy legalábbis most így gondoljuk :) Amit Te megértesz egy képből, az nekem lehet semmitmondó. És most figyelj!

EZ MIND TELJESEN LÉNYEGTELEN!

Csak azt fogod tudni, amit Te megtapasztalsz. Amíg ez nincs, addig csak hiszel, ami hobbinak nem rossz, de ahhoz kevés, hogy tényleg jól érezd magad. Minden tanítás célja csak az lehet, hogy Téged inspiráljon a megismerésre. Bátorítson, finoman tereljen. De tudd:

AKI AZT ÁLLÍTJA, HOGY TUDJA AZ “IGAZAT”, ÉS MEGMONDJA NEKED HOGYAN VÁLJ JOBBÁ, TÖBBÉ, SZEBBÉ, AKI MEGHATÁROZZA SZÁMODRA AZ EGYETLEN IGAZ UTAT, AZ ÁTVER.

Még akkor is, ha ő maga is hisz abban, amit mond. Az igazi tanítás csak segíthet neked, hogy megtaláld a saját igazságodat a sok ostobaság helyett, amit a fejedbe tömtek.

Ha még mindig a tavamnál vagy, akkor itt a lehetőség, hogy ne csak egy békát hallgass, hanem egy egész kórust. Minél többféle a hang, annál könnyeben veszed észre azt, amiben ugyanazok. Neked az kell. 

Csak figyelj!

Ez most mi?

2013.04.30. 09:11 | jorick1977 | Szólj hozzá!

Címkék: vallás filozófia gondolatok életmód életvezetés útkeresés ezoteria spiritualitás

Esküszöm, nem tudom igazán, miért kezdem el ezt a blogot. Simán lehet, hogy ez lesz az utolsó bejegyzés.

Most konkrétan azért írok, mert már hetek óta gyötört a vágy, hogy írjak egy blogot. Amikor feltettem magamnak a kérdést, a következő kép ugrott be.

Eddig nagy “útkeresőnek” tartottam magam, aki a Végső Igazságot kutatja (ez itt tömény önirónia, csak itt nem tudok hangsúlyozni :). Szóval, eddig ahogy mentem az utamon, mindig figyeltem, hogy találok-e valami fontosat, amire szükségem van, hogy könnyebben, gyorsabban haladjak az úton a célom felé, ami nem más mint a MEGVILÁGOSODÁS. Lelki szemeim előtt, a távoli jövőben láttam magam, ahogy a föld fölött, lótuszülésben lebegek, arcomon a lét elviselhetetlen könnyűségéről árulkodó mosoly. (bocs, de ez van:)Aki keres, az talál. Egyre több mindent szedtem össze, főleg bölcsességeket, spirituális tanításokat, filozófiát, pszichológiát, némi művészetet, stb. Szép sorban bepakoltam őket egy zsákba, s most viszem az úton ezt a zsákot a hátamon. (Zsákos Yorick :)

Csakhogy akadt némi gondom. Tudom, hogy csupa csodával van tele a zsák, de nehéz és lehúz, már alig birok haladni, miközben igazából nem veszem hasznát ennek a sok holminak. Továbbra is keresek, pedig lehet, hogy valahol itt van, ami kell, csak nem figyeltem, mert,amikor felvettem és eltettem, a szemem már a következő holmit kutatta.

Úgyhogy úgy döntöttem, most megállok és kipakolok. Alaposabban megnézem mit is szedtem össze. 

Miért akarom ezt a kínlódást mutogatni a neten. Nos, abban bízom, hogy miközben egy elképzelt leendő olvasómnak (figyelj! Ez lennél Te.) magyarázom, hogy mi micsoda, én magam fogom jobban érteni, esetleg megélni.

süti beállítások módosítása