BEMUTATKOZÁS

Ha sétálsz egy tó közelében, sokféle hangot hallhatsz. A víz csobogását, a szél zúgását. Sokszor a békák kuruttyolását is. Dönthetsz, hogyan tovább. Észre sem veszed és továbbmész. Megállsz egy pillanatra, mert idegesít a vartyogás. Szidod a békát, mert zavar. Vagy állsz egy kicsit és hallgatod. Belefeledkezel. Akárhogy döntesz, a békának mindegy. Ő marad és brekeg. Yorick vagyok, és ez az én tavam.

Együtt brekegünk

  • jorick1977: @sünibaba: Én valójában nem erre gondoltam... :) De abban is van igazság, amit írtál. Hiszek abban... (2015.01.30. 07:03) Megcsalás 4.
  • sünibaba: Sokat gondolkodom a megcsalásról szóló írásaidon. Töprengek, hogy vagyok én most ezzel. Teljes mér... (2015.01.28. 19:33) Megcsalás 4.
  • sünibaba: @jorick1977: Válaszoltál, nagyon is, köszönöm. Én is egyre többször meglátom azt a sérült kicsit ... (2014.10.16. 18:56) Realitás vagy valóság?
  • jorick1977: @sünibaba: Magát az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a bűvész nagylelkűen megmutatja, hogya... (2014.10.07. 09:37) Realitás vagy valóság?
  • sünibaba: @jorick1977: Esetleg igen, ha ez nem túl tolakodó kérés. Könnyebb megértenem, ha van konkrétabb pé... (2014.10.05. 07:32) Realitás vagy valóság?
  • Utolsó 20

Amőbázzunk!

2013.06.24. 06:42 | jorick1977 | komment

Címkék: amőba filozófia gondolatok tudat útkeresés zárvány

Láttál már képet amőbáról?

Vannak határai, csak nincs formája. Jó, van formája, de pillanatonként változik. A képen látható amőba csak abban a pillanatban nézett így ki, mint itt a képen. Szerintem, ilyen a tudat is.

Csak néhány kiegészítés kell. Az amőba tömegközéppontja környékén, ahol a legsűrűbb a plazma, képzelj el egy fix formát. Körülötte áramlik örvénylik a plazma, csak ez a forma állandó. Legyen ez a forma egy test. Egy emberi test. Nem bekebelezte a tudat, hanem ott addig-addig sűrűsödött, míg végül formát nem öltött. Ez a forma fix, de a körülötte lévő tudat továbbra is formátlanul áramlik, a maga folyamatosan változó keretei között. Így viszonyul a tudat és a test egymáshoz.

A másik hiányzó elem: Képzeld el, hogy bár a test körül áramló plazma folyamatosan mozgásban változásban van, van még egy fix pont benne. Egy zárvány. Egy önmagába zárt, fix formácska, aminek az anyaga merőben eltér a plazmáétól. Míg a környezetében harmonikusan áramlik az energia, addig a zárvány belsejében folyamatos a villódzás, véletlenszerűen keletkeznek energiák és kiszámíthatatlanul sülnek ki. Az amőba mindig arra mozdul, amerre a zárványt rángatják ezek a random energiák, amik csapdába estek benne. Így viszonyul egymáshoz a tudat és az egó.

Az egó rángatja a tudatot (szándékosan nem irányítást írtam. Az egó semmit nem képes irányítani. Csak létezni és túlélni tud.), a tudat a benne formát öltött testet.

Minél erősebb, minél nagyobb az egó zárványa a tudatban, annál erőteljesebben határozza meg az egó a haladási irányt. Mivel az egó nem képes önön túlélésénél távolabbra tekinteni, így sem a tudat, sem a  test valódi szükségleteit sem képes figyelembe venni. Nem tud figyelni rájuk. Szegények úgy fityegnek az egó szilárd zárványa mögött mint az üstökös szilárd magja mögötti csóva. Véletlenszerű irányváltások, megtorpanások, megiramodások jellemzik az egó mozgását, pillanatnyi szünet nélkül.

PILLANATNYI SZÜNET NÉLKÜL!

Minél nagyobb és erősebb az egó, minél több energiával rendelkezik, annál inkább köti meg azokat az energiákat, amikkel találkozik a mozgása során. Ezek aztán, mivel nem tudnak harmonikusan beolvadni a tudatba, így csak fokozzák az egó viharzását.

Szerencsére a tudat nem sérül, csak álomba zuhan. Csapdába esik és még csak nem is tud róla. Azonban a test már nem tudja függetleníteni magát. Ki van téve a világ hatásainak, mert minden egyes pici részecskéje kötődik ahhoz a világhoz, amiben létrejött. Szemben a tudattal, ami kómában van, a test nagyon is észnél van. Épp csak nem tud kommunikálni az egóval. (Nem csoda, az egó semmivel és senkivel nem tud kommunikálni.)

Láttál már olyat, hogy egy párnapos macskakölyköt tíz hároméves, macskarajongó gyerek kezébe adnak? Hogy ilyet senki nem csinál? Valóban. A gyerekek valószínűleg előbb nyírnák ki a macskát, minthogy azt mondhatná: nyau.

Nos, a test ugyanígy szenved az egó ámokfutásától. Próbál vele kommunikálni. Elkezd fájni, szenvedni, betegségeket produkál. Végül elfogy az energiája s elpusztul.

(Nem tudom érzékeltetni azt a hihetetlen funkcionális kegyetlenséget, ami az egót jellemzi. Minden gonoszság és rossz szándék nélkül kegyetlenkedik. Láttad az ALIEN sorozatot?)

Az amőba mozgása a világban még érdekesebb. (Most a tudatamőbára gondoltam.) Képzelj el egy pohár vizet. Milliárd és milliárd amőba van benne. És most a csúcs! 

Az összes tudat egy síkban, a pohár alján csúszik-mászik, áramlik. Sűrűn, nehezen, egymástól lopva, szívva, kicsikarva az energiákat. Pillanatnyi szünet nélkül.

PILLANATNYI SZÜNET NÉLKÜL!

Felettük rengeteg víz, energia, táplálék. Azonban az egó egyszerűen nem bír arra gondolni, hogy úszhatna is. Ő zárvány. Fix formával és fix tartalommal. Fix, rögzített, mint egy betonkocka. (vajon mi minden kellene ahhoz, hogy egy betonkocka önerőből úszni tudjon? Ha sikerülne, az még betonkocka volna?) Pedig egyszerűen úszhatnának felfelé is, bármerre… Csak nem jut eszükbe.

Azt hiszem, szereznem kell egy mikroszkópot.

Azzal jobban lehet figyelni!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bekasto.blog.hu/api/trackback/id/tr465363299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása