BEMUTATKOZÁS

Ha sétálsz egy tó közelében, sokféle hangot hallhatsz. A víz csobogását, a szél zúgását. Sokszor a békák kuruttyolását is. Dönthetsz, hogyan tovább. Észre sem veszed és továbbmész. Megállsz egy pillanatra, mert idegesít a vartyogás. Szidod a békát, mert zavar. Vagy állsz egy kicsit és hallgatod. Belefeledkezel. Akárhogy döntesz, a békának mindegy. Ő marad és brekeg. Yorick vagyok, és ez az én tavam.

Együtt brekegünk

  • jorick1977: @sünibaba: Én valójában nem erre gondoltam... :) De abban is van igazság, amit írtál. Hiszek abban... (2015.01.30. 07:03) Megcsalás 4.
  • sünibaba: Sokat gondolkodom a megcsalásról szóló írásaidon. Töprengek, hogy vagyok én most ezzel. Teljes mér... (2015.01.28. 19:33) Megcsalás 4.
  • sünibaba: @jorick1977: Válaszoltál, nagyon is, köszönöm. Én is egyre többször meglátom azt a sérült kicsit ... (2014.10.16. 18:56) Realitás vagy valóság?
  • jorick1977: @sünibaba: Magát az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a bűvész nagylelkűen megmutatja, hogya... (2014.10.07. 09:37) Realitás vagy valóság?
  • sünibaba: @jorick1977: Esetleg igen, ha ez nem túl tolakodó kérés. Könnyebb megértenem, ha van konkrétabb pé... (2014.10.05. 07:32) Realitás vagy valóság?
  • Utolsó 20

A szenvedés szenvedélye I.

2013.06.06. 06:22 | jorick1977 | Szólj hozzá!

Címkék: ego harc betegség önértékelés fájdalom szorongás gondolatok valóság szenvedés életmód figyelem szeretet bölcsesség pszichológia életvezetés szenvedély tudat igazság önismeret önbizalom útkeresés konfliktus félelmek spiritualitás elme bűnhődés jelenlét feloldás

Mostanában úgy gondolom, hogy a szenvedés valami csodálatos mechanizmus. A nyelvünk valahogy tudja ezt: a szenvedést nem szeretjük, de a szenvedélyt csodás dolognak tartjuk. Aki szenvedélyes, az képes igazán élni. Irigylésre méltó. De hogyan lehet valami egyértelműen negatív pozitívvá?

Lássuk a csodát! (TÁ-Dááá!)

Ki vagy Te most? Az emlékeid, a vágyaid, a tapasztalataid, a gondolataid, a neveltetésed, a reményeid, tükröződésed mások szemében stb. Mikor megszülettél, a szüleid, lévén felelősségteljes emberek, szinte azonnal elkezdtek nevelni téged. Erről már írtam. Pillanatok alatt ugyanolyan kis reflexdroidot (ez tök jó szó) faragtak belőled, mint ők maguk. Átadták nemcsak a kultúrádat, a hagyományokat, hanem a tudásukat a helyesről s helytelenről, s minden frusztrációjukat, fájdalmukat. Amikor ezt így összeállították, akkor beléd szuggerálták, hogy ez vagy te. (Nagyon fontos érteni, hogy semmiféle gonoszság nem vezette őket. Mivel nem voltak tapasztalataik a valóságról, jelenről, így a legjobb hiszemben nyomorítottak meg. Annyira erős ez a kondicionálás, hogy én is ezt csinálom a gyerekeimmel, pedig ki tudom fejteni, hogy ez miért nem jó. De ez reflexes, és ha nem vagyok éber (márpedig a gyerekeim közelében ritkán vagyok az :), akkor reflexdroidként reagálok, és ugyanúgy nyomorítom őket, mint bárki más.)

Szóval a szüleid megtanítottak reflexválaszokat adni mindarra, amit ők ismertek a világból. (Ha elutasítottad a megoldásikat, akkor ezáltal határoztak meg.) Ha új dologgal találkozol, akkor az ő sémáik alapján próbálsz reagálni. De mindig minden változik. Az egy perccel ezelőtti megoldás mostanra már nem megfelelő. Te is változtál, a helyzet is. Olyan vagy, mint aki egy egy évvel ezelőtti napilapból próbál tájékozódni, és állást foglalni aktuális kérdésekben. Miért van ez?

Mert elmebeteg vagy. Nincs megfontolás, nincs felfogás, csak aktuális reflexreakció. Igazából nem vagy magadnál, alszol, alva jársz. Ez addig így is marad, amíg nagyjából elégedett vagy a megoldásaiddal. A modern pszichológia komfortzónának hívja azt a területet, amin belül jól érzed magad, mert ismered. Biztonságos. Főleg rutin tevékenységekből áll, mert ezekre elég a reflexes válasz is, ha bevált. Az emberek zöme ezért utálja a változást. Az újnál a régi rossz is jobb, mert ismerős. Mivel nem vagy képes figyelni a jelenre, nem vagy képes a helyzetnek megfelelő reakciókat adni.

Gyakorlatilag úgy éled az életed, hogy olyan vagy mint a légy a szobában. A légy komfortzónája a szabad ég, a tág tér. Ott mindent tud. De mi van, ha a szobába keveredik? Nekirepül az ablaknak. Koppan. Újra nekirepül, koppan. Újra. Újra. És újra. A végén megdöglik, vagy lecsapod. Annyira ostoba, hogy nem jön rá, az üvegen nem jut ki. Meg kell keresnie a rést, ott simán ki tud szabadulni. Na, ja. Hülye légy. Az emberek zöme légyként viselkedik, ha kikerül a komfortzónájából. Igazából mindig légyként viselkedik, csak a zónán belül ez nem nyilvánvaló.

(Most nincs kedvem, de holnap folytatom.)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bekasto.blog.hu/api/trackback/id/tr395338462

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.