békás tó

Szóval le írtam már hogy szinte minden félét ki próbáltam, volt időszak mikor teremtetem minden tökéletes volt,tiszta voltam, aztán az abbamaradt, meg próbáltam visszatérni de sehogy sem sikerült ,így próbálkoztam vallással,jézus-al,és volt mindenben egy kis békém,tapasztalatom, aztán echart tolle a mindent elengedés benne is sok részem volt nagyon jó tapasztalatok béke, meditáció, eltűnt.Sok spirituális könyv,Békés harcos filozófia ,de mind megsemisül,egyikhez sem tudtam visszatérni és egyiknél sem éreztem hogy az az igazán enyém,vagyis én vagyok, ahogy le írtad már sokszor szívesen fel adtam volna szinte fel is,de valami nem enged.

Tudom hogy tapasztalatokat kell gyűjtenem de nehéz, rengeteg próbálkozásomnál elbukok ,sokszor idegeskedem,még sirni is szoktam(persze ilyenkor megkönyebülök)de szeretném megtalálni a helyem,vagy valami célt amiért felkelhetek,vagy valami utat,de nehéz mert már nem érzem magamban az erőt,vagy az életkedvet, próbálok éber lenni de sokszor kudarcba fullad ,olyan mintha tényleg át aludnák napokat,tudatlanul,biztos érted mire gondolok.

És muszáj le írnom még egy dolgot ,nem tudom miért van de félek a szellemektől,sokszor előjön nem tudom mit kezdjek vele:( lehet valami egos oka van de nem tudom.

Hát köszönöm hogy segítesz ,az írásodból látszik hogy sok tapasztalatod van,és remélem egy új szintre tudsz emelni:) és még beszélünk remélem.

Szeretnék leszögezni valamit az elején. Én nem adhatok neked semmit. Nem tudlak új szintre emelni. Minden ott van benned, ami ehhez kell. Annyit tudok tenni, hogy hozzásegítselek felismerésekhez. Hogy észrevedd azt, amit már jó ideje nézel, csak még nem látod. :)

Ismerem azt az érzést, hogy amikor találkozol valami új dologgal, az egy darabig működik, inspirál, majd lassan szertefoszlik, s te nem jut oda vissza, ahol már jártál. Mint a francos drog :)

Én úgy vélem ennek egyik fő oka az, hogy amikor az ember készen kap elgondolásokat, módszereket, az nagyon hasznos és sokat tud segíteni. Ahogy írtam már inspirálhat. De nem belőled fakadnak. Olyanok mint a konfekció öltönyök. Szép, kényelmes, örömmel tölt el, de nem tökéletesen illik rád.

Integrálj! Asszimilálj! (Szép szavak, amiknek semmi értelmük :) A tudás, amit így nyersz, többnyire mások történetei. Életük, tapasztalásaik, számukra bevált módszerek, eszközök. Jézus, Buddha, Tolle, Mooji, A.J. Christian, Krishnamurti stb. Mindig a közös pontokra figyelj, amik átívelnek korokat, fogalmakat, egyéni életutakat.

Sose higgy a szavaknak. Akárki, akármennyire is megvilágosodott, ha arra adja a fejét, hogy átadja  a tudását, akkor ki van szolgáltatva a fogalmaknak, szavaknak. Olyan dolgokról igyekszik beszámolni, melyre az elmének nincsenek szavai. Nem lehet formába önteni. Így nagyrészt félreértés születik belőle. Csak azokra a dolgokra tudsz rezonálni, amik már a tapasztalati körödben is jelen vannak. Biztos, hogy neked is volt már olyan élményed, amit nem tudtál elmesélni, bárhogy is próbáltad :)

De mindenből félretettél valamit magadnak, szereztél közben saját tapasztalásokat. Ennyi.

ÉLD MEG azokat!

Hidd el azt, amit tudsz. Hiszen számtalanszor ráismertél mások szavaiban a saját érzéseidre, csak épp nem vagy nem így fogalmaztad meg. Hidd el, hogy igazad van, jól látod. Emlékszel Neo-ra és az ugróprogramra? Mi, akiket egyszerre gátol és repít a fene nagy eszünk, mi sokszor kell, hogy lezuhanjunk. :) Mi nehezen hiszünk, mert tudni vágyunk, és nagyon nehezen jutunk el a felismerésig, hogy a kettő ugyanaz. Megint szavak, szavak, fogalmak, értelmezések, félreértések...

Ezért nem egyszerű. De csak addig nem, amíg meg nem születik az erő, amivel ezt az egész kirakóst lesöpröd az asztalról, s meglátod végre az asztal lapját. A lényeget.

Teljesen jól csinálod, amit csinálsz. Nem vagy lemaradva, nem teszel fölösleges kanyarokat. Türelmetlenséged (mert annak érezlek) és frusztrációd az elvárásaidból fakadnak. Elvárásaid az összegyűjtött információkból táplálkoznak. Semmi baj, ha átalszol napokat. Mindez a feszültség össze fog gyűlni, és fő hajtóerőddé válik a továbbiakhoz.

A szellemekkel kapcsolatban: Én is sokáig féltem tőlük, bár mai napig nem tudom, hogyan reagálnék, ha találkoznák eggyel :) Nekem sokat segített, az hogy hiszem, hogy a lényegem érinthetetlen kívülről. Elpusztíthatatlan, mert egy az Mindennel. A szellem és én valójában egyek vagyunk. S még ha árt is nekem... NEKEM nem tud ártani. Csak tapasztaláshoz segíthet. Sokkal kellemetlenebb a fejemben a gondolataimból megszülető félelem. Az viszont az én birodalmam. Mostanában olyan munkám van, ahol volt alkalmam félni a szellemektől. Aztán bevezettem, hogy amikor majréztam, azt mondogattam magamban: Ezek csak gondolatok. Aztán pedig azt: Megbocsájtok ezekért a gondolatokért magamnak, főleg azért, hogy bántottam magam velük.

Hát az én gondom az lenne hogy nem találom az utam,a helyem a világban,nincs életszemléletem,meg semmi.

Szeretném megtalálni a saját utam,de sehogy sem megy.

Már rengeteg utat megjártam,rengeteg világnézetet,ilyen olyan vallást, meg már szinte mindent.

Próbálkoztam azzal hogy hagytam az egészet hogy az utam rám találjon de egyszerűen semmi,nem tudom mi értelme az életnek,ki akarok lenni,mi a célom,mi a valoság.

Nagyon jó, hogy sok mindent kipróbáltál már, és aztán mindezt oda is hagytad, mert valószínűleg érezted, hogy ezek nem a te ösvényeid. Sokan már itt feladják, s betagozódnak valamibe, ami bár nem teljesen kielégítő, de még mindig jobb mint a semmi.
Te bátor vagy és elszánt. Ott hagyod azt, ami számodra nem megfelelő. Erre mindenképpen légy büszke, s meríts erőt belőle. Mersz elveszni.
Elveszni azonban rohadt egy dolog. Kétségbeejtő és félelmetes, de biztos vagyok benne, hogy ezzel teljes mértékben tisztában vagy. :) Úgyhogy nem terhellek tovább a nyilvánvaló kimondásával.

Nézzük azt, ami talán kevésbé nyilvánvaló.

Mit tanácsolnál annak, aki elhamarkodottan ítélkezik, és azt gondolja, mindig mások a hibásak? Vagy mindenben tökéletes akar lenni, és arra vágyik, hogy mindenki szeresse?

Keresse meg azt, hogy mitől fél. A létezésünk alapállapota, amíg az egónk irányít minket, a félelem. Annyi minden van, amivel az elménk nem tud mit kezdeni, s azért, hogy ne kelljen szembenéznie vele, megpróbálja másnak látni. Dühös lesz, szomorú, kivetíti, elnyomja, hasítja... Bármit megtesz, csak ne kelljen szembenéznie vele.

Hogy ez miért így működik?

Mit gondolsz? célszerű vagy ostobaság elkerülni azt a személyt aki elutasítást fájdalmat szenvedést vált ki belőled. Aki összetöri a szíved. Ezt kell megoldanom. Különben mindig erőt kell vennem magamon minden egyes alkalommal amikor kapcsolatba kerülök azzal a személlyel és ez már elviselhetetlen.

A bölcsek azt mondják, légy hálás azoknak, akik bántanak, szenvedést okoznak neked, mert ők tanítanak téged. Ahhoz, hogy ezzel kezdeni lehessen valamit, meg kell érteni a szenvedés természetét. Itt csak röviden annyit, hogy a szenvedés többnyire akkor keletkezik, amikor az elme által kreált szimulált valóságkép és a Valóság eltávolodik egymástól. Amikor valami szenvedést okoz számodra, akkor három lehetőség áll a rendelkezésedre:

Hogyan lehet megállni azt, hogy folyamatosan összehasonlítsd magad másokkal? Kényszeresen hasonlítom össze magam másokkal, a testem, a tehetségem, a képességeimet, sikereimet teljesítményemet. Ezt komoly akadálynak érzem. Igyekszem hálát adni azért ami van. De az elmém, valahol ott a háttérben folyamatosan felmér. Összevet a szerinte ideális képpel. Mit tehetek ellene?

Az, hogy folyamatosan összehasonlítod magad másokkal, teljesen természetes. Ne tegyél ellene semmit. Persze, érzem, hogy téged nagyon zavar, hogy nem tudod abbahagyni. Ez már egy sokkal érdekesebb dolog. Olyan, mintha személyiséged egy része, nem lenne alárendelve az akaratodnak. Hirtelen dróton rángatott bábúnak érzed magad, akinek nincs beleszólása a saját sorsába? Nagyszerű!

Az történt, hogy rátaláltam Max és Maxina blogjára, ahol elolvastam „a nagy kékség” c. bejegyzést. Felkeltetette az érdeklődésemet, s kérdéseket tettem fel. Ebből aztán kialakult egy érdekes beszélgetés Maxina és köztem. Hosszú utat jártunk be. A továbbiakban a kiinduló bejegyzést is és az abból kialakuló beszélgetést többé-kevésbé vágatlan változatban fogom több részletben közzétenni. Ha valaki esetleg szeretne hozzászólni, ne fogja vissza magát :)

(Ez a beszélgetésünk hatodik részlete!)

Az történt, hogy rátaláltam Max és Maxina blogjára, ahol elolvastam „a nagy kékség” c. bejegyzést. Felkeltetette az érdeklődésemet, s kérdéseket tettem fel. Ebből aztán kialakult egy érdekes beszélgetés Maxina és köztem. Hosszú utat jártunk be. A továbbiakban a kiinduló bejegyzést is és az abból kialakuló beszélgetést többé-kevésbé vágatlan változatban fogom több részletben közzétenni. Ha valaki esetleg szeretne hozzászólni, ne fogja vissza magát :)

(Ez a beszélgetésünk ötödik részlete!)

Az történt, hogy rátaláltam Max és Maxina blogjára, ahol elolvastam „a nagy kékség” c. bejegyzést. Felkeltetette az érdeklődésemet, s kérdéseket tettem fel. Ebből aztán kialakult egy érdekes beszélgetés Maxina és köztem. Hosszú utat jártunk be. A továbbiakban a kiinduló bejegyzést is és az abból kialakuló beszélgetést többé-kevésbé vágatlan változatban fogom több részletben közzétenni. Ha valaki esetleg szeretne hozzászólni, ne fogja vissza magát :)

(Ez a beszélgetésünk negyedik részlete!)

Az történt, hogy rátaláltam Max és Maxina blogjára, ahol elolvastam „a nagy kékség” c. bejegyzést. Felkeltetette az érdeklődésemet, s kérdéseket tettem fel. Ebből aztán kialakult egy érdekes beszélgetés Maxina és köztem. Hosszú utat jártunk be. A továbbiakban a kiinduló bejegyzést is és az abból kialakuló beszélgetést többé-kevésbé vágatlan változatban fogom több részletben közzétenni. Ha valaki esetleg szeretne hozzászólni, ne fogja vissza magát :)

(Ez a beszélgetésünk harmadik részlete!)

Az történt, hogy rátaláltam Max és Maxina blogjára, ahol elolvastam „a nagy kékség” c. bejegyzést. Felkeltetette az érdeklődésemet, s kérdéseket tettem fel. Ebből aztán kialakult egy érdekes beszélgetés Maxina és köztem. Hosszú utat jártunk be. A továbbiakban a kiinduló bejegyzést is és az abból kialakuló beszélgetést többé-kevésbé vágatlan változatban fogom több részletben közzétenni. Ha valaki esetleg szeretne hozzászólni, ne fogja vissza magát :)

(Ez a beszélgetésünk második részlete!)