BEMUTATKOZÁS

Ha sétálsz egy tó közelében, sokféle hangot hallhatsz. A víz csobogását, a szél zúgását. Sokszor a békák kuruttyolását is. Dönthetsz, hogyan tovább. Észre sem veszed és továbbmész. Megállsz egy pillanatra, mert idegesít a vartyogás. Szidod a békát, mert zavar. Vagy állsz egy kicsit és hallgatod. Belefeledkezel. Akárhogy döntesz, a békának mindegy. Ő marad és brekeg. Yorick vagyok, és ez az én tavam.

Együtt brekegünk

  • jorick1977: @sünibaba: Én valójában nem erre gondoltam... :) De abban is van igazság, amit írtál. Hiszek abban... (2015.01.30. 07:03) Megcsalás 4.
  • sünibaba: Sokat gondolkodom a megcsalásról szóló írásaidon. Töprengek, hogy vagyok én most ezzel. Teljes mér... (2015.01.28. 19:33) Megcsalás 4.
  • sünibaba: @jorick1977: Válaszoltál, nagyon is, köszönöm. Én is egyre többször meglátom azt a sérült kicsit ... (2014.10.16. 18:56) Realitás vagy valóság?
  • jorick1977: @sünibaba: Magát az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a bűvész nagylelkűen megmutatja, hogya... (2014.10.07. 09:37) Realitás vagy valóság?
  • sünibaba: @jorick1977: Esetleg igen, ha ez nem túl tolakodó kérés. Könnyebb megértenem, ha van konkrétabb pé... (2014.10.05. 07:32) Realitás vagy valóság?
  • Utolsó 20

Megcsalás 4.

2015.01.09. 19:04 | jorick1977 | komment

Mindenkinek számtalan arca van. Az ember végső soron nem más mint végtelen lehetőségek tárháza. Hogy mi lesz Valósággá ebből, az a választásaink eredménye. Minél tudatosabb vagy, annál kevésbé kötnek korábbi választásaid. Legyen itt szó bármiről. Elvekről, kapcsolatokról, szokásokról stb.

Értsd meg! Mélyen belül mindenki hoz magával valamit erre a világra. Ha úgy tetszik valamit, amit neki van lehetősége hozzátenni a nagy Egészhez. Azonban az, hogy ez megtörténik-e csak azon múlik, hogy kap-e lehetőséget legbelsőbb természete, hogy kifejlődhessen. Vagy a neveltetése, az elvárások vele szemben, a hagyományok betontömbként préselik le. Vagy ő maga marad Mag, mert biztonságosabbnak érzi.

Ha van egy partnered, akkor Te bizonyos lehetőségeket nyitsz meg az ő számára, hogy valamivé fejlődjön. Pl.: Az, hogy egy férfi, vagy egy nő, hogyan éli meg saját férfi vagy női mivoltát egy kapcsolatban, az a mellette lévő partnertől függ. Mi van, ha azok az aspektusok, amiket én tudok biztosítani a partnerem számára, nem a legmegfelelőbbek, vagy pont ennek köszönhetően olyan irányba fejlődik, ahol az általam nyújtottak már nem elegek? Bezárom? Lebetonozom? Mert az ENYÉM? És nehogymááá!

Aki a másik útjába áll, mert fél elveszíteni, abból börtönőr lesz. Aki irigykedve szemléli a másik szabadságát, abból zsarnok válik. Bárhogy is történik, mindkét fél megreked és boldogtalan lesz. Ugye ismersz ilyen párokat? :)

Ahol jelen van a SZERETET, ott jelen van a bölcsesség is. Az odafigyelés képessége. A hallgatás mélysége. Az önzetlenség.

Ültetek egy fát. Szemlélem, ahogy magból kicsiny növény fejlődik, majd sudár fácska. Amikor a magot elültettem, tudtam-e milyen fává fejlődik? Meghatározhattam-e hogyan nőjenek az ágai? (Jó, tudom: drótok, metszések stb. De most játsszuk azt, hogy érted mire gondolok. :) ) Kapcsolataink is ilyenek.

Ha szeretem a fát, akkor nem az a fontos, hogy ad-e gyümölcsöt és ha igen, milyet. Nem az érdekel, ki ül még az árnyékába. Laknak-e madarak az ágai között. És tudom, hogy mások is örömüket lelik benne. Mégsem érzem magam becsapottnak.

Hogy egy ember nem fa? (Pinokkió vitatkozna :) Nem.

Annál sokkal többet képvisel.

Amikor Szeretsz, akkor ott nincs birtoklás. Van törődés, odafigyelés, szenvedély, gyöngédség, tisztelet, elfogadás. Akkor látod, hogy Te magad, és a melletted lévő folyamatos változásban vagytok. S nem állsz ellen. Óvod az új hajtásokat, táplálod a gyökereket. Nem mérlegeled, hogy ez a hajtás kell-e oda vagy sem. Nem ítélkezel a másik felett, nem minősíted. Figyeled, és szemléled a változást. Ha elég bölcs vagy, engeded hogy tanítson, vezessen. Akik képesek egymás változásait követni, elfogadni, azok lesznek a TÁRSAK.

A TÁRS egységet alkot veled. Képesek vagytok megtapasztalni annak az előszobáját, ami a nagy EGÉSZhez vezet. Ebben van feltételnélküliség, szeretet, elfogadás. A TÁRSAD egymagában szülőd, gyermeked, szeretőd, szerelmed, barátod... Követi változásaidat, s te követed az övéit. Persze vannak nézeteltérések, viták, feszültségek...

21010_b.jpg

Láttál viharos óceánt? A felszínen hatalmas hullámok, elemi erővel dübörgő soktonnányi víz, tajték és robaj. De a felszín alatt 100 méterrel nyugodt a víztömeg. Kilométernyi mélyen.

Egy Társat nem tudsz elveszíteni, mert soha nem birtokoltad, nem az Egód része volt, hanem az ÉLETEDé. El is engedheted, vissza is fogadhatod. Talán erre tanítanak minket a macskák...

Ha nincs Társad, keress! Ne alkudj meg!

De először neked kell társsá válnod. Függetlenül attól van-e partnered hozzá vagy sem. Ahhoz ki kell bújni a gubóból. El kell hagyni a félelemből hozott döntéseket. Meg kell lelned azt, amit Te hoztál magaddal. És engedned kell fejlődni. Meg kell tanulnod szeretni magad.

Ezért ritka a jól működő, hosszútávú kapcsolat. Elképesztően kicsi az esélye annak, hogy két öntudatlan ember véletlenszerűen olyan partnert találjon, akivel egymás mellett TÁRSakká tudnak válni. De ők mutatják, hogy van rá lehetőség. Mégcsak nem is az számít, hogy életük végéig együtt maradnak-e vagy sem. Hanem az, hogy az együtt töltött idő alatt mit adnak egymásnak.

Ezen a szinten létezhet olyan, hogy megcsalás?

(Ha ebből az írásból az jött le neked, hogy lelkiismeret furdalás nélkül lefekhetsz mindenkivel, aki szembejön, a fejlődés nevében, akkor valamit nagyon félreértettél. (Vagy én voltam pontatlan :) )

A bejegyzés trackback címe:

https://bekasto.blog.hu/api/trackback/id/tr657056925

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sünibaba · http://dosszie.blog.hu 2015.01.28. 19:33:09

Sokat gondolkodom a megcsalásról szóló írásaidon. Töprengek, hogy vagyok én most ezzel. Teljes mértékben egyetértek azzal, amit a Társról írtál. Hiszem (és - hála érte - tapasztalom is), hogy ilyen van. De az a fránya ego... Az én mindig úgy fordítom le magamnak, amikor Te egóról írsz, hogy valójában sokszor az a sérült kicsi bennünk. Aki kapar, ragaszkodik, hiányai vannak, szimbiózist akar, birtoklást, zálogot, mert annak idején nem vagy nem jól szerették. A felnőtt (a lélek) tud úgy szeretni, ahogy Te írod. Az egót meg lehet gyógyítani, lehet integrálni, szeretettel lecsendesíteni, de jelenlegi tudásom szerint mindig ott lesz, jelen lesz és akarni, fájni fog.

Viszont azt hiszem, ma értettem meg valamit, e negyedik bejegyzés olvasása során. Hogy abban a minőségben, amit Te Társnak nevezel, nem azért nincs megcsalás, mert a másik fél már meghaladta a birtoklási igényét és ily módon "elnézi" azt, hanem mert egész egyszerűen fel sem merül. Ugyan kivel csalnám meg a Társamat?

jorick1977 · http://bekasto.blog.hu 2015.01.30. 07:03:57

@sünibaba: Én valójában nem erre gondoltam... :) De abban is van igazság, amit írtál. Hiszek abban, hogy van egy olyan szintje a kapcsolatoknak, ahol ezek a szavak, fogalmak már használhatatlanok. Nemcsak azért nincs megcsalás, mert a Társat kivel lehetne... Egyszerűen a megcsalás mint fogalom, a maga veszteségtudatával, fájdalmával feloldódik... :)
süti beállítások módosítása