Ma meghalok!
2013.09.13. 06:56 | jorick1977 | 1 komment
Címkék: ego függőség halál bűntudat önértékelés fájdalom szorongás filozófia gondolatok valóság most szenvedés figyelem szeretet bölcsesség pszichológia életvezetés szenvedély tudat igazság megvilágosodás önismeret lelkiismeret harmónia útkeresés félelmek spiritualitás elme hála önkép megszabadulás jelenlét megbánás bakancslista feloldás utolsó nap meghalás
Pár kapcsolat VI.
2013.09.12. 10:31 | jorick1977 | 2 komment
Címkék: ego függőség filozófia gondolatok valóság most szenvedés figyelem szeretet evangélium életvezetés szenvedély tudat igazság megvilágosodás harmónia útkeresés ezoteria félelmek spiritualitás elme hála jelenlét
(Figyelem! A most következő szöveg a fikció világában született. Bármilyen egyezése a Valósággal pusztán a szerencsés véletlen műve.)
Hogy milyen lehet a kapcsolat más emberekkel, ha nem az egó diktálja a tempót? Mi történik, ha a másik emberben, legyen szó életed párjáról, gyermekedről, barátodról, rokonokról, nem a saját egód egyfajta meghosszabbítását látod?
Mire gondolok?
Pár kapcsolat V.
2013.09.12. 06:22 | jorick1977 | Szólj hozzá!
Címkék: ego függőség bűntudat önértékelés filozófia gondolatok valóság most szenvedés figyelem szeretet bölcsesség pszichológia életvezetés szenvedély tudat igazság megvilágosodás önismeret harmónia önbizalom útkeresés konfliktus félelmek spiritualitás elme önkép jelenlét
Amikor belevágunk egy új kapcsolatba, akkor érdeklődéssel fordulunk a másik felé. Az öntudatlan kérdés ott motoszkál a fejünkben:
Pár kapcsolat IV.
2013.09.11. 06:55 | jorick1977 | 2 komment
Címkék: ego függőség önértékelés fájdalom filozófia gondolatok valóság most szenvedés figyelem szeretet pszichológia életvezetés szenvedély tudat igazság megvilágosodás önismeret önbizalom útkeresés konfliktus félelmek spiritualitás elme önkép jelenlét
Akkor nézzük még egyszer az állítást:
A modern párkapcsolatokat (melyek alapja a “szerelem”) szinte kizárólag a megfelelési kényszer és az önzés kettőssége határozza meg, s a karmester, aki összehangolja őket nem más mint a FÉLELEM.
A szerelem, a vonzalom számtalan módon kezdődhet, s szintén számtalan oka lehet. Sokszor külső szemlélő számára teljesen érthetetlen okok vonzanak össze két embert. Egy szempontból azonban mindegyik azonos. Bár a külső megjelenés végtelen formát ölthet, az alapfolyamat pár változó mentén ugyanúgy alakul. Ennek az az oka, hogy bár nem jó ezt elhinni, de az egó, az elme, alapvetően nem túl komplikált szerkezet.
Pár kapcsolat III.
2013.09.10. 06:15 | jorick1977 | Szólj hozzá!
Címkék: ego függőség betegség önértékelés fájdalom szerelem filozófia gondolatok mantra valóság most szenvedés figyelem szeretet bölcsesség párkapcsolat pszichológia szenvedély tudat igazság megvilágosodás önzés önismeret önbizalom birtoklás útkeresés félelmek spiritualitás elme önkép jelenlét
Ami most következik, az nem kizárólag férfi és nő kapcsolatára vonatkozik. A vonzalom, szenvedély, szeretet nem kötődik nemekhez, életkorokhoz, néha még fajokhoz sem :) (No, semmi disznóság! Csak arra gondoltam, hogy mindenki látott már olyan magányos embergyűlölőt, aki rajongva imádta a házi kedvencét.)
Az egyik ok, ami miatt a párkapcsolat oly mértékben izgalmasnak számít, hogy emberi kapcsolataink közül azokhoz tartozik, amit nem készen kapunk, hanem a választásainkon, döntéseinken alapul. Emiatt természetesen lázban tartja az egót, aki abból indul ki, hogy az életben rajta múlik majdnem minden, ezért valamiféle feladványként éli meg, problémaként. (Láttad a Rain Mant Dustin Hoffmannal? “Ki kezd? Ki. Mármint ki lesz az első? Ki. …” Az autista feladványként értelmez egy bugyuta szóviccet és évekig mantrázza, hogy megoldást találjon. Az egónk az élet, a Valóság szempontjából igen hasonló helyzetben van. :)
Pár kapcsolat II.
2013.09.09. 06:15 | jorick1977 | 1 komment
Címkék: ego függőség bűntudat önértékelés fájdalom szerelem filozófia gondolatok valóság most szenvedés figyelem szeretet párkapcsolat pszichológia életvezetés szenvedély tudat igazság megvilágosodás önismeret önbizalom útkeresés elfogadás félelmek spiritualitás elme önkép jelenlét
Az egó egyik legfontosabb stratégiája, hogy fenntarthassa az integritását, a félelem, szenvedés. Vagy tudatos, vagy nagyon gyakran tudattalan szinten a félelmeinken keresztül irányít.
Jó eséllyel utoljára csepp gyermek korodban volt az, hogy a környezeted egyöntetűen elfogadott téged annak, ami vagy, s a puszta létezésed már örömforrás volt. Ekkor voltál utoljára igazán nyitott a világra, más emberekre. Mivel nem ítéltek meg téged, vagy legalábbis nem voltál ennek tudatában, te is nyitott voltál mások felé. Nem ítélkeztél.
Ahogy telt-múlt az idő, egyre gyakrabban találkoztál azzal a ténnyel, hogy veled valami baj van.
Pár kapcsolat I.
2013.09.06. 07:05 | jorick1977 | Szólj hozzá!
Címkék: ego függőség önértékelés filozófia gondolatok valóság most szenvedés figyelem pszichológia tudat megvilágosodás önismeret önbizalom spiritualitás önkép alacsony jelenlét tükörkép
(Ez a bejegyzés egy hat részből álló cikksorozat első része!)
Állj a tükör elé meztelenül! Nézd meg magad alaposan! Szemből, oldalról, amennyire megy hátulról. Nézd meg közelről a részleteket, majd egybe az egészet. Közben figyelj az érzéseidre, gondolataidra! Ne nyomd el őket, hagyd áramlani! Csak figyelj!
Na, milyen volt?
Tudod-e, hogy mit láttál?
Nem. Nem magadat. Láttál valamit, amire azt szoktad mondani: ez vagyok én. Az egód ezt építi be az énképedbe. Azonban van egy gond. Ahogy nézegeted magad, sok minden eszedbe jut:
A dohányzás áldása
2013.07.16. 06:27 | jorick1977 | Szólj hozzá!
Címkék: függőség dohányzás gondolatok tudat önismeret útkeresés spiritualitás
Azt hiszem kezdem érteni, miért írtam ennyit a dohányzásról. Tulajdonképpen az egyik legjobb dolog, ami történhet az emberrel. Miért mondom ezt?
A dohányzás a szenvedélynek és szenvedésnek egy ideális kevercse. Megköt, de ad időt. Vannak fázisai, amikor tökéletesen öntudatlanul teszed, majd amikor eljön az ideje, mert a tested nyilvánvaló figyelmeztetéseket küld, szembe kell nézned vele. Azért ideális formája a szenvedésnek, mert nem függ külső hatásoktól. Az egész folyamat csak benned zajlik le. A rászokás éppúgy mint az aktív dohányzás, majd a leszokás.
Minden mechanizmus, ami a dohányzásban szépen felismerhetően működik, szerintem, megfeleltethető az életed bármely más területének.
Az öntudatlan belecsúszás a helyzetekbe, amik először vonzanak, fontosnak tűnnek, aztán rabul ejtenek és fogságba tartanak. Az a fázis, amikor már tudod, hogy nem kellene ezt csinálnod, mégis megteszed. Először megmagyarázod magadnak, hogy miért teszed mégis. Persze ettől még pusztít a dolog, úgyhogy előbb utóbb nem lesz semmid, mindent elvesz, ami fontos lenne. A végkifejlete is gyönyörű. Vagy belepusztulsz, vagy kimászol belőle. Ahogy a dohányzásból kikecmeregsz, amíg odáig eljutsz, hogy hogyan mászhatnál ki, azok az eljárások érvényesek minden más helyzetre is.
Nálam oda-vissza hat a folyamat. Ahogy elkezdtem intenzíven foglalkozni a MOST és a TUDAT összefüggéseivel, képessé váltam felismerni a dohányzás és a függőségek valódi természetét. Ahogy végig jártam a dohányzás által teremtett ösvényt, az sok mindent tudatosított bennem a VALÓSÁGGAL kapcsolatban is. Most valóban úgy gondolom, hogy nagyszerű spirituális gyakorlat volt.
Nem. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy mindenki dohányozzon. Az ostobaság lenne. Az dohányozzon, aki akar, de csak akkor, ha tényleg tudatosan akarja. Úgy vélem, ha felismered azt, hogy gyakorlatilag minden gondolatod, minden reakciód, minden érzésed, ami az egódból, az elmédből fakad, valójában ugyanolyan függőségen alapszik mint a dohányzás, akkor az itt megszerzett tapasztalatok átültethetők mindenre.
Az egó örökös függőségben szenved. Ennek vannak látványos és extrém formái, és vannak olyan formái, amik általánosan elfogadottak, sőt olyanok is, amik egyenesen elvárásokként jelennek meg.
Amikor eljutsz eddig a felismerésig, az ugyanolyan érzés, mint amikor először gondolsz arra, hogy felhagyj egy rossz beidegződéseddel. Ijesztő, szorongató, gyomorszorítós.
Soha többé nem gyújthatok rá! Örökre tisztának kell maradnom, különben elbuktam! (Leszokás) = Soha többé nem billenhetek ki az egyensúlyomból! Mindig harmóniában kell maradnom, különben elbuktam! (Megvilágosodás)
Aztán a felismerés: csak segítséget kaphatsz, de neked kell megtalálnod a saját utad. Ezt a dolgot eleinte utáltam a különböző tanítóknál. “Ne higgy nekem! Ne higgy senkinek!" De igazuk van. Mindened megvan, ami ahhoz kell, hogy sikerüljön. Sőt!
Ahogy senki nem dohányosnak születik, úgy senki sem születik az elme betegének. Létezésed, előbb kezdődött, mint a személyiséged, az énképed, az egód. Innen lehet tudni, hogy nem vagy azonos velük. Minden dohányosban ott van a nemdohányzó, csak öntudatlanul. Amikor felébred, mint ahogy bennem felébredt, akkor nem valamilyenné váltam, hanem elkezdett érvényesülni eredeti, nemdohányzó mivoltom. Amikor tudatosodsz, akkor valójában nem valamivé válsz, hanem érvényesülni kezd az, ami valójában vagy, csak a függőségek által elaludtál.
Aztán, mivel még benned van, hogy egyre jobbá kell válnod, megpróbálod a másik végletbe áthajtani magad. Dohányzás rossz, nemdohányzás jó. Elme által irányítottan élni rossz, megszabadulni az elmétől, elpusztítani az egót jó. Ha szerencséd van rájössz, hogy ez nem szabadság, hanem csak ellentétes töltésű függőség. Aki mindenkit szeret, és nem meri megengedni magának azt, hogy időnként nehezteljen másokra, az legalább akkora bajban van, mint aki mindenkit gyűlöl. Annyi, hogy akkor a függőségemmel nem hódolok valaminek, hanem függök attól, hogy ne hódoljak.
A szabadság azonban más. Már nem tudom, kinél olvastam: Amíg félelem van, addig nincs szabadság. A félelem az az érzés, hogy mi lesz, ha nem tudom kielégíteni a függőségem támasztotta szükségleteimet. A függőség típusai az énképemben gyökereznek, az egómban. Onnan ismered fel, hogy a “Mi lesz, ha…?" kérdéskörhöz tartoznak.
Mi lesz, ha…
- nem gyújthatok rá soha többé?
- nem tisztelnek engem?
- nem sikerül az, amit elterveztem?
- nem fog senki szeretni?
Végtelen a sor. Ami ugyanaz, az a félelem, ami az alapjukat szolgálja. És ugyanaz a pusztító reakció is, mert így minden élet-halál harccá válik az életben.
A szabadság az, ha bármit mersz, és nincs benned félelem. Ha boldog vagy attól, hogy nem dohányzol, akkor nem gyújtasz rá. Ha attól vagy boldog, hogy elszívsz egy cigit, akkor rágyújtasz. De közben végig tudod, hogy mi történik, így nem alakul ki függőség. Pl.: Nem szenvedsz attól, ha nem jutsz cigihez, hanem tudomásul tudod venni. Nem szenvedsz attól, ha nem tisztelnek, nem szeretnek, kudarcot vallasz, mert tisztában vagy azzal, hogy az életed az az, ahogy a valóságot megéled, s mások véleménye, meglátásai veled kapcsolatban kizárólag arról szólnak, ők mennyit és hogyan képesek megélni belőled.
Hogy ezen az úton járva lassan feloldódsz, elveszíted azokat a fix formáidat, amikről most azt gondolod, hogy te vagy? Hogy ez olyan mint meghalni? Talán igaz. De már nem szorul össze annyira a gyomrom mint korábban, ha erre gondolok.
Megpróbálok jobban figyelni! :)
Függőségek
2013.05.21. 07:09 | jorick1977 | 1 komment
Címkék: ego élet függőség drog harc alkohol önértékelés dohányzás filozófia gondolatok valóság szenvedés életmód figyelem pszichológia életvezetés szenvedély tudat leszokás igazság önismeret önbizalom szenvedélybetegség útkeresés elme önkép megszabadulás jelenlét feloldás elbukás
Dohányos, drogos, alkoholista, társfüggő, szexfüggő, játékfüggő, fülönfüggő :)
Annyiféle függésünk van, hogy saját tudományágat kapott, az addiktológiát. Vizsgálják a kérdést pszichológiai szempontból, genetikai szempontból, neurobiológiai szempontból stb. Lebontják típusokra, különféle eljárásokkal próbálják kezelni. Az eredményesség ingadozó.
Morálisan, erkölcsileg a függőséget alapvetően elítéljük. Nyomorult drogos, mocskos alkoholista… Gyengeségnek tekintjük, amikor valaki kiszolgáltatott a szenvedélyének, ami ráadásul káros, mert rombolja a függő szervezetét, rontja a környezete életminőségét.
Szerencsére ma már inkább tekintjük annak, ami valójában. Betegségnek és nem bűnnek. Rengeteg igen okos ember töri magát azon, hogy segítsen azoknak az embereknek, akik a függés csapdájába estek. Hogyan lehetséges, hogy nem születik igazán megnyugtató, kielégítő megoldás? Én úgy vélem, hogy az ilyesmi csak úgy lehetséges, ha rossz helyen kutatunk. Azért kutatunk rossz helyen, mert az igen okos emberek is többnyire függők. Függnek a saját egojuktól, ami óriási tudást halmozott fel, emiatt komoly gondjaik vannak a valóság felismerésével. Ők úgy vélik, tudnak. (Tudod, teli korsóba tölteni…)
Én egész életemben képes voltam függni. Volt kakaó függőségem, TV függőségem, könyv függőségem, DVD függőségem, dohány függőségem, stb.(és ezek csak azok, amiket az első körben fel merek vállalni :) Ismerek valakit, aki szintén kalandozik a megismerés világában, és egyszer kijelentette: Függök attól, hogy ne legyek függő. Hm.
Az egyetlen közös pont mindenhol, maga a függőség. Logikusnak látszana tehát magát a függőséget meghatározni. Bizonyára sokan, sokféleképpen, igen pontosan megtették ezt már, aztán konferenciákat szerveztek és szaklapokban vitatkoztak arról, mi is az elefánt, cső, oszlop vagy kötél bojttal. :)
- Persze. Aztán jössz Te, osztod az észt, és már megint közhelyeket kimondva, a valóságot durván leegyszerűsítve eljátszod az okos mikulást, és megmondod a tutit. (Néha nehezen viselem magamat :)
Talán Zacher Gáborról hallottam, hogy olyasmit mondott a függőségről, hogy az esetek túlnyomó részében az dönti el, hogy az alkalmi szerfogyasztó függővé válik-e, hogy a szer (és ez lehet bármi) hiányt pótol-e, valamiféle lyukat töm-e be. Szerintem ez zseniális meglátás. De honnan jön a hiány? Mi ez a lyuk?
Sokszor az érzelmi elhanyagoltságot jelölik meg okként. A társtalanságot, céltalanságot. A szerhasználatok zömében a cél, elnyomni, elfelejteni ezt az érzést, ezt az ürességet.
- Eddig ez mind szép és jó, de semmi új. Miért került ide ez a téma?
Oké. Látom, varázslatot szeretnél. Hát figyeld a kezem, mert csalok.
Az alap az elme, az ego. Az ego eredeti funkciója az, hogy segítse a TUDATOT tapasztalni, tájékozódni a Valóságban. Egy puszta eszköz. Azonban a TUDAT belefeledkezett az ego által teremtett, kivetített valóság szemlélésébe, s végül elfeledkezett önmagáról. Most abban a meggyőződésben éljük életünket, hogy mi azok vagyunk, akinek hívnak minket, mi a történetünk vagyunk, azoknak az élményeknek, neveltetésnek, tudásnak, tapasztalatoknak a végeredménye, amikre emlékszünk, s így alakítjuk ki a jövőről alkotott képünket, terveinket.
DE EZ EGY ILLÚZIÓ. AZ EGO NEM KÉPES MEGÉLNI ÉS MEGTAPASZTALNI A VILÁGOT. TERMÉSZETÉNÉL FOGVA TÖREDÉKESEN ÉRZÉKEL, MERT CSAK EGY ESZKÖZ (Ő A HARAPÓFOGÓ, NEM A MÉRNÖK). AZ EGO A FENTI TULAJDONSÁGA MIATT ELKERÜLHETETLENÜL PARANOIÁS, BIZONYTALAN, ÁLLANDÓ FENYEGETETTSÉG ÉRZÉS JELLEMZI.
Ezért mindig belekapaszkodik valamibe, ami alapján igazolni tudja saját fontosságát. Ha talál valamit, abba görcsösen belekapaszkodik és csak komoly kényszerek és szenvedés hatására képes változtatni.
Függünk a nemi identitásunktól, de csak úgy tudjuk azt megélni, ahogy neveltetésünk engedi. Függünk a neveltetésünktől. Ha új szituációba kerülünk, korábbi élményeink, azaz a múltunk alapján próbálunk alkalmazkodni, azaz függünk a múltunktól. Függünk a fájdalmainktól, örömeinktől, a reggeli teánktól, kávénktól, jógánktól. Függünk mindentől, aminek elmaradása hiányként jelentkezik az életünkben.
- Te nem vagy normális. Ezek teljesen nyilvánvaló és természetes dolgok. Ezek tesznek minket emberré, egyéniséggé, azzá, amik vagyunk. Ha ez nincs, akkor mi marad, akkor kik vagyunk mi?
Hát ez az. Ez a jó kérdés. De a lényegen nem változtat. Meglátásom szerint az un. káros szenvedélyek és a függőségek semmiben nem különböznek egymástól. Amikor a hagyományos függéseink nem segítenek elfedni a hiányt, a félelmet, az űrt, ami az ego töredékes képességeiből fakad, akkor jönnek a látványosabb megoldások: mániákus hobbik, fanatikus tevékenységek éppúgy megteszik mint a drog, alkohol, játék.
DE NE HIGGY NEKEM. ÉN NEM TUDOK NEKED SEMMIT TANÍTANI. FIGYELD MEG MAGAD! VÁLASZD KI VALAMELYIK DOLGODAT, JELLEMVONÁSODAT, KAPCSOLATODAT, HOBBIDAT ÉS JÁTSSZ EL A GONDOLATTAL, HOGY SOHA TÖBBÉ NEM LESZ AZ ÉLETED RÉSZE.
Mókás, mi? Még hogy nem vagy függő.
- És ha igen, akkor most mit kezdjek ezzel?
Ezzel? Semmit. Csak figyeld meg magad, amikor cselekszel. Valóban te döntöttél, vagy csak a függőségeid vezérelte kényszer rángat reflexesen. Elég, ha megtapasztalod, hogy pillanatnyilag nem vagy több egy marionett bábúnál. Utána már te döntheted el, hogy ez így jó-e neked, vagy elvagdosod a zsinórokat. Az már mindegy. Nincs jó vagy rossz döntés. Döntés van.
Ja, igen. A jó hír, ha idáig eljutsz, gyakorlatilag önmagától számolódnak fel a társadalmilag is függőségnek ismert jelenségek, mint a dohányzás, drog, alkohol, játék, stb. Ha már a tested is függő, akkor persze, kell majd külső segítség. De addigra a lényeg már megtörtént. A TUDATOD kezd felébredni.
Lehet, hogy azoknak, akik nyilvánvalóan bajban vannak, könnyebb felébredni?
Lehet. Majd figyelek. :)
Együtt brekegünk