BEMUTATKOZÁS

Ha sétálsz egy tó közelében, sokféle hangot hallhatsz. A víz csobogását, a szél zúgását. Sokszor a békák kuruttyolását is. Dönthetsz, hogyan tovább. Észre sem veszed és továbbmész. Megállsz egy pillanatra, mert idegesít a vartyogás. Szidod a békát, mert zavar. Vagy állsz egy kicsit és hallgatod. Belefeledkezel. Akárhogy döntesz, a békának mindegy. Ő marad és brekeg. Yorick vagyok, és ez az én tavam.

Együtt brekegünk

  • jorick1977: @sünibaba: Én valójában nem erre gondoltam... :) De abban is van igazság, amit írtál. Hiszek abban... (2015.01.30. 07:03) Megcsalás 4.
  • sünibaba: Sokat gondolkodom a megcsalásról szóló írásaidon. Töprengek, hogy vagyok én most ezzel. Teljes mér... (2015.01.28. 19:33) Megcsalás 4.
  • sünibaba: @jorick1977: Válaszoltál, nagyon is, köszönöm. Én is egyre többször meglátom azt a sérült kicsit ... (2014.10.16. 18:56) Realitás vagy valóság?
  • jorick1977: @sünibaba: Magát az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a bűvész nagylelkűen megmutatja, hogya... (2014.10.07. 09:37) Realitás vagy valóság?
  • sünibaba: @jorick1977: Esetleg igen, ha ez nem túl tolakodó kérés. Könnyebb megértenem, ha van konkrétabb pé... (2014.10.05. 07:32) Realitás vagy valóság?
  • Utolsó 20

A szenvedés szenvedélye II.

2013.06.07. 06:15 | jorick1977 | Szólj hozzá!

Címkék: ego élet önértékelés fájdalom szorongás gondolatok valóság most szenvedés életmód figyelem bölcsesség pszichológia életvezetés szenvedély tudat igazság megvilágosodás önismeret harmónia önbizalom konfliktus félelmek spiritualitás elme megszabadulás jelenlét feloldás

Tehát a légy. Mindig, amikor koppan, szenved. A koppanásod az jelzi, nem érzékeled a valóságot. Hogyan lehet a valóságot nem érzékelni? Figyelj! Soha nem érzékeled. Az mindaddig lehetetlen, amíg nem tudsz a jelenre koncentrálni, vagyis nem tudod az aktuális pillanatot pusztán önmagában szemlélni. Ahhoz képesnek kellene lenned egy pillanatra nem cselekedni, nem reflexből azonnal reagálni. Képesnek kellene lenned, letenned a múltadat s a jövődet. Képesnek kellene lenned, elengedni a jelennel kapcsolatos elvárásaidat. Ekkor, és csak ekkor van esélyed megpillantani azt, ami van.

 

image

 

Képzelj el egy labirintust, aminek a falai hol kardpengékkel, hol párnákkal vannak kirakva. Egyes sarkokban kellemes is kuckókban lehet pihenni, máshol veszélyes csapdák vannak, amik sebesítenek, nyomorítanak, akár meg is ölhetnek. Amikor megszületsz, akkor indulsz el ebben a labirintusban. Ahogy megteszel pár lépést a szüleid, szeretetből és felelősségtudatból szőnek egy puha kendőt, és gondosan bekötik a szemed. Ez hülyeség lenne? Így csak tapogatózni tudsz a pengék között? Gyakorlatilag lehetetlen végigmenni ép bőrrel a labirintuson? Ezen nem fogunk vitatkozni. De most csak elképzeljük ezt. Szóval, elindulsz. Kaptál rengeteg tanácsot és szabályt, melyek mind múltbeli helyzeteken alapulnak, és mész. Említettem, hogy ez egy olyan labirintus, aminek a falai kiszámíthatatlan időközönként, véletlenszerűen átrendeződnek?

Mit fogsz tenni? A múlt alapján modellezed a lehetséges jövőt. A tapasztalataid alapján keresed a megoldást a kiszámítható problémákra. Lépegetsz, tapogatózol, és közben próbálod magad elé képzelni a labirintust. Ezt annyira jól csinálod, hogy egy idő után elfelejted, hogy csak elképzelted. A járatokban sokan vannak. Kiabálsz nekik, ők válaszolnak. Van, akihez már nem ér el a hangod. Van, aki annyira más részén jár a labirintusnak, hogy nincs mit mondanotok egymásnak.

Mész. Mert nem tudsz mást tenni. Folyamatos fenyegetettségben élsz. Bármikor elronthatod az egészet. Párnára számítasz a falon, de pengékbe akadsz, amik összeszabdalnak. Kényelmes zugok mellett haladsz el, ahol pihenhetnél, de csapdát sejtve tovább mész. Néha mégis letáborozol egy biztonságos helyen, mert egyre fáradtabb vagy. Belefáradsz a félelembe. Nem akarsz kimozdulni, mert ez most jó. Akkor a labirintus rendeződik át előbb-utóbb. A menedék megszűnik, s újra útra kelsz.

Közben folyamatosan szenvedsz. Ki többet, ki kevesebbet. Szenvedsz a félelemtől. Szenvedsz a fájdalomtól. Szenvedsz, akkor is, ha nincs miért szenvedned, mert emlékszel a szenvedéseidre a múltból, félsz a jövőben rád váró szenvedésektől, és gyűlölve retteged azt a tényt, amit görcsösen próbálsz figyelmen kívül hagyni: MINDEN FOLYAMATOSAN VÁLTOZIK!

Ha hajlandó voltál velem játszani ebben a képben, akkor biztos vagyok abban, hogy számodra is nyilvánvaló az egyetlen értelmes megoldás, ami mellett minden más szimpla hülyeségnek tűnik. Igen.

EGY HATÁROZOTT MOZDULATTAL LE KELL TÉPNI A KENDŐT, AMIT GYEREKKÉNT KÖTÖTTEK A SZEMÜNKRE A LEGMÉLYEBB SZERETETBŐL ÉS LEGMÉLYEBB TUDATLANSÁGBÓL.

Csakhogy annyira régen viseled, hogy nem is tudsz a létezéséről. Mint a szemüveges, aki feltúrja a lakást, hogy megtalálja azt a szemüveget, ami az orrán van. Akkor hogyan? Először csak azt érezheted, hogy baj van. Ehhez mindent bele kell adni, hogy a kapott mintáidat a tőled telhető legtökéletesebben hajtsd végre. Csak ekkor tapasztalhatod meg, hogy semmit sem érnek. Baj van. Nem tudod, mi. De valami rohadtul nem stimmel. Szerencsére ilyenkor ösztönösen jól reagálsz. Hiszen egy veszélyes szituációban elbizonytalanodás arra kényszerít, hogy megállj és figyelj. Egyre többször figyelsz, lassítasz, próbálod kerülni az eddigi sémákat, hisz nem váltak be. Végül rájössz, arra az egyszerű tényre, hogy nem látsz. De még mindig ott a nagy kérdés:

MIÉRT?

Rá lehet-e jönni, hogy azért nem látsz, mert nem vagy képes látni, vagy azért nem látsz, mert van valami a szemed előtt, ami eltakarja a világot?

(Elég volt most. Majd holnap.)

Figyelj!

A bejegyzés trackback címe:

https://bekasto.blog.hu/api/trackback/id/tr615339739

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.