békás tó

A gond az, hogy kezdeni akarsz valamit. Cselekedni akarsz. Tenni akarsz. Változtatni akarsz. Aki akar, az nem figyel. Aki cselekszik csak önmagát látja. Mi folyton cselekszünk, mert az ego folyamatosan kontrollálni akarja önmagát. Úgy nézi magát a cselekvésben mint Te a tükörben.

Amikor belenézel, látod magad? Nem. Amikor belenézel, akkor a fejed tele van mindenféle elképzelésekkel arról, hogy milyennek kellene lenned. Általában nem azt látod, ami vagy, hanem ami nem vagy. Először a hibákat. Aztán gyorsan pózt váltva megpróbálsz jobban megfelelni a képnek. Behúzod a hasad, fenékleszorítós bugyit veszel, kihúzod magad, vagyis cselekszel. A legtöbb, amit elérhetsz, hogy érzel némi elégedettséget. Aztán megöregszel és már nem tehetsz semmit, és keserű leszel. Ha valaha szépnek mondtak, annál rosszabb. Mert úgy határoztad meg magad, hogy Te szép vagy. De ha már nem vagy szép, akkor ki vagy Te? Hol van ez ahhoz az érzéshez képest, hogy veled minden rendben?

Mi lenne, ha egyszer belenéznél a tükörbe és hagynád, hogy tegye a dolgát. Visszatükrözzön. Ítélet és hasonlítás, viszonyítás nélkül. Csak figyelj. Ne akard észrevenni “titkolt szépségedet”. Vedd észre, hogy a szépség, fikció.

Ne akarj megváltozni, azért, hogy megismerd a valóságot, mert a Valóság elrejtőzik, s te újra csak magadat látod más szögből.

Csinálj mindent úgy mint eddig. Csak szentelj neki figyelmet. Például: Ha eszel, akkor csak magára az evésre figyelj. Ne gondolkodj, ne beszélgess, ne tévézz! Csak egyél.

Ha mész valahová, akkor csak a lépésre és mindig csak egyre figyelj. Ne kalandozz el fejben.

Ha kezdeni akarsz ezzel valamit, csak úgy tudod megtenni, ha nem teszel semmit.

Csak figyelj!

- Miért, Te tudod?

- Nem. Így most nem is nagyon cselekszem.

- Felelőtlen vagy.

- Miért?

- Családod van, akiről gondoskodnod kell. Meg kell védened őket, biztosítani a megélhetésüket.

- Én szeretem őket. Azt hiszem.

- Csak hiszed? Hát milyen ember vagy Te?

- Ez az. Nem tudom. Rájöttem, hogy igazából semmit sem tudok.

- De Te nem szereted a gyerekeidet?

- Mit jelent szeretni valakit?

- Hogy mindent megteszel értük. Erőn felül gondoskodsz róluk. Ha kell feláldozod magad értük.

- Most már tudom, hogy Te mit gondolsz a szeretetről. Lehet szeretetből rosszat tenni? Lehet szeretettel ártani? Lehet a szeretetből harag vagy gyűlölet?

- ???

- Szerintem nem. Ami ilyen jellemzőkkel bír, az nem lehet szeretet.

- Akkor mi?

- Nem tudom. Azt tudom, hogy ez nem az, de azt nem hogy akkor mi. Amíg nem tudom, hogy mi a szeretet, mert nem tapasztaltam még, hogyan tudok aszerint cselekedni. Addig lehet, hogy csak ártok. A szeretetnek vannak elvárásai, feltételei?

- Nincsenek.

- De ha a gyerekeim nem az elvárásaim szerint cselekszenek könnyen dühbe jövök. Mindennél jobban szeretem őket, de akkor dühöt érzek. Ez szeretet?

- …

- Félek, hogy amit eddig szeretetnek hittem, mint sok más dolog, pusztán csak fikció, az elme kitalációja. Lehet, hogy az önzésem s félelmeim vezérelnek, mikor a gyermekemnek jót akarok. Ha tudatlanul cselekszem, komoly károkat okozok.

- Akkor mi a megoldás? Nézzük a köldökünk?

- Gúnyolódsz?

- Kicsit.

- Félsz?

- Mitől?

- Hogy esetleg nincs igazad. Belegondoltál már abba, mi van, ha a többség téved? S a többség nem tud helyesen cselekedni még jó szándékból sem? Mert nem tudatos.

- Most már hülyeségeket beszélsz. A kultúrád, neveltetésed több ezer év tapasztalatait összegzi. Azt hiszed, hogy Te megoldod a problémákat, miközben mindenki más téved?

- Már nem tudom, ki kérdezte egyszer: Ha csak egyvalaki látja az igazságot, akkor az már nem igazság? Ha csak egyvalaki szenvedi el igazságtalanságot, akkor az már nem baj? Nem lesz igazságtalanság?

- De Te mondogatod úton-útfélen, hogy: Az én igazságom, nem a te igazságod!

- Ez igaz. De ez csak az ego igazságaira igaz. Az ego mindig töredékes, csak igyekszik egésznek látszani. Így az általa kreált és kivetített igazság és megállapítás is csak magára az egora érvényes. De az IGAZSÁG, ami  csak tapasztalati úton érhető el, az egy és oszthatatlan. Az az IGAZSÁG csak a tudat számára elérhető.

- Akkor mi az IGAZSÁG?

- Nem tudom. De Te se.

Mi teremtjük meg a problémáinkat gondolatok formájában, majd rengeteg energiát ölünk abba, hogy emlékezzünk a problémára (így életben tartva azt).