békás tó

Most már érted, hogyan keletkezik az indulat. Azt is látod, hogyan gyűlik fel benned, s zuhan rá mindig az összeállt feszültség az aktuális pillanatra. Most következzék a harmadik lépés:

3. Tanuld meg a benned dúló negatív, romboló energiát pozitívvá transzformálni!

Normál esetben, amikor a Valóság nem hajlandó megfelelni az Egód elvárásainak, akkor negatív energiák keletkeznek benned. Feszült leszel, vagy ép depressziós. Vagy találnak kivezető utat és távoznak (értsd: megéled az érzéseidet), vagy (és többnyire ez a helyzet) magadba fojtod őket. Egy dolog semmiképpen nem szokott megtörténni, hogy ráébredj arra, hogy a benned dúló feszültségek, negatív energiák, azért keletkeztek, mert képtelen vagy elfogadni a kialakult helyzetet, az adott pillanatot. Ezek a rossz érzések aztán benned ragadnak, főleg emlékképek formájában. Az agyad archívumként őrzi sérelmeid teljes tárházát. A konkrétumok sokszor elmosódnak idővel, de az emlékképekben őrzött feszültség gyakorlatilag nem változik. Az új, de hasonló szituáció előhívja ezeket az emléknyomokat, aktiválja a bennük tárolt feszültséget. S te dühöngsz, hisztériázol, mély depresszióba zuhansz, mert ez a folyamat azt az érzést kelti benned, hogy ez mindig így volt, s akkor valószínűleg mindig így is lesz. 

Ha próbálkoztál a korábban leírtak érvényesítésével az életedben, akkor már vannak tapasztalataid ez ügyben. Apróságok. Ha fel is húzod magad, akkor jóval kevésbé. Vagy éppen ugyanannyira, de már menet közben képes vagy érzékelni annak abszurditását, amit csinálsz. Esetleg menet közben ki is tudsz szállni a szituációból. Ez azt jelenti, hogy tudatosságod egyre erősebb. (kb. úgy mint aki hosszú kómából ébredt, s most próbál újra megtanulni járni. Még igen tétovák, bizonytalanok, esetlegesek az első lépések. Sok türelem és kitartás kell ahhoz, hogy valaha is járni tudj!)

Hogyan tudod végrehajtani a transzformációt? Az elv végtelenül egyszerű:

Szeretnél tudatos lenni? Szeretnéd a világot körülötted annak érzékelni, ami? Szeretnéd, ha az Egód a szolgálatodra állna, s nem zsarnokként irányítana? Szeretnél kitörni az egyszerű biorobot létezésből?

Igen.

Igyekszel mindent megtenni ennek érdekében?

Igen.

Sikerül?

Nem. Csak ritkán.

Mit érzel, amikor nem sikerül?

Bassza meg!

Dühös vagy?

Igen.

Remek.

? Én azt hittem, hogy aki tudatos, az teljes harmóniában leledzik, rendíthetetlen nyugalommal.

Ez igaz. De nem azért, amiért gondolod. Nem uralkodnod kell az érzelmeiden, nem elnyomnod őket. Attól nem tudatosabb leszel, hanem egyre mélyebb kómába zuhansz. Éld meg az érzelmeidet, figyeld meg őket, figyeld a helyzetet. Éld meg, hogy már megint nem sikerült tudatos maradnod. Érezd, hogy emiatt seggfejnek érzed magad. Érezd, hogy dühös vagy magadra, mert megint kudarcot vallottál. 

És itt a lényeg!

Fogd meg az efölött érzett dühödet, és használd fel az energiáját arra, hogy ébren tartsa a figyelmedet.

Ennyi?

Ennyi.

Menj a francba. Ez nem segítség. Miért nem adsz konkrét útmutatót. Ha ez van, azt kell csinálni… Behúztál a csőbe, rohadék.

Amiket leírok, azokról a következőt kell tudnod: Az alapján írom, amit és ahogy én megéltem, mások iránymutatásai alapján. Azt tapasztaltam, hogy teljesen mindegy ők mit és hogyan írnak le. Az csak arra jó, hogy hozzávetőlegesen kijelölje az irányt. De járni NEKEM kellett és kell az ösvényen.

Én azt mesélem el Neked, hogy mit láttam. Hol estem el. Hol éreztem azt, hogy eltévedtem. Hogy indultam tovább. 

Neked nem az én utamat kell járnod. Csak tudd, létezik az út és lehet rajta járni. De lépned NEKED kell. Tapasztalnod NEKED kell. Tehát,

járj és FIGYELJ!