"Előről nem, de újra bármikor el tudod kezdeni." - ahogy a Kowalsky meg a Vega énekli.
huh...
Nagyon régen nem írtam. Annyira el voltam foglalva magammal. Persze ez nem mentség, hisz mindig magunkkal vagyunk elfoglalva. Ezért nem érünk rá élni.
Megfogott az élet és azt mondta: Na te okostojás! Lássuk, mire mész a gyakorlatban!
És megláttuk...
Őrületes utazás van mögöttem. Nem. Ez így nem igaz. Utazásomnak egy őrületes szakasza van mögöttem. Igazi tisztítótűz. Egyszerre a leggyönyörtelibb és a legfájdalmasabb dolog, amit valaha megéltem.
Szóval igazából belehaltam. Legalábbis az, aki voltam, pontosabban, az akivel, amivel azonosítottam magam, az nagyrészt meghalt. Nem élte túl a valósággal való nyílt konfrontációt.
Ma már tudom, mennyit hazudunk magunknak és mindenkinek, aki körülvesz bennünket.
Aki ma vagyok, az sem jobb a Deákné vásznánál, csak... Csak súlytalanabb. Könnyedebb. Megtanultam nem túl komolyan venni magam. Senki mást sem. Persze néha (meglehetősen gyakran van ez a néha :) ), néha még sikerül. Ilyenkor vad kielégülésben tombol az egóm. Dühöng, sóvárog, fél, szorong, győz, veszít, ítél... jaj, de kéjesen :)
De utána már könnyű visszaállni. Könnyű élni.
Hálás vagyok. Mindenért. Azért is, ami fáj.
Megvolt a reset.
Jöhet a restart. Feláll az új rendszer. Könnyedebb, elegánsabb, élhetőbb. És ami a legfontosabb, sokkal könnyebben lerombolható...
Együtt brekegünk