Hogy mi is a feszültség? Nyugi! Eszembe sincs vizsgáztatni. Én magam sem tudom pontosan. Csak kicsit utánanéztem, hogy mi a meghatározása. Nos, amennyit én megértettem, annak ez a lényege:
Adva van két pont. A két pontra két különböző erő hat, viszont a két pont kapcsolatban áll egymással. Ahhoz, hogy a kapcsolat fennmaradjon, valahogy ki kell egyensúlyozni az erők közti különbségeket. Hogy mi teremti meg az egyensúlyt, az anyag szakítószilárdsága, vagy a töltések áramlása egyik pontból a másikba, az már mindegy. Valaminek történnie kell. Ha a rendszer már nem tud egyensúlyba maradni, akkor szétesik.
Oké! Befejeztem. Hogy mindez mit keres itt? Mindjárt mutatom:
Adva van a Valóság és az Egó. A Valóság megy a maga útján, az elme is… A Valóság tényei és az Egó elvárásai jelentik a különböző erőket. Ami pedig mindezt egyensúlyba igyekszik tartani az az Egó, az elme maga. Minél nagyobb a különbség a Valóság tényei és az Egó elvárásai között, annál nagyobb a feszültség, ahogy az Egó megfeszül, hogy egyensúlyt teremtsen. Nézzük egy példával:
Számodra nagy jelentőségű találkozóra igyekszel. Fontosnak érzed a pontosságot. (Hogy miért? Mert így neveltek, te is ezt várod el másoktól vagy tudni véled, hogy a másik fél tartja igen fontosnak az udvariasságot? Teljesen mindegy.) Mielőtt odaérsz még fel kell venned egy barátodat is, aki elkísér. Ő azonban késik. Volt egy elképzelésed, arról, hogy mi fog történni: Odaérsz, ő pontos, te is, aztán időben indultok tovább, és pontosan érkeztek a fontos találkozóra. Ez az Elméd kivetítése volt a jövő tekintetében. Ahogy a jövőbeli pillanatból egyre inkább jelen lett, és kiderült, hogy a Valóság nem hajlandó illeszkedni az előzetes elvárásokhoz, úgy növekszik a feszültség. A találkozási időpont már múlttá vált, és ő még mindig nincs ott. Tudod, hogy úton van, de még idő, amíg odaér. A távolság egyre nő a Valóság ténye és az elme elvárásai között. Na, ez a feszültség!
Vizsgáljuk meg, miből is ered ez a feszültség. Az alapja az Egónak az az alapvető tévedése, hogy rajta bármi is múlik, hogy befolyásolni tudja a Valóságot. Óriási tévedés!
De van olyan, hogy a dolgok az elképzeléseim szerint mennek, és hatást is tudok gyakorolni a dolgok menetére.
Valójában arról szól a dolog, hogy ilyen esetekben az elvárásaid közel állnak ahhoz, ahogy a Valóság alakul. Ettől jól érzed magad, akár boldog is lehetsz, nevezheted szerencsének is. Esik az eső, te mosni kezdesz, mert úgy gondolod, hogy már nem halogatod. Mire végzel, pont kisüt a nap. A Valóság és az Egó elvárása a pillanattal kapcsolatban, összhangba került. Mit mondasz? Szerencse, Isten áldása, stb. De nem gondolod úgy, hogy Te befolyásoltad az időjárást. Itt tisztán látsz, mert nyilvánvaló, hogy az időjárást nem tudod befolyásolni, viszont a te hozzáállásodat az időjáráshoz igen. Azt nehéz megérteni, hogy ez inden mással is így van.
Most akkor ne tervezzek semmit, ne akarjak, rohadjak meg a tespedéstől?
Nem. Persze, hogy nem. Tervezz, akarj, törekedj, ha jól esik. Álmodj nagyot vagy kicsit. Csak tudd, hogy, ami a fejedben van, annak nincs túl sok köze a Valósághoz. Amikor eljön a pillanat, akkor tudnod kell elfogadni a Valóság tényeit. Tisztelettel fordulni az Élet felé, ami így alakult. Hogy miért alakult így?
Erre a kérdésre soha nem kaphatsz biztos választ. Spekulálhatsz, hihetsz amiben akarsz, valójában nincs válsz. De ez nem is fontos. Azért kutatja az elméd a válszt, mert azt hiszi, ha megérti, akkor befolyásolni tudja a Valóságot. A porszem azonban nem tudja befolyásolni a homokvihar menetét.
Mit tehet a homokszem. Élvezi a repülést, átadja magát neki, akárhová is sodorja, és közben nagyon-nagyon
FIGYEL!
Együtt brekegünk