BEMUTATKOZÁS

Ha sétálsz egy tó közelében, sokféle hangot hallhatsz. A víz csobogását, a szél zúgását. Sokszor a békák kuruttyolását is. Dönthetsz, hogyan tovább. Észre sem veszed és továbbmész. Megállsz egy pillanatra, mert idegesít a vartyogás. Szidod a békát, mert zavar. Vagy állsz egy kicsit és hallgatod. Belefeledkezel. Akárhogy döntesz, a békának mindegy. Ő marad és brekeg. Yorick vagyok, és ez az én tavam.

Együtt brekegünk

  • jorick1977: @sünibaba: Én valójában nem erre gondoltam... :) De abban is van igazság, amit írtál. Hiszek abban... (2015.01.30. 07:03) Megcsalás 4.
  • sünibaba: Sokat gondolkodom a megcsalásról szóló írásaidon. Töprengek, hogy vagyok én most ezzel. Teljes mér... (2015.01.28. 19:33) Megcsalás 4.
  • sünibaba: @jorick1977: Válaszoltál, nagyon is, köszönöm. Én is egyre többször meglátom azt a sérült kicsit ... (2014.10.16. 18:56) Realitás vagy valóság?
  • jorick1977: @sünibaba: Magát az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a bűvész nagylelkűen megmutatja, hogya... (2014.10.07. 09:37) Realitás vagy valóság?
  • sünibaba: @jorick1977: Esetleg igen, ha ez nem túl tolakodó kérés. Könnyebb megértenem, ha van konkrétabb pé... (2014.10.05. 07:32) Realitás vagy valóság?
  • Utolsó 20

A szenvedés szenvedélye IV.

2013.06.11. 06:16 | jorick1977 | Szólj hozzá!

Címkék: ego élet harc betegség fájdalom szorongás gondolatok valóság most szenvedés életmód figyelem bölcsesség pszichológia életvezetés szenvedély tudat igazság önismeret harmónia önbizalom útkeresés konfliktus spiritualitás elme megszabadulás jelenlét megbánás elbukás

Tehát kizárólag szenvedve lehet eljutni a valóság érzékelésééig, az ego legyőzéséig?

Azt hiszem, egy fontos dolgot nem tisztáztam (magamban sem).

AZ EGO NEM ELLENSÉG.

Hogyan is lehetne valami, ami a részed, ellenség? Az ego nem egy betegség. Csak beteges az, ahogy használod. Az ego nagyon fontos kelléke a létezésünknek. Egy kulcsfontosságú segédeszköz ahhoz, hogy ebben a világban létezni tudjunk. Kellenek az emlékeink, kellenek az elvont gondolataink, kell, hogy legyen elképzelésünk, fogalmunk a jövőről. Ezek nélkül nem tudunk működni a világunkban.

Akkor most mi van???

A BAJ, HOGY ROSSZUL HASZNÁLJUK AZ ELMÉNKET! A BETEGEI VAGYUNK A HASZNÁLATÁNAK. ELMEBETEGEK!

Mint azok, akik annyi ideig játszanak interneten különböző játékokat, hogy végül már az avatarjaikkal azonosítják magukat. 

Mi is volt a kiindulópontunk? A szenvedés valami csodálatos mechanizmus. A szenvedés az egyik legfontosabb, legjobb dolog az életünkben. A szenvedés nem más, mint a valóság fel nem ismeréséből fakadó hibás cselekvéseink következménye. (Ezt is bekereteztetem :) Kiszolgáltatottak vagyunk a saját reflexeinknek. Az ego nem tud nem reagálni. Az a funkciója, hogy segítsen minket a tájékozódásban. Így mások könnyen manipulálnak minket. “Légy egyéniség! Vedd meg ezt a cipőt, amit 250.000 másik egyéniség is boldogan visel!”. Miközben uralni próbáljuk az életünket, megfelelni a saját, beültetett elvárásainknak, valójában marionettbábúként végezzük. Ezzel csupán az a gond, hogy a zsinórjaink szintén egy elmebeteg kezében vannak, ráadásul nem is egy, hanem sok elmebetegéében, akik egymás kezéből cibálják, így nem csoda, ha ide oda verődünk. Ha Te nem vagy öntudatodnál, senki sem vigyáz rád, mert mások sincsenek öntudatuknál. Te sem tudsz másokra vigyázni, figyelni, mert öntudatlan vagy.

A szenvedés így válik pozitív erővé. Késztetésé, hogy nézd már meg, mi van! 

Tényleg csak a szenvedés?

Persze, hogy nem. Lehet az is, hogy egyszercsak, valamiért fogékony leszel a gondolatra, hogy valami gond van. Hallasz róla, ismersz valakit, olvasol valamit, ami megfog. Megfog, mert valami olyasmiről beszél, amit te is éreztél, gondoltál már, vagy épp megpróbáltál elnyomni, szégyellted magad miatta, s lám, más is így van vele. (Mint röhögőgörcsöt kapni temetésen:)

Ekkor fogod a kendőt, kitapogatod, keresed a csomót, finoman próbálod megemelni a szélét, igyekszel megismerni. Aztán valahogy leveszed. De! Nem dobod el. A részed. Néha a móka kedvéért újra felveszed, sőt szősz hozzá újabb kendőket, s cserélgeted. Azonban ez már mind a te játékod. A tudatos döntésed. Egy pillanatig sem hiszed azt, hogy te vagy a kendő.

Azt hiszem, most ennyi volt bennem. Most úgy érzem, csodálatosan egyszerű és könnyű az élet. Kendőzetlenül. Kendővel. Mindenhogy. Tökéletes.

Csak figyelni kell!

(Azért még van itt néhány apróság :)

A bejegyzés trackback címe:

https://bekasto.blog.hu/api/trackback/id/tr645341191

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.