BEMUTATKOZÁS

Ha sétálsz egy tó közelében, sokféle hangot hallhatsz. A víz csobogását, a szél zúgását. Sokszor a békák kuruttyolását is. Dönthetsz, hogyan tovább. Észre sem veszed és továbbmész. Megállsz egy pillanatra, mert idegesít a vartyogás. Szidod a békát, mert zavar. Vagy állsz egy kicsit és hallgatod. Belefeledkezel. Akárhogy döntesz, a békának mindegy. Ő marad és brekeg. Yorick vagyok, és ez az én tavam.

Együtt brekegünk

  • jorick1977: @sünibaba: Én valójában nem erre gondoltam... :) De abban is van igazság, amit írtál. Hiszek abban... (2015.01.30. 07:03) Megcsalás 4.
  • sünibaba: Sokat gondolkodom a megcsalásról szóló írásaidon. Töprengek, hogy vagyok én most ezzel. Teljes mér... (2015.01.28. 19:33) Megcsalás 4.
  • sünibaba: @jorick1977: Válaszoltál, nagyon is, köszönöm. Én is egyre többször meglátom azt a sérült kicsit ... (2014.10.16. 18:56) Realitás vagy valóság?
  • jorick1977: @sünibaba: Magát az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a bűvész nagylelkűen megmutatja, hogya... (2014.10.07. 09:37) Realitás vagy valóság?
  • sünibaba: @jorick1977: Esetleg igen, ha ez nem túl tolakodó kérés. Könnyebb megértenem, ha van konkrétabb pé... (2014.10.05. 07:32) Realitás vagy valóság?
  • Utolsó 20

Reakciók

2013.12.21. 06:37 | jorick1977 | 2 komment

Címkék: ego élet filozófia gondolatok valóság most szenvedés figyelem pszichológia tudat önismeret félelmek elme jelenlét

Mostanában komoly leckét kaptam az akció-reakció működéséről. Ennél élesebben tapasztalni, hogy mennyire különböző univerzumokban élünk, még sohasem volt szerencsém. Persze voltam már ilyen szituációban mint mindenki más. De most voltam talán először tudatos egy ilyen helyzetben.

Mert mi is a mechanizmus?

Ülsz a tavacska partján, kezedben egy apró kavics. Nézegeted a kavicsot, s úgy tűnik, jó ötlet lenne bedobni a tóba. Miért? Nincs oka. Csak úgy. S mit vársz? A kavics egy apró bluggyanás kíséretében eltűnik a vízben, és csak apró, harmonikus, egyre terjedő köröket hagy maga után. Ha nem ez történik, akkor csalódott vagy.

Nyomasztó, ha nem történik semmi. A kő lehull, és semmi nem történik. A tükör rezdületlen marad.

Ijesztő, ha az apró kavics valóságos hullámverést okoz, mintha mázsás sziklát vetettél volna bele.

Mi történt? Semmi.

Elfelejtettél néhány dolgot.

1. Nincs két egyforma tó.

2. Ugyanaz a tó minden pillanatban más.

3. Az eredeti elvárásod a korábbi tapasztalataid alapján keletkezett, s ezen tapasztalatok csak azokra  a múltbeli pillanatokra voltak teljesen érvényesek, amelyekben keletkeztek.

4. Azért, mert te csak kavicsnak látod azt, ami a kezedben van, egyáltalán nem azt jelenti, hogy valóban az, vagy hogy a tó is annak érzékeli.

5. Az, hogy a tó hogyan is éli meg a te akciódat, afölött nincs hatalmad és befolyásod. Így az nem lehet a te felelősséged. Az, hogy bedobtad a követ, na az annál inkább...

Persze. Ez csak egy buta metafora az emberi kommunikációra. Minden emberi elme körülöttünk olyan, mint egy-egy tó. Sose tudhatod, mit rejt a felszín. Maguk a tavak sincsenek teljesen tisztában saját magukkal. Ki vannak szolgáltatva az egó torzított szimulált valóságának, melyet kimondott és kimondhatatlan félelmek és vágyak uralnak, s hűséges szolgálólányuk, az ítélkezés tart rendben.

A reakciód kizárólag rólad beszél. Téged mutat be. Mint a villanófény a vaksötétben. Kicsit még a csontok is látszanak a szövetek alatt.

Teljesen el vagyunk zárva valóságtól. El vagyunk zárva a külvilágtól. El vagyunk zárva mindenki mástól.

Ez az ember igazi kitaszítottsága. Bolyongásának, tévelygésének, fájdalmainak végső oka. Ezzel fizetünk a tudásunkért, a gondolatainkért, az elménkért.

Amikor becsapódik a kavics, mi a pillanatnyi hangulatunknak, természetünknek, korábbi tapasztalatainknak megfelelően megítéljük. Mi már rég nem látjuk a kavicsot. Mi sziklát látunk, vagy porszemet. Mielőtt valóban érzékelnénk beindul a kódolt válaszreakció. Reflexesen, a jelen, a valóság teljes figyelmen kívül hagyásával.

Így esélyünk nincs élni. S járhatunk bármilyen vitustáncot ebben a körben, az nem lesz több egy mélyen alvó ember öntudatlan izomrángásainál. Mert bármit teszünk az rólunk szól. Amit más tesz velünk, az pedig róla. Hogy annak, amit tesz a másik, örülünk vagy épp szenvedünk tőle, az újra csak rólunk szól.

Hogy ez őrület? Józan ésszel fel nem fogható?

Nem. Ésszel nem. De felfogható, csak

FIGYELNI KELL!

A bejegyzés trackback címe:

https://bekasto.blog.hu/api/trackback/id/tr825702757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Max & Maxina · www.maxandmaxina.blog.hu 2013.12.21. 10:57:51

nyugi. :)

ez esetben gyakorolhatod, amit tanítani szeretnél: figyelj!

és lépj tovább a tanításban: ne csak magadra, másokra is. a felszín alatt, a kő még esik tovább - míg a tó aljára nem ér. :P

egyébként nekem egyik kedvenc játékom figyelni nem csak magamra, másokra is. persze a legtöbb emberre csak felszínesen. nincs rá több időm, információm. ahhoz, hogy jól meg tudjam figyelni, a másik engedélye is kell. hagynia kell. talán az emberi tavak ebben különböznek a természetben található tavaktól. azok közömbösen "viselik", ha meg szeretnéd figyelni őket, ha kavicsokat szeretnél dobálni, vagy éppen dobálsz is. esetleg csónakban ülve körbe evezni és megtalálni a búvóhelyeket, vagy alámerülni búvárként.
az emberi tavak meg szeszélyesek, válogatnak, igent, vagy nemet mondanak. és néha nincs más dolgod, mint a választ tudomásul venni.
maxina

jorick1977 · http://bekasto.blog.hu 2013.12.21. 19:56:43

@Max & Maxina: Kedves vagy, de tényleg semmi gond. Minden a legjobban alakult. Ami történt az hozzásegített, hogy újabb közhelyek mélyére lássak be. Ma a nap nagy részében nagyon jól éreztem magam, s bármilyen furcsa is, de tényleg hálás voltam a Maxszal futott köreimért. Nincsenek véletlenek. :D