Amikor belevágunk egy új kapcsolatba, akkor érdeklődéssel fordulunk a másik felé. Az öntudatlan kérdés ott motoszkál a fejünkben:
- Ki vagy Te?
De a válasz sokszor torz, mert nem tudjuk a Valóságot érzékelni, ezért a tények laza hálóját képzetünkkel, vágyainkkal szőjük át. Az alapvető tévedés, amit általában elkövetünk, az az, hogy rossz kérdést teszünk fel:
- Ki vagyok Én?
Ez lenne a lényegesebb kérdés. Miért? Kit keresünk tulajdonképpen? Azt a társat, akivel boldogok lehetünk, mert jelenléte az életünkben boldogságunk forrása. Ő az, aki szeret minket olyannak, amilyenek vagyunk. Fenntartások, feltételek nélkül. Ez sajnos soha nincs így. Lehetetlen ugyanis. Amíg vannak olyan részeim, amiket én nem tudok kezelni magamban, amiket próbálok elrejteni magam elől is, addig képtelenség olyannak szeretni engem, amilyen vagyok, hisz nem derülhet ki, hogy ki vagyok valójában, mert az, aki vagyok, nagyon tudja, hogy vele valahol baj van… Ráadásul a boldogságom megint egy külső feltétel teljesülésének függvénye. Vert helyzet. Ezért van az, hogy két egó kapcsolata soha meg sem közelítheti az igazi SZERETET érzését. Boldogságot sem képes hozni a végtelenségig, mert feltételekhez kötött, amik az időben változnak.
Akárhogy járjuk körbe a kérdést, nagyon úgy tűnik, hogy a boldogság érzése valahogy összefügg a teljesség érzésével. Azzal az érzéssel, hogy én magam úgy vagyok teljes, ahogy vagyok. Nincs velem baj, nem vagyok rossz, gyenge stb. Bármilyen furcsa:
Puszta létezésemből fakadóan, teljes és tökéletes vagyok.
Ez így borzasztóan nagyképű? Az egó számára mindenképp. Mivel a fő mozgató rugója a félelem, el tudod képzelni, mi lenne vele, ha nem félnél? Márpedig az egó mindenáron, ha kell az egészséged vagy halálod árán is, arra törekszik, hogy fenntartsa magát és az irányítást.
Ha a boldogságod belülről fakad. Vagyis önmagad elfogadása teljes és maradéktalan, akkor képes vagy feltételek nélkül szeretni önmagad.
Valaki feltette a kérdést, hogy az egótól való megszabadulás egyben az érzelmektől, többek között a szeretettől való megszabadulást is jelenti?
A válasz nem. Amikor felszabadulsz az egó uralma alól (és nem megszabadulsz, elpusztítva az egót. Ez nem ugyanaz, de ezt majd máskor.), akkor képessé válsz a boldogságra azáltal, hogy tudatára ébredsz létezésed makulátlan tökéletességének. (Talán ez volt az a bizonyos örömhír.) Aki eljut idáig, annak a szeretete, boldogsága nem kötődik feltételekhez, nem függ semmitől. És életében először megtapasztalhatja a létezés örömét. Nincs önzés, nincs enyém.
Csak szeretet van.
És, csak hogy visszatérjek a kiinduláshoz, Ha nincs önzés, nincs enyém, akkor a másik létezése ugyanolyan boldogságot jelent mint a sajátom. Ebben az esetben nem értelmezhető a hűtlenség, a megcsalás fogalma. Nincs értelme annak, hogy “elvesztettem”, “elvették”.
Akkor most mi van? Mit tegyek?
Semmit. Éld az életed. Csak ne feledj el
FIGYELNI!
Együtt brekegünk