Azt hiszem létezésem alapvető állapota a félelem. Nem tudom, hogy ez mindenkinél így van-e. Nálam, úgy tűnik, igen.
Beteg vagyok? Baj van velem? Miért most érzem ezt?
Azzal függhet össze a dolog, hogy elkezdtem figyelni. Magamra és az adott pillanatra, amit éppen megélek. Figyelem a másokra adott reakcióimat. Egyre többször vettem észre, hogy az alapvető motiváció a félelem.
Eddig hogy nem tűnt fel?
Mint mindenki, én is úgy lettem nevelve, hogy a felnőttek nem igazán mutathatják ki a félelmüket, attól való félelmükben, hogy saját és mások szemében gyengének látszódhatnak. Tehát nem merünk félni.
Én magam mindig akkor tűnök a legbátrabbnak, mikor félig pánikba estem. Ilyenkor igen határozottá és agresszívvá tudok válni. S büszkén vallom, hogy kemény harcos vagyok, akivel nem jó tengelyt akasztani. Konfliktusaimat igyekszem úgy rendezni, hogy a másik félnek eszébe se juthasson, hogy még egyszer a fámba vágja a fejszéjét :)
Akkor mi a gond?
Hogy ebből semmi sem valóságos. Sem a gondolataim, sem a reakcióim, sem a félelmeim. (Oké. Újra olvastam és azt hiszem, ugyanarra gondolunk: WTF?)
Most, hogy figyelem magamban ezt a félelmet (ami elég elég félelmetes, mert nem fedem el magam elől (mások elől igen, mert gyáva vagyok), tehát erősen rongálja az önbizalmamat és önbecsülésemet.), szóval néhány dolog feltűnt:
FÉLELMEIM SOHA SEM AZ ADOTT PILLANATHOZ KÖTŐDNEK!
Vagy a múltamból szivárognak elő, emlékekre alapozva és a tapasztalat magabiztos álarcát felöltve, vagy a jövőbe irányulnak, ahol mindig akad valami jó kis szorongani való. (Erről később még sokszor lesz szó.)
Ha néha sikerül a jelenre koncentrálnom, elmúlik a félelem. Ez sajnos csak ritkán sikerül. Egyelőre.
Hogy Neked van-e közöd ehhez a brekegéshez?
Volt már olyan, hogy valakihez fenntartásokkal közelítettél, mert emlékeztetett valakire a múltadból, akivel rossz tapasztalataid voltak? Volt már olyan, hogy valami átfutott az agyadon, de nem merted megtenni, mert féltél a következményektől, amikor fejben lejátszottad a szituációt: Volt?
AKKOR EGY CSÓNAKBAN EVEZÜNK!
Ha most fel vagy háborodva és úgy véled, hogy ez egy f***ság, akkor két dolgot tehetsz. Kattints el, vagy egy pillanatra figyeld meg, hogy mi van a dühöd, agressziód mélyén. Miért olyan idegesítő szembenézni azzal, hogy esetleg egy nagy adag félős ideggörcs alkotja életed alapját?
Ha igaznak véled/érzed, amit írtam, akkor jogos a kérdés:
Mit tegyek? Hogyan küzdjem le a félelmeimet? A szorongásaimat?
NE KÜZDJ! NE HARCOLJ! NE ÁLLJ ELLEN!
Így csak megerősíted a félelmeidet, mert elfeded őket, s így esélyed sem lesz felismerni valódi természetüket.
CSAK FIGYELJ! MERJ FÉLNI!
Jó mulatást! :))
Együtt brekegünk