BEMUTATKOZÁS

Ha sétálsz egy tó közelében, sokféle hangot hallhatsz. A víz csobogását, a szél zúgását. Sokszor a békák kuruttyolását is. Dönthetsz, hogyan tovább. Észre sem veszed és továbbmész. Megállsz egy pillanatra, mert idegesít a vartyogás. Szidod a békát, mert zavar. Vagy állsz egy kicsit és hallgatod. Belefeledkezel. Akárhogy döntesz, a békának mindegy. Ő marad és brekeg. Yorick vagyok, és ez az én tavam.

Együtt brekegünk

  • jorick1977: @sünibaba: Én valójában nem erre gondoltam... :) De abban is van igazság, amit írtál. Hiszek abban... (2015.01.30. 07:03) Megcsalás 4.
  • sünibaba: Sokat gondolkodom a megcsalásról szóló írásaidon. Töprengek, hogy vagyok én most ezzel. Teljes mér... (2015.01.28. 19:33) Megcsalás 4.
  • sünibaba: @jorick1977: Válaszoltál, nagyon is, köszönöm. Én is egyre többször meglátom azt a sérült kicsit ... (2014.10.16. 18:56) Realitás vagy valóság?
  • jorick1977: @sünibaba: Magát az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a bűvész nagylelkűen megmutatja, hogya... (2014.10.07. 09:37) Realitás vagy valóság?
  • sünibaba: @jorick1977: Esetleg igen, ha ez nem túl tolakodó kérés. Könnyebb megértenem, ha van konkrétabb pé... (2014.10.05. 07:32) Realitás vagy valóság?
  • Utolsó 20

Útkeresés I.

2014.11.02. 18:31 | jorick1977 | komment

Hát az én gondom az lenne hogy nem találom az utam,a helyem a világban,nincs életszemléletem,meg semmi.
Szeretném megtalálni a saját utam,de sehogy sem megy.
Már rengeteg utat megjártam,rengeteg világnézetet,ilyen olyan vallást, meg már szinte mindent.
Próbálkoztam azzal hogy hagytam az egészet hogy az utam rám találjon de egyszerűen semmi,nem tudom mi értelme az életnek,ki akarok lenni,mi a célom,mi a valoság.

Nagyon jó, hogy sok mindent kipróbáltál már, és aztán mindezt oda is hagytad, mert valószínűleg érezted, hogy ezek nem a te ösvényeid. Sokan már itt feladják, s betagozódnak valamibe, ami bár nem teljesen kielégítő, de még mindig jobb mint a semmi.
Te bátor vagy és elszánt. Ott hagyod azt, ami számodra nem megfelelő. Erre mindenképpen légy büszke, s meríts erőt belőle. Mersz elveszni.
Elveszni azonban rohadt egy dolog. Kétségbeejtő és félelmetes, de biztos vagyok benne, hogy ezzel teljes mértékben tisztában vagy. :) Úgyhogy nem terhellek tovább a nyilvánvaló kimondásával.

Nézzük azt, ami talán kevésbé nyilvánvaló.
Erős benned az érzés, hogy megismerd a valóságot, s annak részét saját magad. Tapasztaltad már, hogy ez a vágy nem kioltható pótszerekkel, és nem elnyomható. Mindig is piszkál. Nincs megnyugvás, még akkor se, ha már hagynád a francba az egészet. (Ha egybevág eddigi tapasztalataiddal, amit írtam, akkor érdemes tovább olvasnod!)

Rossz hír: nincs visszaút. Ébredezőben vagy, és soha többé nem fogsz tudni visszamerülni a kényelmes álomvilágba. Ez van.

Miért nem találod az utad?

Abból, amit írtál nem tudom, mennyire kitaposott ösvényeken jártál. De tudnod kell, hogy egyetlen út lesz elfogadható számodra, (vigyázat, iszonyú közhely közelít!) a sajátod. Ahhoz, hogy erre rálelj, magadban kell kezdeni a keresést. De nem is ez a jó szó. Magadat kell megfigyelni. Úgy mint talán még soha.

Minden, amit most tudni vélsz a világról, s benne magadról (vagy legalább is nagy része), az beléd ültetett programok sorozata. Neveltetésed, szerzett tudásod, ítéleteid, erkölcsiséged stb. Egyszerűen túl sok minden takarja el előled azt az egyetlen lehetőséget, hogy valóban  a saját szemeddel láss, és annak lásd a valóságot, ami.

Mit lehetne tenni?

Én is elég sok mindent tanulmányoztam, elég sokáig. Arra jöttem rá, hogy mindebből maximum inspirációt lehet szerezni. Kicsit olyan mint nézegetni egy térképet, amíg csak álmodozol, hogy eljutsz oda, gondolkozol róla ahelyett, hogy felkerekednél, fognád a batyud és elindulnál, addig valójában semmi nem történt.

Első lépés:

Felejts el mindent, amit eddig tanultál vagy tudni vélsz magadról, s a világról. (Igen. Tudom, hogy ez nem olyan egyszerű :) Könnyít rajta, ha nem elfelejted, csak elkezdesz nem hinni ennek a tudásnak. Sokkal könnyebb nem hinni, mint hinni. Használd ki ezt. Látsz valamit, tapasztalsz valamit, gondolsz valamit. Azonosítod, viszonyulsz hozzá, s mikor ezzel megvagy, mond ki: Ez így van, de lehet, hogy ez valami egész más és én tévedek. Így a lehető legnyitottabb tudsz maradni. Ilyen tapasztalatokat gyűjts.

Második lépés:
Minden, amit Valóságként érzékelsz, kizárólag a fejedben létezik. Csak te, és senki más ezen a világon, érzed és gondolod azt, amit. Ez semmivel sem érvényesebb, mint bárki másé. Úgyhogy mielőtt egy helyzetből pillanatok alatt élet-halál harcot fabrikálna az elméd, legyél tisztába önön gondolataid jelentéktelenségével.

Harmadik lépés:

Tanulj meg a MOSTra figyelni. Alakíts ki helyzeteket, amikor nem a múlton rágódsz, vagy a jövőt tervezed, vagy mély gondolatokba merülsz a világról, hanem az adott pillanatra figyelsz és benne arra amit csinálsz. Lépsz, lélegzel, eszel stb. Úgy vélem foglalkoztál meditációval talán vannak benne sikerélményeid is. Próbáld először a napi rutinokat meditációvá alakítani. lesznek gondolatok, persze. De hagyd őket áramlani, mintha pezsgőben felszálló buborékokat néznél. Mindeközben figyelj és tapasztalj!

Mire jó mindez?

Esélyt kapsz arra, hogy elkezd a világot s magadat annak érzékelni, ami. Ez lesz az alapja annak, hogy ráébredj igazságokra. Ne megértsd mások igazságaid! Találd meg a saját, csak rád érvényes igazságokat. Soha, de soha (és ezt még nagyon sokszor leírhatnám) ne higgy el senkinek semmit. Se vallásoknak, se spiri-ezo-prana-stb guruknak, tanítóknak, s főleg nekem ne! Csak a saját szemednek higgy, de előbb tanulj meg látni.

Fontos! Nem vagy azonos az elméd tartalmával. Az érzelmeid vagy. Az az igazi önmagad. Nagyon egyszerű. Gondolatban át tudod állítani magad, s be is tudod csapni. De az érzéseiddel nincs mit tenni. Max. elnyomhatod őket :) Ez legyen az iránytűd.

Következmények: Amikor megtapasztalod, hogy nincsenek szabályok, hogy mindenki összevissza beszél, még azok is akiket tisztelsz, hogy mindenki mutatja az irányt, de senki sem ismeri AZ UTAT, az szorongással jár, bizonytalansággal és félelemmel. (Bár nem hiszem, hogy ezzel újat mondtam volna.) Sose felejtsd el a félelem is csak egy gondolatból fakad. Így elengedhető.
Csodás élményekben lesz részed. Pici, apró csodákban. Imádni fogod, amikor kinyílik rájuk a szemed.

És ennek a sok halandzsának mi volt a lényege?

Meg kell tanulnod élni. ÉLNI. Minden pillanatban. Nem gondolkodnod kell, hanem cselekedni. Nem elvont fogalmakban gondolkodni, hanem érezni. Újra tudnod kell gyermekként viszonyulni a világhoz. De előtte rombolnod kell a saját korlátaidat.

Bajban vagy. De ez a létező legjobb baj.
Szívás, de élvezni fogod.

A bejegyzés trackback címe:

https://bekasto.blog.hu/api/trackback/id/tr816857711

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása