A kettő nem ugyanaz?

Nos, szerintem nem. A valóság valami, ami rajtunk kívül létezik, tőlünk tökéletesen függetlenül. Realitás pedig az, ahogyan én vagyok képes kezelni a valóságot.

A "gondom" az, hogy mostanában elértem egy határvonalra. A határra valóság és a realitásom között. A kettő nem fedi egymást!

Mit csinálhat egy egyszerű kis elme, aki megéli azt, hogy kezdi látni a valóságot, de nem tudja elhinni, hogy realitása csak egy fikció?

Egyensúlyoz. Próbálja érvényesíteni mindkettőt.

De ez nem megy! Nem lehet valami egyszerre igaz és nem igaz. 

De minden, ami eddig fontos volt nekem, minden, ami én vagyok, minden, ami helyes vagy helytelen, logikus, ésszerű, az a realitásomhoz tartozik.

Példa kell?

Nézzük a leghülyébbet! "Legalább a húsit edd ki!" hányszor hallottam... A hús drága, fontos a szervet számára, erősek leszünk tőle... bla-bla-bla. Ennyi a programozás. A valóság az, hogy a hús nem fontos, ha lehet ki kell kerülni. De mi van, ha nem lehet, mert kínálnak, ott maradna, ki kellene dobni... Mi a helyes?

A realitásom a programozottságom alapján fut, és eszem a húst. A valóság szarik rá, hogy mit gondolok és egy kicsit elveszítek abból, amiért annyit tettem az utóbbi időben. Veszítek a fizikai, szellemi egészségemből. 

Ott kéne hagyni a francba... De a mélyre vésődött program miatt rosszul érzem magam, hiszen PAZARLOK!

Apám mondta mindig: Egy seggel nem lehet két lovat megülni. 

Döntenem kell. Bár valójában ez sem igaz. Számomra nincs visszaút. Az a gond, ha már egyszer láttad a valóságot, a realitásod nevetséges gyerekjáték mellette. Már soha nem lesz elég.

Kicsit beszorultam. Oda nem tudok visszamenni. Ide belépni még félek. Olyan lettem, mint Tom Hanks a Terminálban.

Mindegy. Elmúlik ez is. Egy kicsit csövezek itt. Szemlélem az átmenő forgalmat, aztán

hazatérek. :)