BEMUTATKOZÁS

Ha sétálsz egy tó közelében, sokféle hangot hallhatsz. A víz csobogását, a szél zúgását. Sokszor a békák kuruttyolását is. Dönthetsz, hogyan tovább. Észre sem veszed és továbbmész. Megállsz egy pillanatra, mert idegesít a vartyogás. Szidod a békát, mert zavar. Vagy állsz egy kicsit és hallgatod. Belefeledkezel. Akárhogy döntesz, a békának mindegy. Ő marad és brekeg. Yorick vagyok, és ez az én tavam.

Együtt brekegünk

  • jorick1977: @sünibaba: Én valójában nem erre gondoltam... :) De abban is van igazság, amit írtál. Hiszek abban... (2015.01.30. 07:03) Megcsalás 4.
  • sünibaba: Sokat gondolkodom a megcsalásról szóló írásaidon. Töprengek, hogy vagyok én most ezzel. Teljes mér... (2015.01.28. 19:33) Megcsalás 4.
  • sünibaba: @jorick1977: Válaszoltál, nagyon is, köszönöm. Én is egyre többször meglátom azt a sérült kicsit ... (2014.10.16. 18:56) Realitás vagy valóság?
  • jorick1977: @sünibaba: Magát az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a bűvész nagylelkűen megmutatja, hogya... (2014.10.07. 09:37) Realitás vagy valóság?
  • sünibaba: @jorick1977: Esetleg igen, ha ez nem túl tolakodó kérés. Könnyebb megértenem, ha van konkrétabb pé... (2014.10.05. 07:32) Realitás vagy valóság?
  • Utolsó 20

Maxina és Yorick II.

2013.12.15. 07:21 | jorick1977 | komment

Címkék: ego élet önértékelés filozófia gondolatok valóság életmód figyelem életvezetés tudat önismeret önbizalom elme önkép jelenlét

Az történt, hogy rátaláltam Max és Maxina blogjára, ahol elolvastam „a nagy kékség” c. bejegyzést. Felkeltetette az érdeklődésemet, s kérdéseket tettem fel. Ebből aztán kialakult egy érdekes beszélgetés Maxina és köztem. Hosszú utat jártunk be. A továbbiakban a kiinduló bejegyzést is és az abból kialakuló beszélgetést többé-kevésbé vágatlan változatban fogom több részletben közzétenni. Ha valaki esetleg szeretne hozzászólni, ne fogja vissza magát :)

(Ez a beszélgetésünk második részlete!)

Itt hagytuk abba:

jorick1977 · http://bekasto.blog.hu 2013.12.02. 14:43:06

Játszhatok egy kicsit az "én-vár"-ral? Valami miatt úgy épült, hogy Neked az nem jó. Ki építette? Hogyan épült? Ha nem tetszik, akkor tulajdonképpen kinek nem tetszik? Hiszen a vár és Te egyek vagytok. Vagy mégsem? És egyáltalán, ki lakik az én-várban?

Max & Maxina · www.maxandmaxina.blog.hu 2013.12.02. 15:04:51

@jorick1977: ki építette, hogyan épült: annyira egyszerű. mindenki, akivel valaha kapcsolatba kerültem. az események, amik velem megtörténtek. ezek hatásai és az én válaszreakcióim, az én hitrendszerem ezeken keresztül magamról és a világról, a kettő viszonyáról. hogyan épül egy ember személyisége? hát úgy épül. nem részletezném tovább. 

kinek nem tetszik? nekem nem tetszik, természetesen. a reakciók, a sémák, amiket egy-egy helyzetben tanultam jól működhettek mondjuk a gyerekkorban, de nem jók már felnőttkorban. (énvédő mechanizmusok pl.) 
igen, egyek vagyunk. a váram, én vagyok, mint írtam. én építettem a várat. aki vagyok. de gyakran zavar, aki vagyok: például bizalmatlanság, stb. önértékelési problémák bizonyos helyzetekben. 
így érthető? 


a felismerések pedig új és új területek, ahová besüt a fény. és látá maxina, hogy hoppá!!! a francba!!! itt bennem van egy nagy ellenállás azzal kapcsolatban, amire pedig egyébként vágynék. konkrétan most egy: pénzügyek, párkapcsolat, kiszolgáltatottság-bizalom, elköteleződés. konkrétan egy helyzet kapcsán. 

jorick1977 · http://bekasto.blog.hu 2013.12.03. 06:40:14

@Max & Maxina: Látom elég tudatosan szemléled saját magad :) Miközben zavar, hogy bármennyire is jól látod a pszichéd működését, sokszor ki vagy szolgáltatva neki. Én legalábbis sokszor érzem így. Kicsit olyan, mintha lenne egy kalapács a kezemben, s bár nem akarok ráverni az ujjamra, tiltakoznék, de nem bírok megszólalni, az egyik ujjamat leteszem az asztalra, a másik kezemmel magasra emelem a kalapácsot. Tudom, hogy rohadtul fog fájni, tudom, hogy nem ezt kellene tennem, valahogy mégse tudok kitörni. Persze a vége az, hogy rohadtul fáj és megfogadom, hogy na ezt így soha többé. Aztán persze de...


Nagyon sokszor kapom magam azon, hogy előbb reagálok, aztán gondolkodom. De ha fel sem fogtam igazából a helyzetet, akkor miért reagálok? Ha nem gondolkodom, akkor ki vagy mi reagál? A reflexeim. A beidegzett válaszreakciók. (Számomra, a Te metaforáddal élve, ezek az "én-vár" különböző elemei.)
Ezen igazából az sem változtat, ha egy régi beidegződést, egy újra cserélek. Annyi történt, hogy egy rémálmot lecseréltem egy jobb álomra. De ettől még nem ébredtem fel. Ráversz a térdemre rúgok. Olyat teszel, ami beránt régi, hasonló emlékeket, felidézve az azokhoz kötődő érzelmeimet, már sémának érzékelem a jelenlegi szituációt, és újfent reflexesen reagálok.

Na most, ha végiggondolom, hogy egy nap hányszor cselekszem így, akkor felmerül egy kérdés: Ki az, aki időnként szemlél engem a háttérből, nem tud megállítani, de valójában tudja, hogy amit teszek az őrültség? Nem lehet, hogy igazából az vagyok Én? A vár igazi lakója? Akit a vár eredetileg védeni hivatott, de végül rabbá tett?

Max & Maxina · www.maxandmaxina.blog.hu 2013.12.03. 07:15:18

@jorick1977: elég skizofrén helyzet - mondaná egy analitikus. de mivel te ezoterikus vagy, gondolom inkább a lélek és a psziché kettősére gondolsz. :)
érdekes dolog a hit. vannak emberek, akiknek hinni istenben könnyebb, mint önmagukban és az istenhiten keresztül vezet az útjuk az önmagukban való hithez. ez is egy út. 


egy olyan bizalomhiányos ember, mint én nehezen hisz bármiben is. én mindent megkérdőjelezek. nincsenek evidenciák, nincsenek megbonthatatlan alapkövek. mindent, mindenkit, mindenkor vizsgálok. így vagyok magammal is, a dolgokkal körülöttem, az emberekkel és a gondolataikkal, az eszméikkel. nem tudom, létezik-e isten, nem tudom, létezik-e lélek, nem tudom, létezik-e anyag nélküli szellem. vannak tapasztalataim. azokat érdeklődve nézem. de nem tulajdonítok a tapasztalataimnak olyan jelentőséget, hogy azt gondoljam, a tapasztalataim határozzák meg a világot. ezért azt mondom, jé, ezt is látom, de ezen kívül nyilván van egy csomó minden, amiről nincs fogalmam sem, még elképzelni sem vagyok képes, mert nincs róla fikarcnyi tapasztalatom sem. :)


egyébként a személyiségem részeit nem szeretném ennyire különálló részként érezni, látni. talán van a psziché, talán van a lélek. de nem véletlenül vagyunk olyan konstrukciók, mint amilyenek.nem vagyok csupán lélek, és nem vagyok csupán psziché. maradok a kezdő gondolatnál. mindkettőnek funkciója van. a sémák, a kialakult viselkedési minták fontosak, nagy terheket vesznek le rólunk. nem is akarom mindet felülvizsgálni és megváltoztatni, csak amik korlátoznak, amiknek a megléte kellemetlen, rontja az életminőségemet. az énem egyes részei nem harmonizálnak egymással. pontosabban nem abban a fajta harmóniában vannak, ami nekem tetszene. és hogy énemnek melyik darabja milyen funkciót tölt be, csak annyiból érdekel, hogyan működik, hogyan hat a mindennapjaimra. nem vagyok tisztán szellem. nem vagyok tisztán psziché. 
ember vagyok. :)

jorick1977 · http://bekasto.blog.hu 2013.12.03. 09:34:47

@Max & Maxina: "ember vagyok". Igaz. De mit jelent embernek lenni? Most ne valami lila ködösre gondolj, hanem arra, amit neked jelent ez. 


Figyelj! A sablonok veszélyesek. Én pl. nem tartom magam ezoterikusnak és nem vagyok híve annak, hogy pusztán higgyek valamit. Azonban amikor beazonosítasz a saját értelmezési rendszeredben már nem engem hallasz, nem az én szavaimat látod. Hanem valamit, ami benned rezonál az általam használt kifejezésekre. Én pont erről beszélek.
A sémáknak köszönhetően ritkán vagy soha nem tapasztalható meg a valóság, csak annak tudati kivetülése az elmédben. Valójában mindegyikünk saját univerzumban él. Engem az a kíváncsiság kezdett el hajtani, hogy milyen lehet a dolgokat annak látni amik. Hogyan dönthetek arról, hogy mi a jó vagy rossz nekem, ha az alap kondíciókkal nem vagyok tisztában.


"de nem tulajdonítok a tapasztalataimnak olyan jelentőséget, hogy azt gondoljam, a tapasztalataim határozzák meg a világot." Én az állítom, hogy a tapasztalataid és gondolataid teremtik azt a világot, amiben élsz.
Ha kimész sétálni és elered az eső, akkor hogyan reagálsz: dühöngsz, mert elázol vagy örülsz, mert szeretsz esőben sétálni? Ahogy reagálsz az meghatározza a hangulatodat, ami kialakítja az emlékkép pozitív vagy negatív érzelmi irányultságát. S ha megkérdi valaki: Milyen napod volt? Mit fogsz válaszolni? Az eső, mint a világ ténye teljesen objektív. Hogy benned mit vált ki, az alakítja a világról alkotott képedet. Mindeközben gyakorlatilag nem érzékelted a valóságot, csak a képét a fejedben.
"én mindent megkérdőjelezek. nincsenek evidenciák, nincsenek megbonthatatlan alapkövek. mindent, mindenkit, mindenkor vizsgálok." Hasonlítunk :P :)

u.i.:
"de nem véletlenül vagyunk olyan konstrukciók, mint amilyenek" Ez szerintem is így van. Én csak azt mondom, hogy lövésünk se nagyon van arról, milyen konstrukciók vagyunk valójában.

Max & Maxina · www.maxandmaxina.blog.hu 2013.12.03. 10:55:01

@jorick1977: "Valójában mindegyikünk saját univerzumban él." mélyen egyetértek. én azt szoktam mondani, annyi virtuális valóság létezik, amennyi emberi elme.:)igen, az elménken keresztül, a személyiségünkön keresztül vizsgáljuk a világot, benne önmagunkat. (prizma elmélet:))ennek alapján a világ az, amilyennek látom, észlelem, benne önmagammal természetesen. én csak azt mondom, hogy a lehetőségeim korlátozottak a megismerésre, a tapasztalásra. így az azon kívül eső dolgok egyszerűen nem léteznek számomra és a világról és az önmagamról alkotott kép is ennek megfelelően korlátozott. a világ megismerése és önmagunk megismerése is éppen ezért olyan nehéz. ugyanakkor ez benne a szép. te látsz olyat, amit én nem. minden ember hozzátesz ehhez a világhoz, akár világképhez egy színt, egy árnyalatot. de ez már tömény filozofálgatás.... :P


erre lehet azt mondani, hogy akkor én úgy vagyok tökéletes, ahogy vagyok, mert a speciális szemüvegemen keresztül a speciális a világom. csak rám jellemzően egyedi. és így is van. a gondok csak akkor kezdődnek, ha ezek a színek, ezek az árnyalatok nekem nem tetszenek. amikor például azt tapasztalom, hogy egy párkapcsolaton belül a kételkedéseim, paranoiás szintet öltenek ezzel megnehezítik nem csak a párom, de legfőképpen a saját életemet. és itt, amikor ezt látom, ezt érzem, amikor túl sokszor vagyok frusztrált a saját világomban, a saját prizmám miatt (amely prizma a váram....:D), akkor van az ideje a figyelésnek, a kutatásnak, a változásnak. egyébként mifrancnak??

lövésünk sincs, milyen konstrukciók vagyunk? lehet. de ez is, mint minden más felfedezés, hoz örömteli és nehéz pillanatokat egyaránt. viszont az tagadhatatlan, hogy a borús és a könnyed oldalával együtt egy hihetetlenül érdekes kaland. :)

Azt hiszem, ennyi most elég lesz. :)

De folyt. köv.

Csak tessék figyelni!

A bejegyzés trackback címe:

https://bekasto.blog.hu/api/trackback/id/tr785693193

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása