Azt, hiszem, hogy túlpörögtem. Olyan vagyok, mint a cukorral felpörgetett ovisok. Eleinte mókás, hogy mindenre van energia, de a vége brutális fáradság és sírás.
Egyszer láttam egy fazont, aki görcsösen akart mindent, ami spirituális. Azt mondta neki az aktuális vezetője, (igen, hallgatóztam:), “Hagyd abba a gyakorlást! Már mondtam.”
Emlékszem, hogy meglehetősen hülye tanácsnak gondoltam.
Most úgy vélem, értem, miről van szó.
Valaki megkérdezte tőlem, mi a célom ezzel az egésszel? A megvilágosodás?
Nem mertem azt válaszolni, igen. Túl nagyképűnek hangzott az egóm számára. Azt válaszoltam:
“A célom az, hogy végre érzékeljem azt, ami van. Érzékeljem a valóságot.”
Az a gyanúm, hogy a probléma megint a CÉL és az AKAROM szavakkal van. Játszik az egóm. Igazából küzd.
Valahol azt olvastam: “Aki le akarja leplezni az egó illúzióját, az rendkívül agresszív ellenféllel találja magát szemben.”
Valószínűleg az egóm azt játszotta, hogy ő tudat. Így biztonságban volt. Most viszont olyan határra ért, ahol nincs tovább… a túloldalon ő már nem létezhet. Nyilvánvalóvá vált az átverés.
A tudat felszabadítása nem intellektuális játék. Úgy vélem, (azt akartam írni, hogy kell!) az elengedés a kulcs. Az ellazulás. Fura… Ahogy ezt leírtam, elkezdtem feszülté válni. Mélyen, a gyomromban érzem.
Röhejes. Miért ilyen pokoli nehéz csak LENNI? Mi a szar folyik itt? De tényleg próbáld ki, hogy tudsz-e tíz percig csak lenni. Mondjuk: MOST!
Betojtál mi? Egyértelműen gond van.
Ha kicsit sikerült, akkor érezted a süket csöndet. Valami semmit. Mint amikor kimegy az adás, vagy bedöglik a TV. Egy darabig bambulod az üres képernyőt. De mit nézz egy üres képernyőn? Eddig izgalmas volt, amit láttál. Most meg csak egy idiótát látsz tükröződni, aki pár méterről mered egy üres képernyőre. A falat is nézhetnéd ennyi erővel. De olyat csak egy hülye csinál. Hogy a TV csak vetített képek sorozata? Nem valóság? Ugyan…
Inkább az illúzió, mint a tükör. A tükör viszont a Valóságot tükrözi. Igazából nem szórakozol, nem művelődsz, nem informálódsz. Egy hülye vagy, egy idióta, egy barom, aki ül egy szobában, és pár méterről bámul egy képernyőt. Nem mozog, nem érzékel, passzív. Halott. Semmit nem tud magáról. Nem ismeri a külvilágot. Hipnotizálva mered a képre. Ha véletlenül egy pillanatra kimegy az adás, azt hiszi meghal. Pedig nem. Esélyt kapna ÉLNI!
Muszáj lesz jobban figyelni!
Együtt brekegünk