békás tó

Mostanában foglalkoztat Jézus figurája. Hogy miért? Kicsit előbbről kell kezdenem.

Nem kaptam semmiféle vallásos nevelést. Így ajándékba adták szüleim a választás szabadságát és rám rótták a döntés felelősségét. Ez teljesen jól működött, amíg apám haldokolni nem kezdett, és nekem szembe kellett néznem a ténnyel, hogy világom teremtője, akiről azt hittem mélyen belül, hogy halhatatlan, végtelenül erős és hatalmas, mégsem az. Ekkor kezdtem komolyan kutakodni.

Nos, a könyves, egyházas vallásoktól alapvetően irtóztam. Igen ez a jó szó. A kereszténység gondolatától dührohamot tudtam kapni. Hogyan lehet, hogy milliárdnyi ember képes komolyan venni olyan világképet, melynél 8 évesen összetettebbet és emberibbet tudtam elképzelni. Most nem a teológusok vallásáról beszélek, hanem a “parasztasszonyok vallásosságáról”. Persze, ismerem az Újszövetséget és Jézus tanításait.

Aztán, ahogy idősödtem, egyre toleránsabb lettem. Mostanra pedig érteni vélem, mi volt a gondom. 

Pár éve kezembe került Júdás evangéliuma, majd a közelmúltban Jézus evangéliuma Márk tolmácsolásában.

Ezt az idézetet figyeld!

Odament hozzá egy leprás, térdre borult előtte, és így esengett hozzá: „Ha akarnád, képes lennél megtisztítani engem!” (41) [Jézus haragra gerjedt] és megesett rajta a szíve, kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” (42) Azon nyomban eltávozott tőle a lepra, és megtisztult. (43) [Jézus] pedig ráripakodott, és rögtön kidobta őt, (44) mondván: „Ügyelj rá, hogy senkinek semmit ne szólj, hanem menj el titokban, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel tisztulásodért [az áldozatot], amit Mózes rendelt, [megtisztulásod] bizonyság[á]ul nekik!” (45) Ő azonban, alighogy elment, elkezdte nagyban hirdetni és híresztelni a dolgot, úgyhogy [Jézus] többé nem volt képes nyilvánosan a városokba menni, hanem kinn, puszta helyeken tartózkodott; ennek ellenére mindenünnen mentek hozzá [az emberek].”

forrás:http://mek.oszk.hu/03900/03992/03992.pdf 8. oldal

Bakker! Ha én csodát tudnék tenni, és ezt fel tudnám használni, hogy megismertessem az emberekkel az igazságot, mást se csinálnék. Nem. Ilyet akkor tesz az ember, ha tudja: 

CSAK TUDÁS VAN, CSODA NINCS!

A csoda a tudattalan ember elméjében keletkezik, mert tapasztal csak, de nem ért. Gondold végig, mit érzel, amikor a fejlesztések olyan technológiát dobnak eléd, aminek még az alapjait sem érted. 

Jézus tudta, hogy a tudásával úgy tud segíteni az embereknek, mint senki a környéken, de rohadtul zavarhatta, hogy igazából főleg csak ezt látják az emberek, abból amit tesz vagy mond. “[Jézus] pedig ráripakodott, és rögtön kidobta őt, (44) mondván: „Ügyelj rá, hogy senkinek semmit ne szólj, hanem menj el titokban,”. (Ha a leprásnak fényképezője is lett volna, lehet, hogy Jézus leüti és összetöri a gépet :)

Akkor miért így néz ki az Újszövetség, ahogy?

Úgy vélem: Máté, Márk, Lukács és János rendes emberek voltak, akik soha nem hazudtak volna, és szándékosan soha nem torzították volna el az igazságot. Nem. De egyszerű emberek voltak. Csak annyit és úgy írhattak le, amennyit és ahogy azt felfogták.

Ebből lett menny-pokol, a jó gyerekek a játszóházba mennek, a rosszak a sarokba, ahol ijesztő, cunya ördögök döfködik a popsijukat. Ja, egyébként, ha nem vagy megkeresztelve, létezésed már önmagában bűnös dolog, ha nem térsz meg és engedelmeskedsz. Ez az elnyomás vallása. Engedelmeskedj, vagy pusztulj! Ez a rabság hite. A hit alapvetően megbéklyóz. (Tényleg nem vagyok ellenséges. Nem akarlak sérteni a hitedben. Ha most felháborodtál, nézz utána magadban  miért is tetted? Ha meggyőződésed szilárd, tudok olyat mondani, ami megrendít? A düh és felháborodás mindig félelemből fakad. Szerintem.)

Jézus tudott. A TUDÁS birtokában volt. És ez felszabadította. Bármilyen furcsa, de még a halál alól is. Csak nem úgy…

Ő a tudásról és az igazságról beszél (mára durván elavult képekben), csak nagyon félreértették, aztán kihasználták.

Meggyőződésem, ha most megnézné, hogy mit jelent a kereszténység, mit művelnek a nevében, aztán beleolvasna az Újszövetségbe, elsápadna, lassan kiejtené kezéből a “szent” könyvet, majd üveges szemekkel maga elé meredve csak annyit motyogna:

- Jézusom…

A probléma az, hogy amit nekünk fel kellene fognunk, azt nem érthetjük meg logikával, okoskodással. 

Akkor az meg milyen tudás? Hm. Csak idézni tudok: Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán fontos az a szemnek láthatatlan. (Oké. Ez így tényleg reménytelennek tűnik. Tudom mit akarok mondani, és nem tudom fókuszálni a gondolataimat.)

Látod a linkekből, hogy rengeteg “TANÍTÓ” van. Ők csak a jéghegy csúcsa. Sokan nem is látszanak. Csak a szűkebb környezetük ismeri őket. Én nagyjából annyit ismerek ezekből a dolgokból, amiket ők kifejtettek, persze azt se mindet. De igen határozottan úgy érzem, hogy lényegében ugyanarról beszélnek. Ez érthető, mert ha az igazságról beszélnek, annak természetéből fakadóan Egynek kell lennie.

De, ha az igazság egy, akkor minek ennyi tanító? Miért kell ennyiképpen elmondani?

Mert mindenki mást hall meg. Minden tanító mást tapasztalt meg, más képekben próbálja elmagyarázni, más kultúra alapján. Engem például Christian picit idegesít, pedig sokat segített nekem. Osho nekem sokszor karcos és végletes, de olyan dolgokra döbbentett rá, amire a többiek nem voltak képesek. Mooji-t imádom, nem azért amit mond, hanem ahogy mondja. Nekem alappá Tolle vált.

Egyikük sem jobb vagy rosszabb a másiknál. És akkor még nem említettük a klasszikusokat: Jézust, Buddhát, Szókratészt stb. Amit mondtak az nem avult el. Talán csak a fogalmak, amiket használtak. Én úgy látom, hogy Mindenki ugyanarról beszél.

Amikor tanító át akarja adni a tudását, akkor jön létre a TAN(ítás). De aki nekem megfelelő tanító, neked nem biztos, hogy az. Hisz Te és Én egyelőre különbözünk (vagy legalábbis most így gondoljuk :) Amit Te megértesz egy képből, az nekem lehet semmitmondó. És most figyelj!

EZ MIND TELJESEN LÉNYEGTELEN!

Csak azt fogod tudni, amit Te megtapasztalsz. Amíg ez nincs, addig csak hiszel, ami hobbinak nem rossz, de ahhoz kevés, hogy tényleg jól érezd magad. Minden tanítás célja csak az lehet, hogy Téged inspiráljon a megismerésre. Bátorítson, finoman tereljen. De tudd:

AKI AZT ÁLLÍTJA, HOGY TUDJA AZ “IGAZAT”, ÉS MEGMONDJA NEKED HOGYAN VÁLJ JOBBÁ, TÖBBÉ, SZEBBÉ, AKI MEGHATÁROZZA SZÁMODRA AZ EGYETLEN IGAZ UTAT, AZ ÁTVER.

Még akkor is, ha ő maga is hisz abban, amit mond. Az igazi tanítás csak segíthet neked, hogy megtaláld a saját igazságodat a sok ostobaság helyett, amit a fejedbe tömtek.

Ha még mindig a tavamnál vagy, akkor itt a lehetőség, hogy ne csak egy békát hallgass, hanem egy egész kórust. Minél többféle a hang, annál könnyeben veszed észre azt, amiben ugyanazok. Neked az kell. 

Csak figyelj!

Az emberek élnek. Mivel az életnek számos aspektusa van, ezért sokféleképpen élnek. Mindenre találsz példát, és az ellenkezőjére is.

Egyvalamiből azonban hiány mutatkozik a Földön. A tartós boldogságból.

Én 30-on túl éreztem egyre erősebben azt, hogy nem lehet igaz, hogy csak ennyi. Mindenem megvan, amiről egy átlag középosztálybeli ember álmodhat. De valami… 

Amikor kamasz voltam, imádtam a csillagokat nézni. Fejem tele fantáziákkal, érzésekkel és sci-fivel. Iszonyú erős sóvárgást éreztem magamban, majd egy idő után szavakba öntöttem: Haza akarok térni!

Mivel otthon voltam, a szüleim kicsit megrémültek, de fegyelmezetten betudták a befelé forduló, álmodozó kamaszokra jellemző világfájdalom-depresszió koktél hatásának. Sokáig, azt hittem, hogy a sok “hülye” sci-finek az utóhatása keveredett a frusztrációimmal. Ma úgy gondolom, hogy pont fordítva történt.

Egyszerűen azt érzem, hogy valami nem stimmel a világgal, vagy velem. Szóval, egyszerűen csak nem stimmel. (Igen, de esküszöm, hogy ennek most semmi köze a Mátrixhoz) (talán csak egy picit :)

Azt is tudom, hogy ha még mindig nem klikkeltél el, akkor vagy pszichológus vagy, akit izgat a lehetőség, hogy valami cyber-pszicho dolgot talált, ami megér egy kis vizsgálódást, vagy te is éreztél már hasonlót.

Nem azért írok, mert neked akarok valamit nyújtani. Azért írok, mert nekem szükségem van rá. Ha eközben olyasmit csinálok, ami neked javadra válik, akkor jó. Ha nem, akkor is… :)

Amikor a béka brekeg a tóban az nem azért csinálja, hogy neked tetsszen, vagy téged idegesítsen. A béka azért brekeg, mert abban a pillanatban nem tud nem brekegni. A brekegés csak egy hang, amiben valami sokkal fontosabb nyilvánul meg. A Vágy. Abban a pillanatban a béka a Vágy, és ez kap formát a brekegés képében.

Ennél sokkal érdekesebb lehet számodra, ha elgondolkodsz azon, miért úgy reagálsz a brekegésemre, ahogy. Hogy lehet, hogy bizonyos része tetszik, másik része idegesít. Vagy csak ez, vagy csak az? 

Én most nem tudok, nem írni.

Esküszöm, nem tudom igazán, miért kezdem el ezt a blogot. Simán lehet, hogy ez lesz az utolsó bejegyzés.

Most konkrétan azért írok, mert már hetek óta gyötört a vágy, hogy írjak egy blogot. Amikor feltettem magamnak a kérdést, a következő kép ugrott be.

Eddig nagy “útkeresőnek” tartottam magam, aki a Végső Igazságot kutatja (ez itt tömény önirónia, csak itt nem tudok hangsúlyozni :). Szóval, eddig ahogy mentem az utamon, mindig figyeltem, hogy találok-e valami fontosat, amire szükségem van, hogy könnyebben, gyorsabban haladjak az úton a célom felé, ami nem más mint a MEGVILÁGOSODÁS. Lelki szemeim előtt, a távoli jövőben láttam magam, ahogy a föld fölött, lótuszülésben lebegek, arcomon a lét elviselhetetlen könnyűségéről árulkodó mosoly. (bocs, de ez van:)Aki keres, az talál. Egyre több mindent szedtem össze, főleg bölcsességeket, spirituális tanításokat, filozófiát, pszichológiát, némi művészetet, stb. Szép sorban bepakoltam őket egy zsákba, s most viszem az úton ezt a zsákot a hátamon. (Zsákos Yorick :)

Csakhogy akadt némi gondom. Tudom, hogy csupa csodával van tele a zsák, de nehéz és lehúz, már alig birok haladni, miközben igazából nem veszem hasznát ennek a sok holminak. Továbbra is keresek, pedig lehet, hogy valahol itt van, ami kell, csak nem figyeltem, mert,amikor felvettem és eltettem, a szemem már a következő holmit kutatta.

Úgyhogy úgy döntöttem, most megállok és kipakolok. Alaposabban megnézem mit is szedtem össze. 

Miért akarom ezt a kínlódást mutogatni a neten. Nos, abban bízom, hogy miközben egy elképzelt leendő olvasómnak (figyelj! Ez lennél Te.) magyarázom, hogy mi micsoda, én magam fogom jobban érteni, esetleg megélni.