Türelmetlen vagyok.

Itt ülök és írok, miközben sokszor hangyafasznyival sem érzem magam megvilágosodottabbnak, mint annak előtte, hogy elkezdtem ezzel foglalkozni. De komolyan. Néha t ö rni zúz ni tud nék dühö m ben.

Most ilyenkor mi van?

Tegnap nézegettem Moojit. Hallgattam, amit mond. Még mindig nagyon szeretem. Olyan mint egy friss hegyi patak. Aztán arra gondoltam, hogy amikor nem egy beszélő fej egy youtube ablakban, akkor milyen lehet?

Szokott becsajozni? Kizabálja éjszaka a hűtőt? Vannak kis, mocskos perverziói? Visszataszító szokásai?

Vagy Tolle. Olyan mint Yoda. Ő is csak egy beszélő felsőtest a világomban. Hogyan áll sorban? Miért nincs családja? 

Például ez egy érdekes dolog. Semmit nem tudok arról, hogyan nevelnek gyerekeket a “Mesterek”?

Nyomják a sok okosságot, és kurvára nem adnak praktikus mintákat! Most már tényleg kezdek bepöccenni!

Én meg mint egy hülye, írom ezt a szart, próbálom megérteni, megélni a sok baromságot, amit összeolvastam, megnéztem. Igen, mert tetszik. Mert jó lenne! Közben annyit értem el, hogy seggfejnek érzem magam. Önbecsülésem romokban. Gyakorlatilag ugyanúgy élem az életem mint előtte, szinte ugyanazt csinálom, csak most örökké van egy kis feketedoboz a fejemben, s vagy menet közben, vagy utólag azt nyomatja: látod, megint seggfej voltál.

Unom. Rohadtul fárasztó. Csak a kurva életbe, nem tudom kikapcsolni!!!!!

…pedig nagyon akartam… nagyon akarom…akarom, hogy sikerüljön… vágyom arra, hogy olyan legyek… nem is tudom pontosan, hogy milyen…csak nem ilyen…

Igen, látom, hol a csapda. Visszajöttem. Azt hiszem kicsit elaludtam. Nem volt nagyon ciki? Csináltam valami hülyeséget?…

…Átolvastam, amit írtam. Igen, ő az egom volt. Nem nagyon találkoztál itt vele. Most kicsit nem figyeltem az írásra, s neki meg kedve volt. Hát így élünk. Ketten egy fejben. Illetve sokkal többen, mert még ő sem tudja hány részből áll.

Hogy ez őrület? Hogy be fogok kattanni, ha ezt így folytatom? (Már ha ez nem történt meg?:)

Ha őszintén végignézem az életemet, már amennyire megy, mindig legalább két hang vitatkozott a fejemben. Most nem változott semmi, csak egyre jobban hangot kap. Egyre nyilvánvalóbbá válik a tény: BOLOND VAGYOK!

Nem tudom, mi lesz a vége? Hová fut ki? Csak most fáradt vagyok és frusztrált. Fáradt, mert izomból próbálom megérteni a tanításokat, holott mindenki úgy kezdi, hogy ezt ne csináld! Frusztrált, mert nem ott akarok lenni, ahol vagyok.

IGEEEEEEN! Tudom, hogy hónapok óta erről írok, ezt magyarázom. És? Nyilvánvalóan én is megcsúszok. 

A francba! Hagyjuk ezt a vergődést!

Majd figyelek!

Várj! Ezt még elmondom! Tudod, mi borított ki tegnap igazán? Amikor néztem Moojit, és a felvételen látszik pár pofa, akik a közelében ülnek… Becsukott szemmel és áhitatos, örömteli arccal hallgatták, amit mond. És én meg azt éreztem, hogy téglával szeretném szétverni az ájtatos, megjátszós pofájukat, mert olyan kurvára megvilágosodottak voltak, hogy az már elviselhetetlen volt!

Csssss! Elég legyen!