BEMUTATKOZÁS

Ha sétálsz egy tó közelében, sokféle hangot hallhatsz. A víz csobogását, a szél zúgását. Sokszor a békák kuruttyolását is. Dönthetsz, hogyan tovább. Észre sem veszed és továbbmész. Megállsz egy pillanatra, mert idegesít a vartyogás. Szidod a békát, mert zavar. Vagy állsz egy kicsit és hallgatod. Belefeledkezel. Akárhogy döntesz, a békának mindegy. Ő marad és brekeg. Yorick vagyok, és ez az én tavam.

Együtt brekegünk

  • jorick1977: @sünibaba: Én valójában nem erre gondoltam... :) De abban is van igazság, amit írtál. Hiszek abban... (2015.01.30. 07:03) Megcsalás 4.
  • sünibaba: Sokat gondolkodom a megcsalásról szóló írásaidon. Töprengek, hogy vagyok én most ezzel. Teljes mér... (2015.01.28. 19:33) Megcsalás 4.
  • sünibaba: @jorick1977: Válaszoltál, nagyon is, köszönöm. Én is egyre többször meglátom azt a sérült kicsit ... (2014.10.16. 18:56) Realitás vagy valóság?
  • jorick1977: @sünibaba: Magát az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a bűvész nagylelkűen megmutatja, hogya... (2014.10.07. 09:37) Realitás vagy valóság?
  • sünibaba: @jorick1977: Esetleg igen, ha ez nem túl tolakodó kérés. Könnyebb megértenem, ha van konkrétabb pé... (2014.10.05. 07:32) Realitás vagy valóság?
  • Utolsó 20

Elhalványulás

2014.04.02. 06:43 | jorick1977 | 2 komment

Kezdek elhalványodni. Mint a régi filmes trükkben. Egyre átlátszóbb vagyok, egyre karaktertelenebb (olyan ritkán használjuk ezt a szót :) ) Sokan meg is jegyzik: "Mostanában olyan csöndes vagy." "Tudod, mielőtt megkattantál..."

Mindezt aggódó hangsúlyokkal. ;)

Pedig valójában nem történt semmi, csak ahogy oldódnak a félelmeim egyre kevésbé érzem szükségét annak, hogy megjátsszam magam. Mondjuk igen érdekes így visszatekinteni, hogy mennyi energiát öltem a rejtőzködésbe.

Sokat szemlélődök. Főleg magamat figyelem meg. Pontosabban azt, akinek tartom magam (csak a szakszerűség kedvéért :) ) Sokszor mintha egy idegent néznék. Ne úgy képzeld el, hogy görcsösen próbálom kontroll alatt tartani magam. Egész egyszerűen feltűnik egy sor nyilvánvaló dolog, ami eddig is ott volt. Pusztán emiatt a jelenség miatt ezek a viselkedésformák elkezdenek halványulni, ritkulni. Ha rájössz, hogy valamit feleslegesen csinálsz, ráadásul még ártasz is vele magadnak, akkor ez logikus következmény.

Van néhány pillanatnyilag igen kellemetlen következmény. "Ellustultam." Alig bírok koncentrálni bármi másra. A munkám azon részeit, melyeket korábban nem szívesen csináltam, most teljesen elhanyagolom. Érdekes, hogy az a lehetőség, hogy kirúgnak emiatt, alig riaszt. (Pedig egyébként szeretem a munkám.)

Egyre jobban viselem, ha a dolgok nélkülem alakulnak. Szerettem ott lenni, fontos lenni. Most már nem érzem lényegesnek. Tudod mi a furcsa? Mióta nem nagyon piszkálom őket, a dolgok ugyan úgy, sokszor még jobban is alakulnak, mint azelőtt. Csak közben nem roppanok össze.

Nem rég láttam a Chicago musicalt. Ismered a Mr. Celofán dalt? Na, mindez körülbelül ilyen, csak a keserűsége nélkül. :)

Szóval ennyi... csak

figyelek!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bekasto.blog.hu/api/trackback/id/tr175890054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2014.04.02. 10:11:20

...és nem vagy magányos ettől?

jorick1977 · http://bekasto.blog.hu 2014.04.02. 17:48:50

@HoldViola: Most, hogy kérdezed... Furcsa, de nem. Így intenzívebben benne vagyok az életemben, csak egy más szemszögből. Pl. Ha beszélgetek valakivel, akkor intenzíven tudok rá figyelni. Őt hallgatom, s nem a kis kommentárt a fejemben. Az emberek ezt megérzik.
Van, hogy határozott elképzelésekkel vágok bele egy szituációba, majd "logikátlanul" hagyom, hogy teljesen másképp alakuljon, mint amit elképzeltem, anélkül, hogy nekem ez frusztrációt okozna. S végül valami teljesen más jön ki a dologból, és az a jó. :)
Érdekes, amíg nem kérdeztél rá, nem is jutott eszembe, hogy ettől magányos is lehetnék. :D
Talán azért, mert egymagamban is egyre inkább egész vagyok. Élvezem az egyedüllétet és élvezem, ha valaki mellettem van.