BEMUTATKOZÁS

Ha sétálsz egy tó közelében, sokféle hangot hallhatsz. A víz csobogását, a szél zúgását. Sokszor a békák kuruttyolását is. Dönthetsz, hogyan tovább. Észre sem veszed és továbbmész. Megállsz egy pillanatra, mert idegesít a vartyogás. Szidod a békát, mert zavar. Vagy állsz egy kicsit és hallgatod. Belefeledkezel. Akárhogy döntesz, a békának mindegy. Ő marad és brekeg. Yorick vagyok, és ez az én tavam.

Együtt brekegünk

  • jorick1977: @sünibaba: Én valójában nem erre gondoltam... :) De abban is van igazság, amit írtál. Hiszek abban... (2015.01.30. 07:03) Megcsalás 4.
  • sünibaba: Sokat gondolkodom a megcsalásról szóló írásaidon. Töprengek, hogy vagyok én most ezzel. Teljes mér... (2015.01.28. 19:33) Megcsalás 4.
  • sünibaba: @jorick1977: Válaszoltál, nagyon is, köszönöm. Én is egyre többször meglátom azt a sérült kicsit ... (2014.10.16. 18:56) Realitás vagy valóság?
  • jorick1977: @sünibaba: Magát az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a bűvész nagylelkűen megmutatja, hogya... (2014.10.07. 09:37) Realitás vagy valóság?
  • sünibaba: @jorick1977: Esetleg igen, ha ez nem túl tolakodó kérés. Könnyebb megértenem, ha van konkrétabb pé... (2014.10.05. 07:32) Realitás vagy valóság?
  • Utolsó 20

Dühkontroll

2013.10.31. 07:18 | jorick1977 | 4 komment

Címkék: ego betegség bűntudat önértékelés fájdalom filozófia gondolatok valóság szenvedés figyelem pszichológia életvezetés szenvedély tudat igazság bűn megvilágosodás önismeret lelkiismeret útkeresés konfliktus félelmek elme önkép alacsony megszabadulás jelenlét megbánás feloldás

A düh, a lelki fájdalom, a bánat, frusztráció, szégyen mind elakadt életenergia, mely nem tudván szabadon áramolni, pangani kezd, feszíteni, miközben kitörési pontot keres.

Legalábbis valami ilyesmit mondanak azok, akik értenek valamicskét az efféle dolgokhoz.

Ha kicsit jobban szemügyre vesszük ezeket az érzéseket, akkor meglehetősen jól láthatóvá válik, hogy mindegyik egy tőről fakad. Onnan, hogy nem fogadjuk el a MOSTot. Nem fogadjuk el, ami most van. Szakadék van a jelen pillanat és a fejemben élő, egóm teremtette, szimulált valóság között. Minél élesebb ez a különbség, annál nagyobb a feszültség. (ld.: Vigyázat! Alacsony feszültség! c. bejegyzésem)

Ma meghalok!

2013.09.13. 06:56 | jorick1977 | 1 komment

Címkék: ego függőség halál bűntudat önértékelés fájdalom szorongás filozófia gondolatok valóság most szenvedés figyelem szeretet bölcsesség pszichológia életvezetés szenvedély tudat igazság megvilágosodás önismeret lelkiismeret harmónia útkeresés félelmek spiritualitás elme hála önkép megszabadulás jelenlét megbánás bakancslista feloldás utolsó nap meghalás

Belegondoltál már abba, hogy mit tennél, ha tudnád ez az utolsó napod itt a Földön? Szerintem mindenki eljátszik néha a gondolattal. Ez olyan bakancslistás dolog. De én most nem arra gondolok, hogy elképzeled, hogy tudod, ez az utolsó heted, kilépsz a munkahelyedről, vagy csak be sem mész, gyorsan listát készítesz azokról a dolgokról, amit meg akarsz tenni, aztán nekivágsz. 

Pár kapcsolat VI.

2013.09.12. 10:31 | jorick1977 | 2 komment

Címkék: ego függőség filozófia gondolatok valóság most szenvedés figyelem szeretet evangélium életvezetés szenvedély tudat igazság megvilágosodás harmónia útkeresés ezoteria félelmek spiritualitás elme hála jelenlét

(Figyelem! A most következő szöveg a fikció világában született. Bármilyen egyezése a Valósággal pusztán a szerencsés véletlen műve.)

Hogy milyen lehet a kapcsolat más emberekkel, ha nem az egó diktálja a tempót? Mi történik, ha a másik emberben, legyen szó életed párjáról, gyermekedről, barátodról, rokonokról, nem a saját egód egyfajta meghosszabbítását látod?

Mire gondolok? 

Pár kapcsolat V.

2013.09.12. 06:22 | jorick1977 | Szólj hozzá!

Címkék: ego függőség bűntudat önértékelés filozófia gondolatok valóság most szenvedés figyelem szeretet bölcsesség pszichológia életvezetés szenvedély tudat igazság megvilágosodás önismeret harmónia önbizalom útkeresés konfliktus félelmek spiritualitás elme önkép jelenlét

Amikor belevágunk egy új kapcsolatba, akkor érdeklődéssel fordulunk a másik felé. Az öntudatlan kérdés ott motoszkál a fejünkben:

Pár kapcsolat IV.

2013.09.11. 06:55 | jorick1977 | 2 komment

Címkék: ego függőség önértékelés fájdalom filozófia gondolatok valóság most szenvedés figyelem szeretet pszichológia életvezetés szenvedély tudat igazság megvilágosodás önismeret önbizalom útkeresés konfliktus félelmek spiritualitás elme önkép jelenlét

Akkor nézzük még egyszer az állítást:

A modern párkapcsolatokat (melyek alapja a “szerelem”) szinte kizárólag a megfelelési kényszer és az önzés kettőssége határozza meg, s a karmester, aki összehangolja őket nem más mint a FÉLELEM.

A szerelem, a vonzalom számtalan módon kezdődhet, s szintén számtalan oka lehet. Sokszor külső szemlélő számára teljesen érthetetlen okok vonzanak össze két embert. Egy szempontból azonban mindegyik azonos. Bár a külső megjelenés végtelen formát ölthet, az alapfolyamat pár változó mentén ugyanúgy alakul. Ennek az az oka, hogy bár nem jó ezt elhinni, de az egó, az elme, alapvetően nem túl komplikált szerkezet.

Pár kapcsolat III.

2013.09.10. 06:15 | jorick1977 | Szólj hozzá!

Címkék: ego függőség betegség önértékelés fájdalom szerelem filozófia gondolatok mantra valóság most szenvedés figyelem szeretet bölcsesség párkapcsolat pszichológia szenvedély tudat igazság megvilágosodás önzés önismeret önbizalom birtoklás útkeresés félelmek spiritualitás elme önkép jelenlét

Ami most következik, az nem kizárólag férfi és nő kapcsolatára vonatkozik. A vonzalom, szenvedély, szeretet nem kötődik nemekhez, életkorokhoz, néha még fajokhoz sem :) (No, semmi disznóság! Csak arra gondoltam, hogy mindenki látott már olyan magányos embergyűlölőt, aki rajongva imádta a házi kedvencét.)

Az egyik ok, ami miatt a párkapcsolat oly mértékben izgalmasnak számít, hogy emberi kapcsolataink közül azokhoz tartozik, amit nem készen kapunk, hanem a választásainkon, döntéseinken alapul. Emiatt természetesen lázban tartja az egót, aki abból indul ki, hogy az életben rajta múlik majdnem minden, ezért valamiféle feladványként éli meg, problémaként. (Láttad a Rain Mant Dustin Hoffmannal? “Ki kezd? Ki. Mármint ki lesz az első? Ki. …” Az autista feladványként értelmez egy bugyuta szóviccet és évekig mantrázza, hogy megoldást találjon. Az egónk az élet, a Valóság szempontjából igen hasonló helyzetben van. :)

Pár kapcsolat II.

2013.09.09. 06:15 | jorick1977 | 1 komment

Címkék: ego függőség bűntudat önértékelés fájdalom szerelem filozófia gondolatok valóság most szenvedés figyelem szeretet párkapcsolat pszichológia életvezetés szenvedély tudat igazság megvilágosodás önismeret önbizalom útkeresés elfogadás félelmek spiritualitás elme önkép jelenlét

Az egó egyik legfontosabb stratégiája, hogy fenntarthassa az integritását, a félelem, szenvedés. Vagy tudatos, vagy nagyon gyakran tudattalan szinten a félelmeinken keresztül irányít.

Jó eséllyel utoljára csepp gyermek korodban volt az, hogy a környezeted egyöntetűen elfogadott téged annak, ami vagy, s a puszta létezésed már örömforrás volt. Ekkor voltál utoljára igazán nyitott a világra, más emberekre. Mivel nem ítéltek meg téged, vagy legalábbis nem voltál ennek tudatában, te is nyitott voltál mások felé. Nem ítélkeztél.

Ahogy telt-múlt az idő, egyre gyakrabban találkoztál azzal a ténnyel, hogy veled valami baj van.

Egó, a Terminátor

2013.08.18. 09:17 | jorick1977 | Szólj hozzá!

Címkék: ego bűntudat filozófia gondolatok most életmód figyelem tudat önismeret lelkiismeret félelmek spiritualitás elme jelenlét furdalás

A Valóságban élni sokszor kissé kényelmetlen. Olyan mint smirglivel törülközni. Nemcsak a vizet távolítja el, hanem a puha felszínt is. A személyiséged elkezd hasonlítani Schwarzeneggerre a Terminátor 1.-ben, főleg a vége felé, amikor már egyre több helyen bukkan fel a fémváz az élő szövet alól.

Néhány dologban működik a hasonlat. Az egó, éppúgy mint a Terminátor, valami művi keveréke az organikussal. Az egó a materiális és szellemi kevercse. Ez is, az is. A másik pedig az, hogy legyenek bármilyen intelligensek is, végtére csak gépek. Mechanikusak. Előre programozott reakciók tömegével próbálják megoldani a helyzeteket.

Elkezdtem kopni. Egyre többször bukkannak fel egóm, személyiségem kemény, civilizálatlan mélyrétegei. Már nem bosszankodom, hanem, igaz ritkábban, de nyersen, intenzíven dühöngök. Ez csak egy példa. Olyan dolgok fakadnak fel bennem, amik korábban mélyen be voltak bugyolálva szerepekbe, pózokba, neveltetésbe. El kell hogy mondjam, nem nagyon nyeri el tetszésemet az, ami kezd napvilágra kerülni.

Azt mondják az okosok, hogy ezek a jelenségek teljesen természetesek, és óvatosnak kell lenni. Hihetetlen mennyiségű fájdalom, félelem, frusztráció és feszültség szabadul el ilyenkor. (Lehetne még valamit “F”-fel írni?:) Ezek korábban elakadt, pangó életenergiák, amik keletkezésükkor elakadtak az egó gátjain, korlátain, s azóta se kiáramlani, se feloldódni nem tudtak. Az egó rengeteg energiát öl abba, hogy a maga teremtette problémát kezelni tudja. Többek között ezért nem képes figyelni a jelenre. Az már túl sok lenne.

Veszélyes állapot. A szabályok, konvenciók, mások ítélete egyre kevésbé köt, viszont még nem tudsz igazán összhangban lenni magaddal és a valósággal, így a feszültségek továbbra is megjelennek, viszont az egó csillapító ereje már alig érvényesül. Egy ösztönállat kezd megjelenni, akit nem fejlődött, hanem évekig rabszolgaként sínylődött, s most, hogy gyengülnek a láncok, őrülten elkezdi tépni azokat.

Osho erről mesél Nietzsche nyomán. Az emberi fejlődés három fázisa: a teve, az oroszlán és a gyermek.

Az oroszlán lép túl a szabályokon és rombol. Igaz közben teremt is. De nem véletlenül nevezik oroszlánnak. Talán ez az az állapot.

Igazából persze teljesen lényegtelenek az elnevezések. A lényeges a kötéltánc. Úgy gyengíteni tovább a kötéseket, hogy közben fokozatosan le tudd csillapítani a dühöngő ösztön énedet. Közben olyan dolgok fognak felszabadulni benned, amik nem véletlenül voltak elnyomva, s teljességgel összeegyeztethetetlenek jelenlegi énképeddel. Pl.:

NEM VAGY JÓ EMBER. CSAK EMBER.

Számomra ezt nehéz elfogadni. S tudjuk a valóság nehéz elfogadása vagy elutasítása feszültséget teremt, amit az egó elnyom, ha nincs meggyengítve. De meg van…

Jó, mi?

Kurvára kell

FIGYELNI!

A szenvedés szenvedélye VI. (függelék2)

2013.06.13. 06:01 | jorick1977 | Szólj hozzá!

Címkék: ego élet harc fájdalom szorongás filozófia gondolatok valóság most szenvedés életmód bölcsesség pszichológia életvezetés szenvedély tudat igazság megvilágosodás önismeret harmónia önbizalom jelen útkeresés konfliktus félelmek spiritualitás elme megszabadulás jelenlét

- Mi van a kendőkkel? Ha valaki megszabadult az ego zsarnokságából, és végre képes érzékelni a valóságot, nincs kiszolgáltatva a reflexeinek, felszabadul a tudata, akkor miért öltené fel újra a kendőt, miért takarná el újra a szemét?

- Mert választhat. Amikor tiszta tudat vagy, akkor létezel, befogadsz. Nem befolyásol a múlt, a jövő, a félelmeid, vágyaid, nincsenek elvárásaid a jeleneddel kapcsolatban. Vagy. Ez csodálatos lehet. (Bár kicsit úgy vagyok vele mint szűzfiú a szexszel. Főleg a képzeletemre hagyatkozok.:) Könnyű, derűs, nyugodt. De nem tudsz vegytisztán létezni, hisz benne vagy a világban, nem tudod függetleníteni magad tőle. Bizonyos fokig játékban maradsz továbbra is, éppen csak a hozzáállásod, a megélés változik óriásit.

Pl.: Egy adott helyzetben pillanatok alatt felismered, hogy mi a lényeg. Mondjuk egy konfliktus helyzetben. Eddig nem volt választásod, hisz aludtál, a reflexeid igazították el a dolgot, mindenféle belátás nélkül. Hol jobban, hol rosszabbul, aztán örültél vagy szenvedtél véletlenszerűen. Most dönthetsz: Tudatos maradsz, és nem mész bele a másik álmába, nem hagyod, hogy belerángasson a játékába. Vagy úgy is dönthetsz, hogy miért ne? Belemerülsz az egodba, és fejest ugrasz a helyzetbe. Azonban azt is megteheted, hogy (pusztán a móka kedvéért) egy másik egot öltesz magadra, nem azt, amelyiket idáig viseltél, s gyökeresen másképp kezdesz viselkedni, mint amilyennek ismerhetnek. 

- Ennek semmi értelme. Idáig arról volt szó, hogyan lehet az egotól megszabadulni. Most meg arról beszélsz, hogy már nem csak egy, hanem több egonk is lehet. 

- Ez így van. A lényeg, hogy Te, mármint a tudatos Te, dönti el, hogy szeretné ezt, vagy sem. Belemerülsz a játékba. A tudatod nem ítél. Itt megszűnik a jó és rossz fogalma. Kiválasztasz egy karakterváltozatot, mondjuk a MEGÉRTŐT vagy a GYÁVÁT vagy a HARCOST. Ezeknek a karaktereknek megvannak a törvényszerűségei, és aszerint kezdesz játszani.

(Most is ilyen karakter vagy, csak nagyon összetett. Pl.: A fő karaktered címkéje: KOVÁCS JÁNOS. Ennek a KOVÁCS JÁNOSNAK iszonyú sok paramétere van, amik jellemzik és meghatározzák. Azonban a fő karakter rengeteg  alkarakterből áll össze, amik mind külön (néha egymásnak ellentmondó) törvényszerűségek mentén működnek, az alapján, hogy a fő karakter mit tart megfelelőnek, hogyan nevelték. Ilyen alkarakterek lehetnek: APA, FIÚ, (nem, nem az jön :), FÉRJ, BARÁT, SZERETŐ, HŐS, FŐNÖK, BEOSZTOTT stb.)

Az a különbség, hogy eddig a szituáció adott neked formát véletlenszerűen nyomkodva a reflexpontjaidat. Néha direkt. (Ez a manipuláció) Az egyik pillanatban a HŐS SZERELMES kombinációt játszottad ki, miközben kikergetted sikongató hölgyed mellől az egeret a sátorból (pedig te is tartottál tőle:), a következőben már a GYÖNGÉD SZERETŐ VOLTÁL, ami végül átváltott az ÖNZŐ KISFIÚba, aki konfliktust okozott, s végül a MACSÓ volt az, aki sértődötten aludt el. Most ugyanezt megteheted, azzal a különbséggel, hogy végig tisztában vagy azzal, hogy egyik szerep sem te vagy. Így megfigyeled őket. Gyönyörködsz bennük. Pont úgy, mintha szemlélődve üldögélnél egy parkban (Tolle), vagy elvonulnál az erdőbe remetének (Christian).

Nagyjából mostanra értettem meg azt, amit Christiannál olvastam. Valahogy így szólt:

“Mivel végtelen korlátom van, ezért korlátlan vagyok.”

Hiszen, ha adott pillanatban én választom meg, hogy milyen keretek között létezem, és ezt bármikor, szabadon változtathatom, akkor lényegében minden pillanatban korlátok között vagyok, csak éppen nem kötnek meg kötelező érvénnyel. Ha akarok változtathatok, felveszek új szerepet, annak is vannak szabályai. Aztán továbblépek. Annyi zűr lehet, hogy egy szerep vagy karakter annyira megtetszik, hogy belefeledkezel. Nekem például nagyon tetszik az ÚTMUTATÓ BÖLCS szerepe, megfűszerezve a SPIRITUÁLIS TANÍTÓ karakterjegyeivel. Itt a blogban és néha a valóságban is eljátszom. De észnél kell lennem, mert igen erősen vonz. Akármikor el tudnék merülni benne. Sőt lehet, hogy egyszer teljesen elmerülők. Akkor el fogok veszíteni minden mást. Szorosan megköt majd a szerep. Ha így alakul, remélem, lesz majd akkora szerencsém, hogy felébredjek belőle.

(Hát így élünk. Ki és belépkedünk az alkarakterink között, miközben mindent elkövetünk, hogy megőrizzük a főkarakterünk, vagyis az egonk integritását. Nem csoda, hogy mindenki elmebeteg. Skizofrének vagyunk, tucatnyi énnel rendelkezünk.) 

Hogy ez káosz? Akkor ki leszel Te, vagy ki leszek Én? 

Egyre inkább meggyőződésem, hogy Jézus ezért válaszolt erre a kérdésre így: “Vagyok, aki vagyok.”

Én most pl. álmos vagyok. :)

De azért figyelek!

 

A szenvedés szenvedélye V. (függelék)

2013.06.12. 06:25 | jorick1977 | Szólj hozzá!

Címkék: ego élet harc fájdalom szorongás filozófia gondolatok valóság most szenvedés életmód figyelem bölcsesség pszichológia életvezetés szenvedély tudat igazság megvilágosodás önismeret önbizalom jelen útkeresés konfliktus félelmek spiritualitás elme megszabadulás jelenlét feloldás

Néhány kérdés felmerült, amit tisztázni kellene még a témával kapcsolatban, és van pár dolog, ami kimaradt:

- Amikor szenvedek, akkor a pozitív oldalát kell meglátnom? Arra kell koncentrálnom, hogy nekem ez jó?

- Nem. Ha szenvedsz, azt nem tudod akkor pozitívnak megélni, mert akkor ugyebár nem is szenvednél. Ha görcsösen elkezded keresni mindenben a jót, a szépet, akkor csak átvered magad. Sose felejtsd el, ahol megjelenik a KELL, ott megjelenik a kényszer, a félelem, a cselekvés. Ez az ego terepe. Azt pedig jól ismered. A titok annyi, hogy ha szenvedsz, akkor szenvedj!

süti beállítások módosítása