Talán nem volt igaz.
Párom, mikor megismert, beképzelt alaknak tartott. Nagyképűnek,s ez a tulajdonságom taszította. (Innen szép győzni! :) Vajon miért?
CSAK EGY MANTRA
(Az alapot A békés harcos útja c. film végén hallottam, aztán kicsit kombináltam.)
- Hol vagy?
- Itt vagyok.
- Mikor vagy?
- Most vagyok.
- Ki vagy Te?
- Ez a pillanat.
- Mi hiányzik MOST?
- Semmi.
(Nekem segít, ha érzem, nem tudok figyelni.)
Bizony, nekem nem a Jézuska tojta az ajándékot, hanem a Télapó.
Vissza a témához. Szóval, úgy történt, hogy mindig a szobámba kellett várni, amíg megszólalt a csengettyű, jelezve, hogy itt járt a Télapó és meghozta az ajándékokat. Képzelheted, hogy öt vagy hat évesen, a végsőkig felcsigázva, szinte lázasan égő szemekkel, s kigyúlt fantáziával, fél szemmel a szobám kulcslyukára tapadva, próbáltam meglesni őt, aki mindig csak adott, sohase kért.
És ekkor egy pillanatra megláttam őt. Pontosabban a piros palástjának a szélét. Elsuhant az ajtóm előtt, csak egy villanás volt. De ez a pillanat mélyen bevésődött az emlékeimbe.
Ez azért szívás.
Valószínűleg a talpkő, ami kijelöli a nulla pontot: az ELME.
Ezt érted?
Igen.
Mondom, minden változik. Te is. Érted?
Persze.
De folyamatos a változás, tényleg felfogtad?
Igen, persze!
De minden pillanat más. Vetted?
Igen, de most már fejezd be, mert k****ra unom, és kezdesz idegesíteni és untatni.
Beteg vagyok? Baj van velem? Miért most érzem ezt?
Azzal függhet össze a dolog, hogy elkezdtem figyelni. Magamra és az adott pillanatra, amit éppen megélek. Figyelem a másokra adott reakcióimat. Egyre többször vettem észre, hogy az alapvető motiváció a félelem.
Eddig hogy nem tűnt fel?
A probléma az, hogy amit nekünk fel kellene fognunk, azt nem érthetjük meg logikával, okoskodással.
Akkor az meg milyen tudás? Hm. Csak idézni tudok: Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán fontos az a szemnek láthatatlan. (Oké. Ez így tényleg reménytelennek tűnik. Tudom mit akarok mondani, és nem tudom fókuszálni a gondolataimat.)
Látod a linkekből, hogy rengeteg “TANÍTÓ” van. Ők csak a jéghegy csúcsa. Sokan nem is látszanak. Csak a szűkebb környezetük ismeri őket. Én nagyjából annyit ismerek ezekből a dolgokból, amiket ők kifejtettek, persze azt se mindet. De igen határozottan úgy érzem, hogy lényegében ugyanarról beszélnek. Ez érthető, mert ha az igazságról beszélnek, annak természetéből fakadóan Egynek kell lennie.
De, ha az igazság egy, akkor minek ennyi tanító? Miért kell ennyiképpen elmondani?
Mert mindenki mást hall meg. Minden tanító mást tapasztalt meg, más képekben próbálja elmagyarázni, más kultúra alapján. Engem például Christian picit idegesít, pedig sokat segített nekem. Osho nekem sokszor karcos és végletes, de olyan dolgokra döbbentett rá, amire a többiek nem voltak képesek. Mooji-t imádom, nem azért amit mond, hanem ahogy mondja. Nekem alappá Tolle vált.
Egyikük sem jobb vagy rosszabb a másiknál. És akkor még nem említettük a klasszikusokat: Jézust, Buddhát, Szókratészt stb. Amit mondtak az nem avult el. Talán csak a fogalmak, amiket használtak. Én úgy látom, hogy Mindenki ugyanarról beszél.
Amikor tanító át akarja adni a tudását, akkor jön létre a TAN(ítás). De aki nekem megfelelő tanító, neked nem biztos, hogy az. Hisz Te és Én egyelőre különbözünk (vagy legalábbis most így gondoljuk :) Amit Te megértesz egy képből, az nekem lehet semmitmondó. És most figyelj!
EZ MIND TELJESEN LÉNYEGTELEN!
Csak azt fogod tudni, amit Te megtapasztalsz. Amíg ez nincs, addig csak hiszel, ami hobbinak nem rossz, de ahhoz kevés, hogy tényleg jól érezd magad. Minden tanítás célja csak az lehet, hogy Téged inspiráljon a megismerésre. Bátorítson, finoman tereljen. De tudd:
AKI AZT ÁLLÍTJA, HOGY TUDJA AZ “IGAZAT”, ÉS MEGMONDJA NEKED HOGYAN VÁLJ JOBBÁ, TÖBBÉ, SZEBBÉ, AKI MEGHATÁROZZA SZÁMODRA AZ EGYETLEN IGAZ UTAT, AZ ÁTVER.
Még akkor is, ha ő maga is hisz abban, amit mond. Az igazi tanítás csak segíthet neked, hogy megtaláld a saját igazságodat a sok ostobaság helyett, amit a fejedbe tömtek.
Ha még mindig a tavamnál vagy, akkor itt a lehetőség, hogy ne csak egy békát hallgass, hanem egy egész kórust. Minél többféle a hang, annál könnyeben veszed észre azt, amiben ugyanazok. Neked az kell.
Csak figyelj!
Együtt brekegünk