Egy bizonyos ponton hirtelen más megvilágításba kerülnek a dolgok. Felborul a szokott sorrendje a fontos és nem fontos dolgoknak. És láss csodát, ha jól csináltad, talán életedben először, érzékeled egy napod Valóságát a maga idióta értelmetlenségében. A nevetséges halogatásaidat, a röhejes bosszúságaidat, a szánalmas szorongásaidat. Minél inkább az egód irányít, annál erősebben jelentkezik az érzés, milyen szánalmas baromságokkal töltötted az életedet. 

Hirtelen gyengül a félelem. Romlott-e a forint az euróhoz képest? Ki nem szrja le? Ma meghalok! Ez az egyetlen dolog, amit nem szabad elfelejteni. Valami furcsa, könnyed lebegés érzés lesz úrrá rajtad. Könnyű lettél. Kimásztál a betonszarkofág alól.

Én mindig szerettem volna valamit magam után hagyni, valamit, ami kiemelkedő, ami miatt jó szívvel emlékeznek rám. De ha ma meghalok, már nincs időm. Sőt, a sok minden, titkos vágy, terv… már késő, nincs idő! Az egyetlen dolog, amit még tehetek, hogy egy jó nappal búcsúzom. Egy olyan nappal, amiben felsorakoztatom mindazt, amit fontosnak érzek. Nem azt, amit az egóm tart annak. Szegény nyomorult a közelgő megsemmisülés gondolatára fülét-farkát behúzva az agyam egy távoli zugába menekült. Most a tempót a Tudatom diktálja. Ő nyugodt. Tudja, hogy bár a halál kicsit macerás, valójában túl van lihegve, mint probléma. 

Hogy ez csak egy hülye játék? Puszta fikció? Ezért nem rúgatnád ki magad azzal, hogy őszinte vagy a szemét főnököddel? Nem bújsz ki a szorongás kötelékéből, amit a Holnap font köréd? Lelked rajta. DE! A LELKED RAJTA!

Sose felejtsd el! (Pedig el fogod, mert az egód mindent el fog követni, hogy elfeledd.) A halállal kapcsolatban két biztos ismerettel rendelkezünk:

1. Mindenki meghal egyszer. (Akármit is csinál!)

2. Hogy ki, mikor hal meg, nem tudható előre. Bármikor meghalhatsz! Akár MOST IS!

Meddig akarsz várni még? Minek kell még ahhoz teljesülnie, hogy elkezdj élni?! 

Micsoda? Majd változtatsz? Dehát reggelre halott vagy. Mire vársz? 

Huh. Jó játék mi?

Próbáld ki, és ne felejts el közben

FIGYELNI!