Járni az úton. Kiüresedni. Mint egy váza, amiből kiöntöd a zavaros vizet. Hagyni, hogy a pillanat beáramoljon a helyére. Ha nem gondolsz, Élettel telsz meg.
Feloldódik a forma. Ha tele vagy gondolattal, minek lenne még helye az életedben. Csak hordalék. Csak zaj.
Nem tudni, mi lesz a következő pillanat. Elfogadni. Átélni. Nem gondolni.
Nem töprengeni a szavak értelmén. Mire kimondod, már elillant az, amit meg akartál ragadni vele. Vitázni? Mivel? Az Élettel, a Pillanattal? Ugyan mit állíthatnál érvényesebben, mint azt, hogy élsz?
Az elme kiürítése haldoklás. Lehet hirtelen, vagy lassan. De az, aminek tartod magad, az illúzió, az Én meghal. Ami marad, az az Élet.
Végül megszületsz.
Csak előbb...
meg kell halni.
Mérhetetlenül kell bízni. Az Élet tudja a dolgát, s te a része vagy. Engedd el a döntést. Az illúziót, hogy valaha is döntöttél.
Lazíts.
Szemlélődj.
Figyelj!
Együtt brekegünk