Amikor megpróbálsz figyelni a Mostra. Ha az energiáidat arra fordítod, hogy meg tud élni a jelen pillanatot. Akkor elég hamar találkozol néhány igen kellemetlen bár hasznos következménnyel.
2. Adott pillanatban nem csak az adott szituációból fakadó negatív energiák dolgoznak benned. Amikor keletkeznek, azonnal magukhoz vonzzák az idők során benned felgyülemlett hasonló típusú energiákat. Aktivizálják őket, összeadódnak velük.
Legalábbis valami ilyesmit mondanak azok, akik értenek valamicskét az efféle dolgokhoz.
Ha kicsit jobban szemügyre vesszük ezeket az érzéseket, akkor meglehetősen jól láthatóvá válik, hogy mindegyik egy tőről fakad. Onnan, hogy nem fogadjuk el a MOSTot. Nem fogadjuk el, ami most van. Szakadék van a jelen pillanat és a fejemben élő, egóm teremtette, szimulált valóság között. Minél élesebb ez a különbség, annál nagyobb a feszültség. (ld.: Vigyázat! Alacsony feszültség! c. bejegyzésem)
Néhány dologban működik a hasonlat. Az egó, éppúgy mint a Terminátor, valami művi keveréke az organikussal. Az egó a materiális és szellemi kevercse. Ez is, az is. A másik pedig az, hogy legyenek bármilyen intelligensek is, végtére csak gépek. Mechanikusak. Előre programozott reakciók tömegével próbálják megoldani a helyzeteket.
Elkezdtem kopni. Egyre többször bukkannak fel egóm, személyiségem kemény, civilizálatlan mélyrétegei. Már nem bosszankodom, hanem, igaz ritkábban, de nyersen, intenzíven dühöngök. Ez csak egy példa. Olyan dolgok fakadnak fel bennem, amik korábban mélyen be voltak bugyolálva szerepekbe, pózokba, neveltetésbe. El kell hogy mondjam, nem nagyon nyeri el tetszésemet az, ami kezd napvilágra kerülni.
Azt mondják az okosok, hogy ezek a jelenségek teljesen természetesek, és óvatosnak kell lenni. Hihetetlen mennyiségű fájdalom, félelem, frusztráció és feszültség szabadul el ilyenkor. (Lehetne még valamit “F”-fel írni?:) Ezek korábban elakadt, pangó életenergiák, amik keletkezésükkor elakadtak az egó gátjain, korlátain, s azóta se kiáramlani, se feloldódni nem tudtak. Az egó rengeteg energiát öl abba, hogy a maga teremtette problémát kezelni tudja. Többek között ezért nem képes figyelni a jelenre. Az már túl sok lenne.
Veszélyes állapot. A szabályok, konvenciók, mások ítélete egyre kevésbé köt, viszont még nem tudsz igazán összhangban lenni magaddal és a valósággal, így a feszültségek továbbra is megjelennek, viszont az egó csillapító ereje már alig érvényesül. Egy ösztönállat kezd megjelenni, akit nem fejlődött, hanem évekig rabszolgaként sínylődött, s most, hogy gyengülnek a láncok, őrülten elkezdi tépni azokat.
Osho erről mesél Nietzsche nyomán. Az emberi fejlődés három fázisa: a teve, az oroszlán és a gyermek.
Az oroszlán lép túl a szabályokon és rombol. Igaz közben teremt is. De nem véletlenül nevezik oroszlánnak. Talán ez az az állapot.
Igazából persze teljesen lényegtelenek az elnevezések. A lényeges a kötéltánc. Úgy gyengíteni tovább a kötéseket, hogy közben fokozatosan le tudd csillapítani a dühöngő ösztön énedet. Közben olyan dolgok fognak felszabadulni benned, amik nem véletlenül voltak elnyomva, s teljességgel összeegyeztethetetlenek jelenlegi énképeddel. Pl.:
NEM VAGY JÓ EMBER. CSAK EMBER.
Számomra ezt nehéz elfogadni. S tudjuk a valóság nehéz elfogadása vagy elutasítása feszültséget teremt, amit az egó elnyom, ha nincs meggyengítve. De meg van…
Jó, mi?
Kurvára kell
FIGYELNI!
Együtt brekegünk