Az emberek élnek. Mivel az életnek számos aspektusa van, ezért sokféleképpen élnek. Mindenre találsz példát, és az ellenkezőjére is.
Egyvalamiből azonban hiány mutatkozik a Földön. A tartós boldogságból.
Én 30-on túl éreztem egyre erősebben azt, hogy nem lehet igaz, hogy csak ennyi. Mindenem megvan, amiről egy átlag középosztálybeli ember álmodhat. De valami…
Amikor kamasz voltam, imádtam a csillagokat nézni. Fejem tele fantáziákkal, érzésekkel és sci-fivel. Iszonyú erős sóvárgást éreztem magamban, majd egy idő után szavakba öntöttem: Haza akarok térni!
Mivel otthon voltam, a szüleim kicsit megrémültek, de fegyelmezetten betudták a befelé forduló, álmodozó kamaszokra jellemző világfájdalom-depresszió koktél hatásának. Sokáig, azt hittem, hogy a sok “hülye” sci-finek az utóhatása keveredett a frusztrációimmal. Ma úgy gondolom, hogy pont fordítva történt.
Egyszerűen azt érzem, hogy valami nem stimmel a világgal, vagy velem. Szóval, egyszerűen csak nem stimmel. (Igen, de esküszöm, hogy ennek most semmi köze a Mátrixhoz) (talán csak egy picit :)
Azt is tudom, hogy ha még mindig nem klikkeltél el, akkor vagy pszichológus vagy, akit izgat a lehetőség, hogy valami cyber-pszicho dolgot talált, ami megér egy kis vizsgálódást, vagy te is éreztél már hasonlót.
Együtt brekegünk