Mostanában foglalkoztat Jézus figurája. Hogy miért? Kicsit előbbről kell kezdenem.

Nem kaptam semmiféle vallásos nevelést. Így ajándékba adták szüleim a választás szabadságát és rám rótták a döntés felelősségét. Ez teljesen jól működött, amíg apám haldokolni nem kezdett, és nekem szembe kellett néznem a ténnyel, hogy világom teremtője, akiről azt hittem mélyen belül, hogy halhatatlan, végtelenül erős és hatalmas, mégsem az. Ekkor kezdtem komolyan kutakodni.

Nos, a könyves, egyházas vallásoktól alapvetően irtóztam. Igen ez a jó szó. A kereszténység gondolatától dührohamot tudtam kapni. Hogyan lehet, hogy milliárdnyi ember képes komolyan venni olyan világképet, melynél 8 évesen összetettebbet és emberibbet tudtam elképzelni. Most nem a teológusok vallásáról beszélek, hanem a “parasztasszonyok vallásosságáról”. Persze, ismerem az Újszövetséget és Jézus tanításait.

Aztán, ahogy idősödtem, egyre toleránsabb lettem. Mostanra pedig érteni vélem, mi volt a gondom. 

Pár éve kezembe került Júdás evangéliuma, majd a közelmúltban Jézus evangéliuma Márk tolmácsolásában.

Ezt az idézetet figyeld!

Odament hozzá egy leprás, térdre borult előtte, és így esengett hozzá: „Ha akarnád, képes lennél megtisztítani engem!” (41) [Jézus haragra gerjedt] és megesett rajta a szíve, kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” (42) Azon nyomban eltávozott tőle a lepra, és megtisztult. (43) [Jézus] pedig ráripakodott, és rögtön kidobta őt, (44) mondván: „Ügyelj rá, hogy senkinek semmit ne szólj, hanem menj el titokban, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel tisztulásodért [az áldozatot], amit Mózes rendelt, [megtisztulásod] bizonyság[á]ul nekik!” (45) Ő azonban, alighogy elment, elkezdte nagyban hirdetni és híresztelni a dolgot, úgyhogy [Jézus] többé nem volt képes nyilvánosan a városokba menni, hanem kinn, puszta helyeken tartózkodott; ennek ellenére mindenünnen mentek hozzá [az emberek].”

forrás:http://mek.oszk.hu/03900/03992/03992.pdf 8. oldal

Bakker! Ha én csodát tudnék tenni, és ezt fel tudnám használni, hogy megismertessem az emberekkel az igazságot, mást se csinálnék. Nem. Ilyet akkor tesz az ember, ha tudja: 

CSAK TUDÁS VAN, CSODA NINCS!

A csoda a tudattalan ember elméjében keletkezik, mert tapasztal csak, de nem ért. Gondold végig, mit érzel, amikor a fejlesztések olyan technológiát dobnak eléd, aminek még az alapjait sem érted. 

Jézus tudta, hogy a tudásával úgy tud segíteni az embereknek, mint senki a környéken, de rohadtul zavarhatta, hogy igazából főleg csak ezt látják az emberek, abból amit tesz vagy mond. “[Jézus] pedig ráripakodott, és rögtön kidobta őt, (44) mondván: „Ügyelj rá, hogy senkinek semmit ne szólj, hanem menj el titokban,”. (Ha a leprásnak fényképezője is lett volna, lehet, hogy Jézus leüti és összetöri a gépet :)

Akkor miért így néz ki az Újszövetség, ahogy?

Úgy vélem: Máté, Márk, Lukács és János rendes emberek voltak, akik soha nem hazudtak volna, és szándékosan soha nem torzították volna el az igazságot. Nem. De egyszerű emberek voltak. Csak annyit és úgy írhattak le, amennyit és ahogy azt felfogták.

Ebből lett menny-pokol, a jó gyerekek a játszóházba mennek, a rosszak a sarokba, ahol ijesztő, cunya ördögök döfködik a popsijukat. Ja, egyébként, ha nem vagy megkeresztelve, létezésed már önmagában bűnös dolog, ha nem térsz meg és engedelmeskedsz. Ez az elnyomás vallása. Engedelmeskedj, vagy pusztulj! Ez a rabság hite. A hit alapvetően megbéklyóz. (Tényleg nem vagyok ellenséges. Nem akarlak sérteni a hitedben. Ha most felháborodtál, nézz utána magadban  miért is tetted? Ha meggyőződésed szilárd, tudok olyat mondani, ami megrendít? A düh és felháborodás mindig félelemből fakad. Szerintem.)

Jézus tudott. A TUDÁS birtokában volt. És ez felszabadította. Bármilyen furcsa, de még a halál alól is. Csak nem úgy…

Ő a tudásról és az igazságról beszél (mára durván elavult képekben), csak nagyon félreértették, aztán kihasználták.

Meggyőződésem, ha most megnézné, hogy mit jelent a kereszténység, mit művelnek a nevében, aztán beleolvasna az Újszövetségbe, elsápadna, lassan kiejtené kezéből a “szent” könyvet, majd üveges szemekkel maga elé meredve csak annyit motyogna:

- Jézusom…