Látszólag nem történik semmi. Látszólag élem az életem. Látszólag egyre kevésbé kavar fel bármi. De azt hiszem, ez csak látszat.
Mintha valami történne a mélyrétegekben. Komoly átrendeződés. Még nem tört igazán felszínre. De egyszerűen érzem… Érzem, hogy valami nem stimmel. Nem olyan mint eddig. (Igen húzom az időt, mert magam számára sem tudom megfogalmazni. Lehet, hogy hagyni kellene az egészet a francba. Minek írni, ha nincs miről?) Az a bajom, hogy van miről. Csak nem tudom, mi az?
Ismered ezt. Ez a villanás a szemed sarkába. Ez a hang, amiben nem vagy biztos, hogy hallottad. Az álom, amire nem emlékszel, csak tudod, hogy nem lett volna szabad elfelejteni.
Ha nem tudod, mit kellene tenni, akkor ne tegyél semmit.
De hihetetlen energiák kavarognak bennem! Türelmetlenül feszítenek, hogy néha úgy érzem, kiugranék a bőrömből. De életem egyik területére sem akarnak kitörni. Itt nem találnak kivezető utat. Feszítenek. Szinte az egész testem viszket. Ki akarok törni! Csak éppen nem tudom hova, és miért?
Most fel kéne rúgnom mindenem?
Ha nem tudod, mit kellene tenni, akkor ne tegyél semmit.
Csak figyelj!
Együtt brekegünk