békás tó

Érzem ahogy oldódnak a félelmek és a görcsök. Semmi nem lett jobb vagy rosszabb. Én változom. Egyre kevésbé veszem komolyan magam. Egyre könnyebb vagyok.

Egyre több mosoly vesz körbe. Érzik.

Persze szenvedek még időről-időre, csak...

Járni az úton. Kiüresedni. Mint egy váza, amiből kiöntöd a zavaros vizet. Hagyni, hogy a pillanat beáramoljon a helyére. Ha nem gondolsz, Élettel telsz meg.

Feloldódik a forma. Ha tele vagy gondolattal, minek lenne még helye az életedben. Csak hordalék. Csak zaj.

Nem tudni, mi lesz a következő pillanat. Elfogadni. Átélni. Nem

Azt hiszem a fejlődés ezen a területen is, mint sok helyütt máshol, lépcsőzetesen zajlik. Eljutsz valahova, majd követi egy sík, egyenletes szakasz, ahol nem történik változás. Ahol csak vagy te és a történések. Aztán valami észrevétlenül megváltozik. Minden ugyanolyan csak mégsem. Egyre feszítőbb, frusztrálóbb. Aztán történik valami s te megváltozol. Hirtelen könnyebb lesz. Ugrottál egy szintet. Jöhet a következő síkság.

Neo: "Fájnak a szemeim!"
Morpheus: "Mert még sohasem használtad őket."

Közhely? Persze. De ettől még érvényes. 
Azt látom, hogy sokszor bonyolódunk bele fogalmi vitákba. Meghatározások s tézisek tucatjait vagdossuk egymás fejéhez. Mert nagyon akarjuk...