BEMUTATKOZÁS

Ha sétálsz egy tó közelében, sokféle hangot hallhatsz. A víz csobogását, a szél zúgását. Sokszor a békák kuruttyolását is. Dönthetsz, hogyan tovább. Észre sem veszed és továbbmész. Megállsz egy pillanatra, mert idegesít a vartyogás. Szidod a békát, mert zavar. Vagy állsz egy kicsit és hallgatod. Belefeledkezel. Akárhogy döntesz, a békának mindegy. Ő marad és brekeg. Yorick vagyok, és ez az én tavam.

Együtt brekegünk

  • jorick1977: @sünibaba: Én valójában nem erre gondoltam... :) De abban is van igazság, amit írtál. Hiszek abban... (2015.01.30. 07:03) Megcsalás 4.
  • sünibaba: Sokat gondolkodom a megcsalásról szóló írásaidon. Töprengek, hogy vagyok én most ezzel. Teljes mér... (2015.01.28. 19:33) Megcsalás 4.
  • sünibaba: @jorick1977: Válaszoltál, nagyon is, köszönöm. Én is egyre többször meglátom azt a sérült kicsit ... (2014.10.16. 18:56) Realitás vagy valóság?
  • jorick1977: @sünibaba: Magát az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a bűvész nagylelkűen megmutatja, hogya... (2014.10.07. 09:37) Realitás vagy valóság?
  • sünibaba: @jorick1977: Esetleg igen, ha ez nem túl tolakodó kérés. Könnyebb megértenem, ha van konkrétabb pé... (2014.10.05. 07:32) Realitás vagy valóság?
  • Utolsó 20

Karmák, fazekak, akaratok

2013.05.17. 06:57 | jorick1977 | komment

Címkék: ego élet harc filozófia gondolatok valóság most szenvedés figyelem bölcsesség pszichológia életvezetés tudat igazság félelmek elme jelenlét feloldás elbukás

Sors vagy szabad akarat?

Évezredek óta ugyanaz a kérdés.

Miért kell ezzel foglalkozni? 

Mert alapvetően dönti el, hogyan állsz a kérdésekhez, problémákhoz, magához az életedhez. Nem mindegy, hogy egy számodra kritikus helyzetben úgy viszonyulsz, hogy majd elrendeződik, és ahogy elrendeződik, úgy lesz jó, mert van egyfajta titkos, megismerhetetlen forgatókönyv a háttérben, vagy őrült tempóban cselekszel, akarsz és erőt fejtesz ki, mert úgy véled a dolgok végkimenetelét döntően tudod befolyásolni, végső soron rajtad múlik, mi lesz a vége.

Oké. És? 

Ezt a vitát durván harmincezer éve nem tudjuk lezárni. Ennek pedig csak egyetlen oka lehet. Hibás az egész megközelítés. Vizsgálódjunk.

Az ember életét alapvetően a többi ember élete befolyásolja. Ahogy növekszünk egyre több emberé, és mi is egyre több ember életére vagyunk kihatással. Természetesen ezen kívül van még a “véletlen”, “váratlan fordulat”.

Minek az idézőjel?

Majd. A facebook és hasonló közösségi oldalak, ha másra nem, de arra mindenképpen jók, hogy feltérképezhetővé teszik az emberek rendkívül bonyolult kapcsolati rendszerét. Olyan mint egy végtelenül finomra szőtt háló, melynek az egyének a csomópontjai. Ha az egyik ponton megpendítem a hálót, akkor egyre táguló körben rezeg, persze egyre gyengébben, egyre kisebb kilengéssel. Mintha egy tó sima vizébe követ hajítanék. Ha más nem történik, akkor a háló megnyugszik, a víz elsimul.

Uncsi.

Talán. Az egonak pont ez a baja. Az ego folyamatosan akar. Az ego folyamatosan mást akar, mint ami van. Ahelyett, hogy mint a háló egyik pontja átadná magát a rezgésnek, s így az előbb utóbb elülne, veszettül elkezd mást akarni. Ellenáll a helyzetnek, mert az nem ő akarta, nem így akarta, másképp képzelte el, ahogy szerinte jó, szenved, mert most nem jó, nem lesz jó… stb. (ezt órákig lehetne folytatni).

Például: A főnököm egyszerűen utálja a hétfőket. (Ki nem :) Reggel, indulás előtt már összeveszett a feleségével, egy túl nagy összegű ruhabeszerzés miatt. Nekem muszáj lesz beszélnem vele, mert valaki elszúrt valamit és rendbe kell tenni. Kiszámítható nem. A főnököm baromként viselkedik, megaláz engem. Egész nap rosszul érzem magam. Fortyogok, hogy egy ilyen seggfej parancsol nekem. Közben öt-hat beosztottam fejét leüvöltöm, mert rosszul végezték a munkájukat. Ők dühöngenek, hogy egy ilyen seggfej parancsol neki…

Igen, végtelenül primitív a minta, de a lényeget tükrözi. Valami történik velem, ér egy hatás. Én nem így akarom, ellenállok, hatást gyakorlok. Tehát a pontok a hálón nemcsak átveszik a rezgést, hanem beleadják a saját erejüket. A tó felszínén már nemcsak egy kő koncentrikus hullámai terjednek, hanem rengeteg kőé. Folyamatosak a becsapódások a tó teljes felszínén. Kisebbek-nagyobbak. Az eredmény, őrületes káosz. Mindenki cselekszik, akar, tervez, emelkedik, süllyed anélkül, hogy bármi esély lenne átlátni, hogy miért. Ekkor kerül szóba az eleve elrendeltetés, sors, karma stb. 

Aztán az ego megijed, mert ő képtelen felfogni és tapasztalni, és azt mondja: Én irányítok. És elkezd akarni, cselekedni.

Ez pont olyan, mintha vizet forralnánk tűzhelyen. fazék_1.jpg

Tételezzük fel, hogy ez mindenképpen bekövetkezik, nem tudjuk eloltani a tüzet, és nem tudjuk levenni a fazekat, kimerni a vizet. Tehát a víz előbb-utóbb forrni fog. De mi nem akarjuk ezt. Miért? Teljesen mindegy. Mi azt szeretnénk, ha a víz, víz maradna, nem lenne belőle gőz és nem párologna el. Egyetlen dolgot tehetünk. Fogjuk a fedőt és rászorítjuk a fazékra. Ellenállunk. Természetesen a gőz elkezdi felnyomni a fedőt, tehát rátámaszkodunk. Beleadjuk magunkat, minden erőnket, dacunkat, büszkeségünket, mert mi vagyunk azok, akik tartják a fedőt, ez már az egonk része. Átlátható a folyamat vége is. Egyszer elfogy az erőnk. Minél erősebbek voltunk, minél állhatatosabbak, annál nagyobb erővel csap minket pofán a lerepülő fedő, amikor már nem tudjuk tartani. Ilyenkor sérülünk és mániásan próbálunk rájönni, mi volt a baj.

Sors? Karma? Szabad akarat?

De most mi? Akkor ne tegyek semmit, feküdjek le és dögöljek meg szép csendben?

Csak ha ezt szeretnéd :) Természetesen nem erről van szó. Ami nem változik, nem formálódik, az nem él. Ami él hatást gyakorol. De látod, hogy a rendszer egyszerűen túl bonyolult ahhoz, hogy átláthasd. Ez maga a káosz-elv. A gond azzal van, hogy folyamatosan cselekszel, küzdesz, haladsz, mész anélkül, hogy egyáltalán felfognád, mi történik veled. Hisz nem azt látod, ami van. Hanem azt, ami nincs. A vágyaid és a valóságod közötti különbségeket látod legélesebben.

Ha átadod magad a rezgésnek, képes vagy megadni magad a pillanatnak, a tapasztalásnak, akkor van esélyed helyesen cselekedni. Addig sokszor a legnemesebb akarat is csak rombol.

Jó, akkor most mit csináljak?

Most? Figyelj!

A bejegyzés trackback címe:

https://bekasto.blog.hu/api/trackback/id/tr105294277

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása